Nyíregyháza

Az ezredforduló elején, 2001. február 19-én megyei főjegyzőnek nevezték ki dr. Borbély Károlyt, aki korábban a megyei aljegyzői feladatokat látta el. Hárman pályáztak a főjegyzői posztra. Dr. Borbély Károly pályázatában többek közt ezek a sokat mondó tételek szerepeltek: „Közreműködöm abban, hogy a megyei önkormányzat és intézményei működőképessége megőrzésre kerüljön, gazdálkodásának hatékonysága erősödjön, a közpénzek felhasználásának ellenőrzése javuljon. Elősegítem, hogy a megyei önkormányzat és a települési önkormányzatok közötti kapcsolatok erősödjenek.”

A közismert és köztiszteletben álló főjegyző nyertes pályázatában még ez olvasható: „Részt veszek a megyei közgyűlés elnöke által ellátott államigazgatási, hatósági, továbbá honvédelmi, polgári védelmi, katasztrófaelhárítási ügyekben a döntések előkészítésének és végrehajtásának, a végrehajtás ellenőrzésének a szervezésében. Úgy vezetem a megyei önkormányzati hivatalt – a megyei közgyűlés elnökének irányítása mellett –, hogy az szervezetében és személyi feltételeiben hatékonyan biztosítsa a jogszabályokban foglalt kötelezettségeinek teljesítését, továbbá a megyei közgyűlés és szervei határozatainak eredményes, jó színvonalú előkészítését és végrehajtását. A területi választási iroda vezetőjeként biztosítom, hogy a soron következő időközi, majd általános választások lebonyolítása során a pártatlanság elve érvényesüljön és a törvényesség megtartásra kerüljön.”

A megyénket bemutató könyvsorozat írása közben a fent idézett utolsó mondatnál időzzünk el egy kicsit. Borbély Károly ugyanis a választásokkal kapcsolatban szaktekintélynek számít. Emlékszünk rá, hogy különböző választások előtt és alatt szimpatikusan és közérthetően nyilatkozott a sajtónak, tájékoztatta a közvéleményt. Kevesen tudják róla (szerény, nem dicsekvő típus), hogy két fontos társadalmi megbízatást is kapott. A választásigazgatásban szerzett ismeretei, tapasztalatai alapján a Belügyminisztérium Országos Választási Iroda vezetőjének felkérésére közreműködött az Országgyűlés által ’97-ben elfogadott Választási Kódex kidolgozásában. A szakmai munkájának elismerését bizonyítja az is, hogy felvették a közigazgatási szervekben dolgozó köztisztviselők vizsgáztatását végző közigazgatási alap- és szakvizsga bizottságba. Többször kapott megbízást vizsgabizottsági tagként a vizsgáztatási feladatok ellátására.

Borbély Károlyt nemcsak szakmai hírneve, hanem jó megjelenése is szimpatikussá teszi. Kiegyensúlyozott ember, csend és jó légkör van körülötte, a világért sem sértene meg embereket vagy pártokat. Íme az életrajza dióhéjban:

„1947. augusztus 31-én születtem Mándokon. Szüleim gazdálkodók, majd termelőszövetkezeti tagok voltak. A nyíregyházi Széchenyi István Közgazdasági Technikum pénzügyi tagozatán jó eredménnyel szereztem pénzügyi technikusi oklevelet. Az érettségit követően a MÁV záhonyi állomásfőnökségén mint kocsirendező vállaltam munkát. Innen vonultam be sorkatonai szolgálatra. A leszerelésemet követően rövidebb ideig a vasútnál dolgoztam kocsifelíróként, majd 1968-ban a Kisvárdai Járási Tanács pénzügyi osztályán költségvetési előadói munkakörben helyezkedtem el. Alkalmam volt megismerni az akkori közigazgatást, a községi tanácsok helyzetét. A tanítómestereim olyan szakemberek voltak, akik 1945 előtt is közszolgálati feladatokat láttak el, tőlük ügyszeretetet és emberi tisztességet tanultam. A Budapesti Tanácsakadémia nappali tagozatán oklevelet szereztem. Szakismereteimet a Záhonyi Nagyközségi Közös Tanácsnál vb-titkári, majd megválasztásomat követően ’79-től tanácselnöki munkakörben hasznosítottam. Munka mellett tanultam. Az Államigazgatási Főiskolán jó, a szegedi jogi egyetemen Summa cum laude eredménnyel szereztem diplomát.

Záhony nagyközség 1989-ben városi címet kapott, melyet a helyi közösség erejére támaszkodva sikerült elérni. A város képviselő testülete a település élén korábban végzett munkámat 1999-ben díszpolgári cím adományozásával ismerte el.

1990. január 1-jén lakóhelyet és munkahelyet változtattam. A megyei tanács vb szervezési és jogi osztályán főmunkatársként helyezkedtem el. Később az önkormányzati és jogi osztály vezetésére kaptam megbízatást. A megyei közgyűlés ’96-ban megyei aljegyzővé nevezett ki. Szakmai tevékenységem elismeréseként ’98-ban a Magyar Köztársasági Ezüst Érdemkereszt kitüntetésben részesültem. A feleségem is a közigazgatásban dolgozik. Házasságunkból egy kislány született, aki már férjnél van.”

Megörökítésre kívánkozik az, hogy a frissen kinevezett főjegyző a 2001 márciusában bekövetkezett szatmár-beregi árvíz idején közreműködött a megyei védelmi bizottság munkájában és segítette a halaszthatatlan elnöki döntések meghozatalát. Gondolatban már készül a 2002-es választásokra. Arra is, hogy pár év múlva átszervezhetik a közigazgatást. Az átszervezésnél eldöntendő lehet: régió legyen, vagy a megye maradjon. Véleménye szerint a kettő megférhet egymás mellett.

 (Szabolcs-Szatmár-Beregi Almanach 11. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2001.)