Újfehértó

Az Erkel Ferenc Általános Iskola igazgatója, Aknay András még azok közé a nagy tanáregyéniségek közé tartozik, akikre generációk büszkék, hogy tőle tanulhattak. A hihetetlenül gazdag életpálya néhány állomását felvillantva a tanév végén nyugalomba vonulni készülő igazgató úr azt emeli ki summázatként: neki a tanári pálya munka, szakma, hivatás és hobbi. Ezért soha nem fárasztotta a tanítás, a gyerekek, a kollégák, a fenntartóval a kapcsolattartás. Hite, tudása, lelkiismerete segítette át a törvényszerű nehézségeken, ám Aknay András soha nem érzékelt kilátástalan helyzetet, számára a gondok csupán megoldásra váró feladatokká szelídültek. Visszatekintve az eltelt évtizedekre hihetetlenül boldog, hogy sorsa megengedte és lehetővé tette, hogy ezt a csodálatosan szép hivatást gyakorolja.

Szerencsésnek mondhatja magát, mivel az édesanyja, a ma 87 éves Bíró Anna még akkor is könyvet ajándékozott neki, amikor az 50-es években szerényebben éltek. Aknay András Baján született 1942. március 22-én. Édesapja, néhai dr. Aknay János, a Nemzeti Bankban dolgozott. Testvérei közül Tibor könyvtáros, kutató, János Munkácsy-díjas festőművész, Zsuzsa Debrecenben kollégiumi nevelő. Feleségét az egyetemi évek alatt ismerte meg, lánykori nevén Molnár Mária, szintén történelem–latin szakos tanár, az újfehértói gimnáziumban a 37. tanévet kezdte el 2003 őszén.

A debreceni Fazekas Mihály Gimnáziumban 1960-ban érettségizett és olyan tanárok útmutatása alapján szerzett ismereteket a világról, akik az 1956-os forradalom idején játszott szerepük miatt az egyetemi katedrát kénytelenek voltak elhagyni és örültek, hogy egy gimnáziumban állást kaptak. Tudást, tisztességet, emberszeretetet, szakmai alázatot, és mindenekelőtt példát mutattak a diákoknak. Az érettségi után azonnal a Kossuth Lajos Tudományegyetemen folytatta tanulmányait. Szíve választottjával összekötötte sorsát, és hét éven át még az egyetemi városban éltek, ám a közeli Újfehértó gimnáziumában oktatták a diákokat történelemre és latinra. 1982-ben az általános iskola akkori igazgatója, Domonkos István helyettesnek hívta magához, azzal a nem titkolt céllal, hogy két év múlva Aknay András igazgatásával működjön a település első, tagozatos iskolája. A fiatal pedagógus mindig is vonzódott a művészetekhez, ő maga is zongorázott, s szívesen vállalta a vezetői megméretést is. 1984-től már a negyedik ciklusban ő nyerte el az igazgatói posztot és irányítja az intézményt. Egykori tanítványai közül néhányan már a kartársai, vagy a gyerekeiket íratják ebbe az iskolába.

A hagyományos ének-zene tagozat mellett kilencedik éve a testnevelést is tagozatos formában és óraszámban oktatják. A 40 tagú tantestület jelenleg 535 gyermek nevelő-oktató munkájáért felel. A megye egyik legnagyobb iskolája igen jó kapcsolatot ápol az újfehértói zeneiskolával. Éveken át óraadóként még a Bajcsy-Zsilinszky Endre Gimnáziumban tanította a diákokat. Beszélünk arról, hogy neki soha nem volt gondja a fegyelmezéssel. A tanulók megalázása távol állt tőle, bár néha megbuktatott valakit, az igazságosság vezérelte. Nyitott volt és maradt a diákok és a kollégák problémái iránt, megtiszteltetésnek vette, ha beavatták gondjaikba. A tanári titoktartásra neki nem a most divatos minőségbiztosítás hívta fel a figyelmét, hanem lelkiismerete igazgatta a tetteit. Bár nem tősgyökeres helybeli, Aknay András szép lassan, ám megállíthatatlanul vált a város ismert, elismert és méltán megbecsült polgárává.

A közéletben gyakran kérték fel ünnepi szónoknak. Gondolatait, értékrendjét, humanitását elfogadták és megszerették a helybeliek. Az első önkormányzati választáson 1990-ben a városi képviselő-testület tagja lett és a következő ciklusban ismét bekerült az önkormányzatba. Az oktatási, a pénzügyi és az ügyrendi bizottságok tagjaként is tevékenykedett. Közéleti tevékenységének, vezetői munkájának, a városért végzett kiemelkedő tevékenységének elismeréseként 2002. augusztus 20-án megkapta a díszpolgári címet. A kitüntetés akkor érkezett, amikor nem is volt tagja a döntéshozó testületnek. Aknay úr arra is büszke, hogy a politikai közszereplőkkel egyaránt jó viszonyt alakított ki. Mindig is érdekelte a politika, sokszor folytatott kemény vitát az ellenfelekkel, ám soha nem tekintette őket legyőzésre váró ellenségnek. A vita számára a jobbítás szándékával fogant meg.

Három évtizeden át szolgálati lakásban élt a feleségével, az iskola tőszomszédságában. A nyugdíjazással egy időben házat vásárolt és végleg letelepedett Újfehértón. Úgy érzi, az itt élőkkel fokozatosan alakult ki az az eltéphetetlen kapocs, amely az idegeneket is ismerőssé avatja, ha végigmegy a városban. Bekerült, befogadták és ő szívébe zárta az itt élőket. A nyugdíjas éveire még fontos terveket szövöget. Régi restanciát pótol a felgyülemlett olvasnivalóval, újdonság lesz a kert és a gyümölcsfák, ma is nagyon szeret utazni, és a lakását akarja csinosítani. Személyében találkozott az elhivatott vezető és a fontos feladat. Aknay úr sikerrel abszolválta az élet iskolájának érettségi tételeit.

(Szabolcs-Szatmár-Beregi Almanch 17. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2004.)