Nyíregyháza

A megyeszékhelyre betelepített szlovákok hozták magukkal az evangélikus vallást, és még nyolcvan-százhúsz évvel ezelőtt is meghatározók voltak Nyíregyháza életében. Takács Ferenc, a nyíregyházi evangélikus általános iskola igazgatója állítja, hogy ma már elképzelhetetlen a történelmi tradíció felújítása, noha egy felmérés szerint húszezren vallják magukat evangélikusnak. A néhány évtized alatt közel százhúszezerre nőtt megyeszékhely lakossága hozta a saját vallását, így már az is óriási eredménynek számít, hogy az egyház a visszakapott ingatlant, a Luther utcán. Az egykor 4-es, majd Kodály Zoltán Általános Iskolának helyet adó intézményt ismét a szeretet alapú pedagógia, a keresztyén szellemiség jegyében működtethetik újra.

Jelenleg, 2001 májusában, még két épületben, a Báthori utcán és az egykori Krúdy-gimnázium helyén, a Krúdy közben található az iskola. A gyerekek és a szülők semmit nem vesznek észre a költözésből, és a tervek szerint  a 2001–2002-es tanévet a nagytemplommal szembeni iskolában kezdik. Ott időközben befejeznek egy nyolcmillió forintos rekonstrukciót, felújítják a vizesblokkot, kifestik az épületet, kijavítják a műszaki hibákat. A százkilenc éves épületre ez ráfér.

Takács Ferenc Tiszanagyfaluban született 1945. november elsején, azonban a szomszédos Tiszaeszláron nőtt fel. Édesanyja, néhai Hell Erzsébet, a háztartást vezette és a gyermekek felnevelését tartotta életcéljának. Édesapja, néhai Takács József, földműveléssel foglalkozott. A testvérei közül József hegesztő, Margitka varrónő – mindketten nyugdíjasok, a középső gyermek Ferenc, István öccse ipari alkalmazott, Pál szállítási vállalkozó. Felesége Pócsi Irén tanítónő, a nyíregyházi Kazinczy Ferenc Általános iskolában neveli, oktatja az alsó tagozatosokat. Két gyermekük született, Tímea a szülők példája alapján a tanári pályát választotta, biológia–technika szakos diplomával most vállalkozás-szervezőként dolgozik a munkaerő átképző központban. Zsolt közgazdasági informatikát tanult Egerben, most Budapesten dolgozik.

A legutóbbi tanév ballagási ünnepségére az egykori alma materbe, az Evangélikus Kossuth Lajos Gimnáziumba is meghívták. Felemelő érzés belépni oda, ahol 1964-ben szerzett érettségit és géplakatos szakmát. Az érettségi után matematikát nappalin, fizikát levelezőn tanult a nyíregyházi tanárképző főiskolán. A község társadalmi ösztöndíjasaként három évig Penészleken tanított. 1970-ben hazahívták Tiszaeszlárra, azonnal igazgatóhelyettesi beosztást kapott. Huszonöt éves korban ez nem mindennapi jelenségnek számított… 1978-ig látta el ezt a munkát, ezután a nyíregyházi városi tanácson tanulmányi felügyelőként dolgozott ’85-ig. Ettől kezdve a ma már megszűnt 5-ös sz. iskola igazgatója, majd 1996-tól az evangélikus általános iskola igazgatója.

Kezdetben kétszáznyolcvan gyermek járt az iskolájukba, ma négyszázötvenen vannak. Negyvenhárom pedagógus látja el a nevelő-oktató munkát. Takács úr arról beszél, hogy kimaradt két generáció a vallásgyakorlás és a bibliaismeret hétköznapjaiból. Csak lassan, fokozatosan pótolhatják azt a szellemiséget, amelyet az 1948-as államosításig az evangélikus iskola meghonosított. Az igazgató úr meggyőződése, hogyha visszaköltöznek a régi épületbe, közelebb kerülnek a nagytemplomhoz, egyúttal közelebb kerülnek az evangélikus egyházhoz is. Jobban ki tudják használni a nagytemplom adta lehetőségeket, például iskolai egyházi rendezvényeket gyakrabban tarthatnak itt. Könnyebb lesz kapcsolatot ápolni az evangélikus Kossuth-gimnáziummal. A régi-új iskolában huszonkét tanterem kényelmes lehetőséget teremt a felekezeti hitoktatásra is. A ház szelleme minden bizonnyal érződik majd.

A pedagógiai programjuk szorosan összefügg az evangélikus egyház oktatási törvényével, mely szerint az evangélikus gyermekeket ebben a szellemben, a más vallásúakat saját felekezetük hitvallása szerint oktatnak és nevelnek. A tanulók majd háromnegyede ugyanis más vallást gyakorol. Majd az órarendi hitoktatás, a hétnyitó áhítat, a reggeli ima, a nagyobb ünnepeken az istentisztelet a templomban, az egyházi tartalmú gyermekközösségi élet a többieket is ebben a szellemiségben kötelezi el a keresztyén magatartás erkölcsi alapelveinek gyakorlásában.

A gyülekezet, az egyházközség és az iskola kapcsolata az optimálishoz képest ma még közepes – Takács úr minősítése szerint. A gyerekek többsége ugyanis nem hívő környezetből jött. A szorosabb kapcsolatot szolgálják az evangélikus gyermektáborok, az Emmaus és az Élim intézményekkel megvalósított együttműködés. A gyermekek szép lassan beépülnek az egyházközség életébe.

Takács Ferenc hitvallásként fogalmazza meg élete ars poeticáját: élethivatásának tartja a pedagógiát. Egész élete azt példázza, hogy bárhová helyezték egy beosztásba vagy sodorta az élet, mindig a tőle elvárható maximumot nyújtotta, s teszi is ezt, amíg erővel bírja.

 (Szabolcs-Szatmár-Beregi Almanach 12. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2001.)