Tiszanagyfalu

Világéletében a közösségért munkálkodott Dojcsák Margit, a tiszanagyfalui Körzeti Általános Iskola és Óvoda igazgatónője. Ízig-vérig pedagógus, aki a gyermekek nevelésének, oktatásának, erkölcsi értékrendjük kialakításának szenteli az életét.

Az egész családja Tiszaeszláron él, mindössze a születési helyéül jegyezték be Tiszalököt 1956. március 16-án. Édesanyja, Soltész Margit, a háztartás és a gyermeknevelés tennivalóit vállalta magára. Édesapja, Dojcsák Imre, nyugdíjas termelőszövetkezeti tag, nyugdíjazása előtt gépészként dolgozott a vízügynél. Két testvér nevelkedett a családban, Imre sofőr a tiszavasvári polgármesteri hivatalban.

Margó a tiszalöki Teleki Blanka Gimnáziumban érettségizett ’74-ben, majd a Bessenyei György Tanárképző Főiskola tanítói szakán szerzett diplomát 1977-ben. Még abban az évben lépte át a tiszanagyfalui iskola kapuját, s lassan negyedszázada tekinti második otthonának ezt az iskolát. Időközben főiskolai oklevelet szerzett magyar nyelv és irodalomból, majd 1999-ben vette át diplomáját a Budapesti Műszaki Egyetem közoktatás-vezetői szakának sikeres elvégzése után. Érdekességként húz elő egy régi, szép igazolványt, amely azt tanúsítja: művészeti oktatói működési engedélyt szerzett az amatőr színjátszó csoportok vezetésére, mégpedig C kategóriában. Nagyon büszke arra, hogy 1987-ben az általa vezetett közösség eljutott a XII. Országos Gyermekszínjátszó Fesztiválra.

Idekerülése után nyolc évig az alsó tagozat oktató-nevelő munkájában vett részt, négy évig vezette az alsós munkaközösséget. 1980-tól a helyi Ady Endre Művelődési Ház tiszteletdíjas művelődésiház-igazgatói teendőit látta el tíz éven át. Tizenhárom évig volt szakszervezeti bizalmi. ’89-ben a Szakszervezetek Országos Tanácsától a Szakszervezeti Munkáért kitüntető jelvény bronz fokozatát vette át. 1978-tól folyamatosan részt vett a gyermekvezetők képzésében. Több éven keresztül volt a nyíregyházi városi úttörőelnökségen belül képzésfelelős, és dolgozott az úttörőelnökségben elnökségi tagként. 1981-ben – pedagógiai munkájának elismeréseként – a Művelődési Miniszter Miniszteri Dicséretben részesítette. 1985-ben a Magyar Úttörők Szövetsége adományozott elismerést Dojcsák Margitnak. A 90-es években pedig Gyermekekért Érdemérmet vehetett át.

A közösségi munkával párhuzamosan az iskolában is egyre fontosabb megbízatásokat kapott. 1989 februárjától 1991. augusztus 31-éig igazgatóhelyettes, majd sikeres pályázat után 1991. szeptember elsejétől kinevezték igazgatónak. Lassan lejár a kinevezése után a második ciklus is. Épp elég eredményről vonjuk meg a mérleget, amely pillanatnyi állapotot rögzít, hisz a könyv megjelenésének idején már újabb eredmények birtokosai lehetnek.

Míg kezdetben a szakellátottság megteremtését tűzte célul, ma a húszfős tantestületben csak szaktanárok találhatók. A hét óvónő közül hatan szereztek óvodapedagógusi diplomát. Az iskola kétszázhuszonkilenc gyermeknek nyújt oktatást, képzést. A létszám eddig változatlan maradt, pár év múlva picit csökken.

Dojcsák Margit igazgatónő mindig azt tűzte célul, hogy a tanulásnak, a tudásnak legyen értéke a felnövekvő nemzedék szemében. Évekkel ezelőtt bevezették a 4., 6., 8. osztály végén a vizsgát, s ez egyúttal azt is jelenti, hogy a nyolc év során többször felmérhetik a tanulók képességeit, fejlődési ütemét. A továbbtanulási arány százszázalékos. Egyharmad részük gimnáziumban vagy szakközépiskolában, kétharmad részük szakmunkásképzőben folytatja tanulmányait. A gyermekek többsége első generációs értelmiségi lesz, hisz a szülők zöme fizikai munkás.

A második ciklusban a Nemzeti Alaptantervre koncentrálva az értékközvetítés, az ismeretközlés, a képzés, a funkciógazdag tevékenységi rendszer és a szocializáció a kiemelt program. A pedagógiai koncepció hangsúlyos eleme a demokratizmus és a felelősségvállalás – ennek része a jól működő diákönkormányzat –, a tudás iránti vágy felkeltése, a gyermekközpontúság és az esélyegyenlőség megteremtése. Mottóul azt választották: „Jó szóval oktasd, játszani is engedd…” Ehhez kapcsolódik az óvodásoké: „A játék, az gyönyörű…”

Népszerűnek ígérkezik a művészeti oktatás, amelyet 2001 szeptemberében vezetnek be báb- és színjátszás, képzőművészet, média, népi tánc és társastáncban. Százötvennégyen jelentkeztek az első körben. Hangsúlyt helyeznek a fakultáció keretében létesített számítástechnika, az ezermester, és a háztartástan oktatására. Rajz- és informatikai szaktantermük van, de a földrajzot, magyart, kémiát, fizikát is hasonló körülmények között oktatják.

Differenciáltan foglalkoznak a tehetséges és a felzárkóztatásra szoruló gyerekekkel. Sokat segít ebben a szakszolgálat, amelyben logopédus, gyógytestnevelő és pszichológus is részt vállal a munkában.

Az igazgatónő szabadidejében olvas, zenét hallgat – vagy éppen tanul az állandóan változó oktatási rendszerhez igazodva.

 (Szabolcs-Szatmár-Beregi Almanach 12. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2001.)