Tiszanagyfalu

Ha már egy település két ezernél több lelket számlál, a dunántúli megyék biztosan várost csinálnának belőle. Csak mosolyog a felvetésen Kemecsei László, Tiszanagyfalu polgármestere, aki a szomszéd településen, Rakamazon született és eddigi életének minden fontos eseménye a szabolcsi tájhoz kötődik. Az itt élő értelmiségiek egyébként is különös érzések közt ismerkednek a világgal: tudják, hogy a haza nyugatibb felén ugyanannyi munkáért nagyobb darab kenyeret szelhetnének, ám zsigereikben hordozzák a szegényebb vidék népének szolidaritását és a szülőhaza mágnesteréből képtelenek kiszakadni. Így volt ez Kemecsei Lászlóék életében is, és ezt nem valamiféle áldozatnak, hanem a dolgok természetes rendjének tartják.

Rakamazon született 1952. november 11-én. Édesapja, Kemecsei László, állatforgalmi felvásárlóként ment nyugdíjba. Édesanyja, néhai Balogh Piroska, a cipő ktsz-ben kereste egykor a kenyerét. Egy nővérével osztoztak a szülői szereteten, Anna ma leszázalékolt nyugdíjasként a szülőfaluban, Rakamazon maradt.

Az általános iskolát itt fejezte be, középiskolának a Bláthy Ottó Villamosenergia-ipari Technikumot választotta. Érthető, hogy amikor végzett, a szakmájában keresett magának munkát. A szomszédos Tiszanagyfalu termelőszövetkezetében lett villanyszerelő. Hamar felfigyeltek a szorgalmas, jó eszű fiatalemberre, és ’78-tól pénzügyi előadó, nyolcvankettőtől készletkezelő, majd raktáros lett. Közben sikerrel elvégezte a mérlegképes könyvelői tanfolyamot 1979-ben.

A hetvenes és a nyolcvanas esztendőkben egy sikeres termelőszövetkezet alapvetően meghatározta egy település egész életét. Aki bizonyított a termelés, a gazdálkodás területén, arra nyugodtan rábízott a közösség nagyobb ügyeket is. Még a tanácsi rendszerben történt, hogy nyolcvanötben tanácstaggá választották, tanácstagtársai bizalmából pedig elnyerte az elnöki tisztséget.

− Látványos fejlődés kezdődött Tiszanagyfalu életében a nyolcvanas évek derekán − emlékszik vissza Kemecsei László. − Akkor alakítottuk az ötven kisgyermeknek helyet adó óvodát hetvenöt személyesre, az iskolát három tanteremmel bővítettük, modernizáltuk ’87-ben. Az akkori Művelődési Minisztérium is fontosnak tartotta az oktatási feltételek javítását és 6 millió forinttal segített bennünket. Nagy gondot fordítottunk tanyai településünkre, Virányosra, amely arról híres, hogy ott még a vonat is megáll.

Már csak azért is figyelnek a 364 lelkes kis tanyára, hogy ne érezzék hátrányban magukat az itt élők. 1988-ban 6 millió forintos költséggel kiépítették az ivóvízhálózatot, amely ma már százszázalékos ellátást kínál az itt élőknek. Óvoda, orvosi rendelő szolgálja a helybeliek komfortérzését.

A helybeli polgárok igen elégedettek voltak a tanácselnökkel, így aztán a rendszerváltozás után is őrá szavaztak. A kitartó fejlődés még a sokkal kevesebb fejlesztési forrás ellenére sem lassult le. Nagy eredménynek tartja a polgármester, hogy sikerült a telefont beköttetni. Háromszáz előfizetőt tartanak nyilván, de már 34 újabb igényről tudnak a polgármesteri hivatalban. A hálózatbővítést ’96-ra ígéri a MATÁV. Az önkormányzat 1,4 millió forinttal járult hozzá a törzshálózat kiépítéséhez.

A gázhálózatot is sikerült 1992-ben megvalósítani. A 46 millió forintos beruházást az Állami Fejlesztési Intézet támogatása hozta belátható közelségbe, még megyei keretből is kaptak hozzá pénzt. Ma 331 család használja a vezetékes gázt.

Az egészségügyi ellátás minőségileg javult az 1991-ben átadott fogorvosi rendelő révén: a régi óvodai részt alakították át erre a célra és Tokajból jár át fogorvos. Öt éve építettek gyógyszertárat saját forrásból. Két kilométernyi utat építettek.

Virányos sem maradt ki az elmúlt évek programjából. Egy visszahívható telefonfülkét szerelt fel a MATÁV, és 240 folyóméter járda épült. A fogadónapon így egyre kevesebb panaszt hallhat a polgármester vagy a hivatal dolgozója.

Olyan fontos beruházásra nem jut egyelőre, mint a szennyvízhálózat kialakítása. S az sem szívderítő, hogy sokan leszázalékoltak és csak a rokkantsági nyugdíjra számíthatnak. Jövedelempótló támogatást 120-an kapnak. Manapság mindenütt azt hallani, hogy a vállalkozások jelentik a jövőt, Tiszanagyfaluban jelenleg 48-an kértek vállalkozói igazolványt. A legtöbben a fuvarozásban látnak fantáziát, heten viszont italboltot működtetnek. Érdekes, hogy a kocsmárosok többsége nem falubeli. Talán még mindig kísért a cselédmúlt, a lakosság 90 százaléka ugyanis ebbe a néprétegbe volt sorolható.

Kemecsei Lászlónak a felesége, Cseh Ildikó, könyvtáros, a lánya, Judit, a TIGÁZ-nál dolgozik Rakamazon. A család paprika- és paradicsommagot termeszt, a minőségi áru még Kanadában is vevőre talál. Kétszintes családi házat építettek 1985-ben kalákában.

 (Szabolcs-Szatmár-Beregi Almanach 3. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 1995.)