Nyíregyháza

Ha valaki egy megyei jogú város élére kétszer kerül, ha még közben egy rendszerváltás is történik, és asszony, akkor biztosan van valami a személyiségében, ami miatt a választók bizalma felé fordul. Csabai Lászlóné Nyíregyháza tanácselnök asszonyaként szinte előkészítette a változást hozó választásokat, majd egy ciklus kihagyása után ismét a város élén van polgármesterként.

Ezzel egy időben képviselőként az országgyűlésbe került, de a városnak tett ígérete szerint fél év után visszaadta mandátumát. A személye iránti rokonszenv még azokban is megvolt, akik nem a pártjára szavaztak.

Amikor 1947-ben Budapesten megszületett Rácz Juditként, szülei bizonyára nem gondolták, milyen nehéz sorsot kap útravalóul. Apja korábban Debrecenben, Vásárosnaményban élt, édesanyja pedig Rábacsanakról, egy kis faluból ment fel a fővárosba, hogy megkönnyítse családja életét. Mindössze másfél éves a kislánya, amikor agyhártyagyulladása lett, és meghalt. A fiatal apa egy idő után igénybe veszi nővére segítségét, aki Földesre viszi a kislányt magukhoz. Rácz Juditka náluk nőtt fel, testvér nélkül, és tőlük tanulta meg, hogyan lehet és kell szeretni. A mama valójában nem vér szerinti nagynéni, mert a nagyszülők a második házasságukba egy-egy gyereket vittek, ám ők édestestvérként éltek. Édesapját a kor jellemzőjeként egyik nap még kitüntetik mint a munkaverseny kiválóságát, aztán letartóztatják politikai okból. Valami megjegyzéséért valaki feljelentette. Vácra lánya nem mehetett meglátogatni, de kéthetente írhatott neki 31 sort. Egészen kicsi betűkkel − emlékszik −, hogy sok mindent elmondhasson. Az a rajz, amit édesapja fényképről a kislányáról készített, ma a legdrágább festménynél is becsesebb.

Csabai Lászlóné azt mondja, ő szinte teljesen árván nőtt fel, sok idős ember között, de annyi szeretetet kapott, hogy ezt csak felnőttkorában tudta értékelni. Rábacsanakra járt a szünidőkben. Nagymamája legkisebb lánya egyetlen gyermekét mesékkel, dalokkal próbálta családjához kötni, de ez sem törölhette ki azt az érzést, amit 1956 nyarán Judit megérzett. Édesapja amnesztiát kapott, és a nyarat lányával Pesten együtt töltötték. Mindketten rácsodálkoztak a látnivalókra. Judit megérezte, hogy milyen az értelmiségi élet. Olyan helyekre jártak, olyan emberekkel ismerkedtek, aminek hatására apja egyre veszélyesebbnek látta az életet, és ősszel, amikor kislánya visszatért Földesre iskolába, öngyilkos lett.

Judit először nem értette, miért, hiszen annyi rokonszenv kísérte, úgy érezte, magára hagyta, és csak felnőttként gondolta át, hogy mi történt vele. A közben eltelt időben azonban a kislányból felnőtt lett, jó szakember, két gyermek édesanyja, és a közélet szinte belopakodott az életébe.

Debrecenben járt középiskolába. Osztályfőnöke Boda István költő felesége, aki rendkívüli órákat tartott, híres embereket vitt be hozzájuk, megszerettette az irodalmat, az igényes munkát. Osztályfőnöke kémia-fizika szakra ajánlja, otthon gyógyszerésznek szánják, és ő megtalálja a Felsőfokú Élelmiszeripari Technikumot.

Szeretett volna minél hamarabb a saját lábára állni. Pesten a legjobbak közé tartozik, és másodéven már a kollégium diákvezetője, aminek fejében ingyen lakhatott ott. Itt találkozott leendő férjével, aki Nyíregyházáról érkezett. Mint mondja, néhány óra alatt eldőlt a sorsuk, és ma is vallja, hogy szerencsésen. Férje megmaradt a szakmában, ma az EKO Kft. üzemvezetője. Amikor befejezték a tanulmányaikat, összeházasodtak, és Nyíregyházára költöztek. Az éppen induló konzervgyárban tíz hétig egyfolytában, három műszakban dolgoztak. Judit egy munkaértekezleten felszólalt a hozzá beosztott asszonyok érdekében, és ezzel „a kocka el van vetve”, bekapcsolódott a közéletbe. 1969-ben megszüli Lászlót, aki ma már tanár, 1973-ban Juditot, őt sikeres úszóként és tehetséges színinövendékként ismerte meg a város. A konzervgyárról úgy mondja, jó iskola volt. Megválasztották szakszervezeti titkárnak, de szakmailag sem maradt el. Egy ciklus után a minőségellenőrzési osztályt vezeti, és másoddiplomát szerez a kertészeti egyetemen.

1982-ben elfogadja a NEB (Népi Ellenőrzési Bizottság) városi-járási elnöki posztját. Egy hónap múlva már konfliktusai vannak, mert a névtelen bejelentésekkel nem foglalkozott. 1985-től városi tanácstag, 1986-tól tanácselnök, majd 1990-ben visszament a Konzervgyárba, de az átalakulásakor inkább a Start Vállalat marketing munkáját választotta. Innen jött vissza a városházára. A megyejogú város vezetésében már volt gyakorlata, és ma is segíti ebben a már ott töltött néhány esztendő.

Ma velük laknak a nevelőszülei, Pércsi Alberték. A gyermekekkel együtt biztatják Csabai Lászlónét, akiben azért megfogalmazódik, hogy ez sok időt elvesz a családtól, tudva azonban azt, hogy aki a közéletiséggel jegyzi el magát, annál ez az áldozat elkerülhetetlen.

 (Szabolcs-Szatmár-Beregi Almanach 3. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 1995.)