Nyíregyháza–Nyírszőlős

Élete összefonódott a hazai pedagógia történelmével. Nemcsak megélte, hanem tevékeny részese volt a tanyai iskolák átszervezésétől kezdve a sok-sok reformon át a XXI. század modernnek tartott nevelési, oktatási koncepcióinak. Negyvenkét éven át a katedráról és az igazgatói székből irányította a diákság generációinak szellemi fejlődését. Nemrégiben vonult nyugalomba, jól megérdemelt pihenését tölti. Ám ismerve az ő hihetetlen energiáját, a közélet iránti érdeklődését, nem véletlenül tevékenykedik a nyíregyházi képviselő testületben. Nyugdíjba vonulását nemcsak a kollégák szeretete, a szülők tisztelete és tanítványai rajongása kísérte, mivel megkapta Nyíregyháza Megyei Jogú Város Önkormányzatától a Díszpolgári címet.

Császári János, a nyírszőlősi Szőlőskert Általános Iskola igazgatója pályafutásának betetőzéseként élte meg, hogy végre sikerült tízévnyi pályázás után elérnie: kapjon új iskolát, tornatermet, közösségi és iskolai könyvtárat az intézmény. A 240 millió forintos pályázatban már az Európai Unió pénze is benne van, valamint az önkormányzat is támogatja a régen esedékes létesítmény felépültét. Az első kapavágásra 2005. szeptember elsején került sor, és már birtokba is vették a régivel egybeépített és ezáltal modernizált intézményt. Nemcsak a gyerekek használják, hanem a lélekszámban gyarapodó, valódi kertvárosi képet mutató Nyírszőlős felnőtt lakossága is számíthat a tornaterem használatára, könyveket lapozgathatnak, internetezhetnek, zenét hallgathatnak, és más művelődési programokra, szórakoztató rendezvényekre is eljöhetnek a helybeliek. Az iskola falain belül több generáció tanulhat, művelődhet, sportolhat, szórakozhat. Mód nyílik a felnőttképzés keretében tanfolyamok szervezésére, és közművelődési feladatokat is elláthatnak. A hely tehát adott, az itt megszerezhető kincs közösségi. A diákoknak pedig ma már szinte természetes, hogy nyelvi labor, informatikai szaktanterem széles sávú internethasználattal várja majd őket az új tanévben. Ezért munkálkodott egész pedagógusi pályáján Császári János.

A kartársai pedig minden elképzelhető nehézséget vállaltak az akkori tanév „levezénylésére”, csak azért, hogy zökkenőmentesen haladjon az építkezés és a felújítás. Nyírszőlős régebben épült házai új ruhát öltöttek, a mostanában felhúzottak pedig a kor színvonalán teljes összkomfortot adnak gazdáiknak. Az óvodaépület – amely legalább annyira esedékessé vált, mint az iskola – már elkészült, és túlzás nélkül mondhatjuk, hogy csodájára járnak a szülők és az ötletet lemásolni akarók. Az új intézménnyel egy időre befejeződött a fejlesztés a városnegyedben, legalábbis ami az oktatás külső jegyeit illeti. Hosszú út vezetett odáig, amíg a vadastanyai iskolában tanító Császári János és a szintén pedagógus felesége a legkorszerűbb pedagógiai módszerekben gondolkodhattak. Mint mondja: teljesen mást vár el ma a társadalom, a szülő, a fenntartó önkormányzat és maguk a gyerekek az iskolától, mint amikor ő kezdte betűvetésre tanítani a legkisebbeket. A több mint négy évtizede elkezdett hivatásgyakorlást nehéz és talán felesleges is összehasonlítani a maival. Megváltoztak a társadalmi körülmények, felgyorsult az életritmus, a megszerezhető tudás mennyisége rohamléptekkel növekszik, a tegnap tanult ismeretet mára lomtárba tehetjük.

A versenyt pedig csak az tudja felvenni a gyorsuló idővel, aki nyitott, fogékony az újra, és érez magában elszántságot a még több tudás befogadására. Császári úr neveket idéz, hány sikeres emberpalánta került ki az egykori diákotthon falai közül!

A tanyákon bezárt iskolákból a nyírszőlősibe hozták a szülők a tehetséges gyerekeiket, mert a szűkösebb anyagiak miatt távoli városokba nehezebb lett volna bejutni.

Az itt létesített tanyai kollégium felkarolta ezeket a gyerekeket, és a mindennapi komfort mellé tudást, tartást és az örökös tanulni vágyás érzését oltották beléjük.

Ebből a kollégiumból került már ki érsebész főorvos, s kerültek ki pedagógusok, jogászok, szakmunkások százai.

„Csak a változás az állandó” – idézhetjük a közismert mondást. 1990-ben megszűnt a szakfelügyeleti rendszer, és az önkormányzatok szakmai ellenőrzési joga is tovatűnt a rendszerváltozással.

A nyugalmazott igazgató úr büszke arra, hogy a kollégái minden változást megértéssel és jó szándékkal fogadtak, így például sikerült megoldani, hogy a kényszerű létszámcsökkentést a nyugdíjazással kötötték egybe. Soha nem kellett senkinek felmondani a munkaviszonyát, ez pedig nyugalmat, egzisztenciális biztonságot nyújtott a tantestület tagjainak. Császári János kiemelkedő pedagógusi és igazgatói munkáját elismerte már a megyei önkormányzat, a szaktárca, megkapta a főtanácsosi címet. Nyugdíjas éveiben több időt szentelhet családjának, unokáinak.

(Szabolcs-Szatmár-Beregi Almanch 20. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2005.)