Kovács László

Nyugalmazott igazgató,

Nyíregyháza

szszb_21-46_kovacs_laszlo.jpgA pedagógushivatás gyakorlásának befejeztével számot lehet adni az elmúlt évtizedek történéseiről. Tisztelettel emlékezem szüleimre, nagyszüleimre, akiknek szeretete, áldozata, példája nevelt, tanítóimra, tanáraimra, akik felkeltették bennem a megismerés, a tudás iránti vágyat, az intézményekre, amelyek belső világukkal arra ösztökéltek, hogy a tanári pályát válasszam.

A Szegedi Tanárképző Főiskola gyakorlóiskolájában töltött tanítási gyakorlat ideje alatt, majd a későbbi években egyértelműen beigazolódott, hogy a választott feladat szép kihívás és lehetőség számomra. Köszönet családomnak, elsősorban feleségemnek (Kelemen Franciska, a Petőfi Sándor Általános Iskola nyugalmazott történelem–testnevelés szakos pedagógusa), aki a három gyermek (Andrea, Gábor, Tamás) felnevelésében vállalt meghatározó szerepe, munkája rendkívül lelkiismeretes ellátása mellett biztosította az otthon erőt és feltöltődést adó szeretetét, így hivatásomnak, céljaimnak és feladataimnak élhettem.

Szamossályiban, majd a tanárképző főiskola gyakorló általános iskolájában testnevelést tanítottam szakvezetői megbízással. Mint „bevándorlott” szabolcsiak, örömmel éltük meg a szülőföldtől való elszakadás elmúlt közel négy évtizedét: az itt élő emberektől rengeteg szeretetet, a környezetünktől sok-sok lehetőséget kaptunk szakmai elképzeléseink megvalósításához. Ez a tenni akarás az itt élő emberek mindig jobbra törekvésével társulva szép sikereket hozott.

Mint testnevelő és edző tizenhárom alkalommal élhettem meg, hogy a tanítványok az országos bajnokságokon a dobogó legmagasabb fokára állhattak. Mint pedagógus több, mint negyven tanulmányt, cikket írtam, sok előadást tartottam továbbképzéseken, tudományos konferenciákon.

Olyan nevelőtestület tagja lehettem, amelyik az utóbbi két évtized pedagógiai reformtörekvései által kiváltott szemléletváltás közben az Apáczai Gyakorlóiskolát Nyíregyháza egyik legkeresettebb intézményévé tette a szülők körében.

Adódik a kérdés, hogy milyen pedagógiai elképzelések azok, amelyeket ma a szülők gyermekük számára választanak. Néhány legfontosabb álljon itt! Az tanít jól, aki szeretettel tanít, azaz gyakorolja minden tettében az egymásra figyelést, a nyílt, őszinte problémameghallgatást, a segítségadást, a megértést, a következetes emberségre tanítást, mert a kölcsönösen pozitív érzelmi viszonyok nélkül a nevelés eredménytelen. A nevelés célja az egyénileg eredményes, de közösségi szempontból is hasznos magatartás és viselkedés kiváltása, mert az egyéni teljesítmények csak a másokkal kialakított érzelmi és élményközösségben nyerik el igazi emberi értéküket.

A különböző karakterű gyermekeket előre ismert és elfogadtatott következményrendszerben hagyni kell együtt tevékenykedni. Az egyéniségek szerepeinek a közösségben jelentőséget és erőt adó tapintatos irányítása a pedagógus feladata, hasonlóan, mint a zenekar esetében a hangszerek összhangzásának a megteremtése a karmester dolga. Legyen ideje felnőttnek, gyermeknek elmélyülni a világ jelenségeiben, legyen az a betűírás, olvasás, valamely tantárgyi ismeret gyakorlati megnyilvánulása, erdei séta, beszélgetés a szülővel, egymással.

Meg kell tanítanunk a szülőkkel együttműködve a gyermekeket megismerni, dolgozni, élni és együtt élni.

A csaknem másfél évtizedes intézményvezetői megbízás azt a megtiszteltetést adta számomra, hogy irányíthattam egy olyan pedagógusi, szülői és gyermeki közösséget, amelyik kiérdemelte a Megyei Közoktatási Közalapítvány „Oktatás, nevelés eredményességéért” díját, az Oktatási Minisztérium „Közoktatás minőségéért” díját, valamint a minőségfejlesztésben elért eredményekért a Shiba-díjat.

Az iskolai sikerek megteremtésében való személyes közreműködésért a Nyíregyházi Főiskoláért Érdemérem Arany Fokozata, Nyíregyháza Kiváló Pedagógusa, valamint a Magyar Köztársasági Ezüst Érdemkereszt kitüntetéseket kaptam. Az elismerésekhez vezető teljesítmények elvi alapjait néhány meghatározó szempontban össze lehet foglalni.

Széchenyi István szerint „Ha mindenki azt mondja: de én egyedül mit tehetek, akkor természetesen egyik sem tesz semmit; ha mindegyik azt hiszi, tőle függ a siker, akkor mind ereje szerint dolgozik.” Mindig valamivel többet kell tenni a feltétlenül szükségesnél: azaz az iskolai folyamatokat állandóan tökéletesíteni kell annak érdekében, hogy a gyermekek, a szülők, a pedagógusok elégedettek legyenek erőfeszítéseik körülményeivel és következményeivel.

Az Apáczai Gyakorlóiskola nevelőközössége azon dolgozik, hogy a pedagógiai gyakorlat a jövőben a gyermekeket illetően egyénre szabott, szorongást kiváltó félelmektől mentes legyen, kialakuljon az egész életen át tartó tanulás képessége és készsége.

(Szabolcs-Szatmár-Beregi Almanach 21. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2006.)
Szerző: 2018. 01. 17.
Ha még nincs közöttünk, csatlakozzon most az Unokáink is olvasni fogják oldal kedvelőihez a Facebookon!

Hasonló

Varázslat

Huszár Boglárka alkotása 60×60 cm. olaj, vászon. Nem is tudom mióta  áll  ez  a  nagyon  régi  épület,  kicsit  elvarázsolt  szépségével   kastély,  kicsit  bástya szerű  repkénnyel  befutott oldalával.  Az idő ... Tartalom megtekintése

Az út  

Tüttő József alkotása Szinte  meggyötört  arcok,  holott  egy  életút  harcosai  a  születéstől  a  végsőkig.  Egyetlen  ember  akinek  annyiszor változik az  arca,  ahány állomást  tudhat  maga mögött.  Hogy sejthetnénk  gyermekkorban,  milyen ... Tartalom megtekintése

Pomaranski Luca portréja

Huszár Boglárka alkotása Csak általánosságban  szabad  beszélni, én  mégis  a portrézást  találom a legizgalmasabb alkotói  munkának.  Huszár  Boglárka  ragyogó   képet festett  Lucáról,  aki csak  éppen  bekukkantott  a  vászonra, hogy ... Tartalom megtekintése

Pince bejárat, Tokaj

Bíró  Ernő alkotása 30×42 cm, akvarell Ebben a rémítően  szomorkás időben  vágyódva  nézhetünk  erre  a  Bíró Ernő  által   megpingált  képre. Kirobbanó  fényekben  pompázik   a  pince  tetején  dúsan  hajtó ... Tartalom megtekintése