Újfehértó

A hivatását művészi fokon űző zenész-tanár, a mindig jó kedélyű Mondik Béla 1943. augusztus 6-án született Munkácson, Szmocskó Mária és Mondik Béla gyermekeként. Testvére, Pál, építész. Családjával együtt a fővárosban él. Georgina húga könyvelő, Tiszaföldváron él és dolgozik. Felesége, Ternóczky Gabriella, a családanyai feladatok mellett, a mai napig, egyben a személyi titkárnője is. Gyermekeik közül az idősebb, Zsuzsanna, helyben fafúvósokat tanít. Gabriella, a megyeszékhelyen önálló fodrászként igyekszik boldogulni. Mondik Béla 1958-ban, szülővárosában tette le az érettségi vizsgáit. Ezt követően nyert felvételt az Ungvári Zeneművészeti Főiskolára, ahol brácsa szakon fejezte be tanulmányait 1963-ban.

Frissen végzett zenészként az Ungvári Filharmonikusok „Magyar melódiák” együttesében kezdte pályafutását. A jó énekhanggal, humorral, és vagánysággal megáldott fiatalemberrel, egy fagyos novemberi hajnalon elindult a katonavonat a távoli úti cél, Novoszibirszk városa felé. Az alig 6500 km-es út végén még nem tudta, hogy mi vár rá Szibéria belsejében. Képzettségének, és az akkori direktíváknak köszönhetően a Katonai Ének- és Táncegyüttesbe került, ahol hegedűs szólistaként szerepelt. Közel háromévi „kötelező” után választhatott volna, de mert a hatalom szemében családjának sok tagja szálka volt, így maradt a városban, ahol az Operaház tagja lett. Hol fellépett, hol tanított az Akadémia iskolájában, egészen 1968-ig.

Munkácsra visszatérve igazgatóként dolgozott a zeneiskolában. Apai nagybátyja és annak baráti társasága révén ismerte meg Ternóczky Gabriellát, későbbi feleségét. Az esküvőre 1972-ben, Nyíregyházán került sor. A fiatalok magyarországi közös élete azonban csak 1973-ban kezdődhetett el, az ismert adminisztrációs és egyéb okok miatt.

Mondik Béla áttelepülése évének augusztusában lett az újfehértói zeneiskola tanára. Az áthelyezése előtt álló akkori igazgató, Bálint József beszélte rá az igazgatói munkakör elvállalására. A kezdetekről kérdezve, az igazgató úr, a maga közvetlen stílusában mondja el azt, hogy 1973-ban a zeneiskolának nem volt önálló épülete. A zeneoktatás az általános iskola keretein belül zajlott. Szilasi István – az akkori tanácselnök – segítségével, a személyes kapcsolatok igénybevételével sikerült elérnie, hogy az állami gazdaság egyik épületét megkapják az oktatás számára. Igaz, eleinte érdekesen néztek ki a kottaállványok és a különböző hangszerek az eredetileg irodáknak készült helyiségekben, de mindez már a múlté. Az iskola igazgatóját, ezektől sokkal jobban zavarta a szó minden értelmében sivár, egyhangú környezet, ami semmiben sem kedvezett a komolyzene hangulatához illő oktatásnak.

Mondik úr elmondja, hogy az általa vezetett zeneiskolában ma fa-, és rézfúvós-, zongora-, hegedű- és gitároktatás folyik. A zenei tantestület 12 főből áll. Az iskola épületében immár három éve alapfokú művészeti oktatást is tartanak dráma, színjátszás, bábozás, rajz és iparművészet tárgyakban. A művészeti munkát 16 pedagógus irányítja. A tanulók száma 535. A zeneiskola rendszeresen megtartja a májusi, a karácsony előtti házi, a városi templomban a karácsonyi, és az év végi hangversenyeit, ahol minden tanszék közössége számot adhat a nyilvánosság előtt tudásáról.

Az igazgató úr az iskola vezetése mellett 20 éven át játszott külsősként a nyíregyházai Móricz Zsigmond Színház társulatában. Huszonhárom évig a Szabolcsi Szimfonikus Zenekar oszlopos tagja volt. Sokoldalú zenei tudását és műveltségét számtalan előadáson csillogtatta meg a nézőközönség előtt. Mondik Béla zeneiskola-igazgató, 2003-ban betöltötte a hatvanadik életévét. A képzett zenész és pedagógus józanságával készül a jövőre. Négy évtizedes zenészi, három évtizedes igazgatói pályafutása során mindenki őszinte, szókimondó, egyenes embernek ismerte meg. Olyannak, aki mindent megtesz azért, hogy jobb legyen a gyerekeknek, jobb legyen az iskolának. S a város, Újfehértó nevét ne csak az ott lakók ismerjék. Mint mondja, sohasem azért dolgozott, hogy kitüntessék. Neki az elismerést csak az iskola tanítványainak sikerei jelentik. Ebben teljesen egyetérthetünk vele, s mert sikeres tanítványból van bőven, hadd álljon itt sorban az ő nevük: Patai Lajos hegedűművész, Andrucska Lajos nívódíjas brácsaművész, a Római Nemzetközi Verseny harmadik helyezettje, Antal Noémi, a kecskeméti Kodály Zoltán Intézet tanára, Roskó Bernadett hárfaművész, aki 2003-ban egyedül képviselte Magyarországot a Madridi Nemzetközi Versenyen, Giliga Edina, a debreceni Zeneművészeti Főiskola harmadéves hallgatója. 2000-ben a Bartók Duó Verseny első helyezettje, Marján Csaba ütős tehetség.

Az igazgató úr szabad idejében leginkább utazni szeret. Mára a világ szinte minden részében megfordult. S a nagyapjától ellesett ötvösmestersége csodaszép példányait megyeszerte láthatjuk a különböző pénzintézetek bejárata fölött.

(Szabolcs-Szatmár-Beregi Almanch 17. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2004.)