Újfehértó

Óriási változáson megy keresztül napjainkban a szakközépiskolai képzési rendszer. Azok a megmondhatói, akik hosszú évek óta irányítják, szervezik a középiskolások általános műveltségének és szakmai ismereteinek megszerzését. Az újfehértói Bajcsy-Zsilinszky Endre Gimnázium és Szakközépiskolában beszélgetünk Nagyné Filimon Csilla igazgatóval és Szász Lászlóné igazgatóhelyettessel.

Felelevenítik a szakképzés rendszerének magunk mögött hagyott elemeit. A korábbi évtizedekben igencsak vonzónak tűnt a szülők szemében, hogy egyszerre kaphat érettségi bizonyítványt és szakmai képzést a gyermek. Arról már a volt szakközépiskolások százai tudnának gyakorlati tapasztalatokat elmondani, hogy igazából sem a közismereti, sem a szakmai ismeretekben nem bővelkedtek. Bár egyértelmű, hogy a szocialista rendszerben nagy karriert futhatott be az, aki mindkét területről rendelkezett bizonyítvánnyal.

Ahogy a történelmi változások bekövetkeztek hazánkban, úgy alakult át a gazdasági életet is. Ezzel párhuzamosan pedig az iskolarendszernek, a képzésnek is követnie kellett az újdonságokat. Mi több, meg kellett volna előznie, hisz az újonnan letelepült cégek, a szolgáltatások hihetetlen mértékű bővülése magával hozta az új szakmák iránti igényt. Egész sor ifjú szakembert igényelt és igényel folyamatosan a gazdasági élet. Vajon hogy tud ezeknek megfelelni az újfehértói gimnázium és szakközépiskola?

– A jelenlegi intézményben 4–4 gimnáziumi és szakközépiskolai osztályt indítottunk – fogalmaz Szász Lászlóné. – A szakmunkások szakközépiskolája-program keretében működtetünk egy esti tagozatot. Népszerűnek tűnt a technikusminősítő, amely korábban egy év volt az érettségi után. Az új rendelet értelmében a mostani harmadikosok már csak olyan technikusminősítőt választhatnak, amely két évig tart. Ez azért látszik előnyösnek, mert számítástechnikát és vállalkozói ismereteket is tanulhatnak a fiatalok. Még az iskolapadban elsajátíthatják, hogyan lehet vállalkozni, mi szükséges egy saját cég létesítéséhez. A számítástechnika és az informatika pedig már nem is a jövő, hanem a jelen követelményrendszere.

A gimnázium rendelkezik egy negyvenöt diák elhelyezésére alkalmas kollégiummal. Nemcsak a környékről, hanem Záhonyból, Tuzsérról, valamint a szomszédos Hajdú-Bihar megyéből is jelentkeznek ide a gyerekek. A saját tanműhelynek pedig az az előnye, hogy nincsenek kiszolgáltatva egy cégnek, hanem úgymond vegytiszta körülmények közt sajátíthatják el az ismereteket. Különösen a számítógépes gyártás-előkészítő rendszert emeli ki az igazgatóhelyettes asszony. Pályázaton nyerték a rávaló pénzt, csakúgy, mint a Közoktatási Közalapítvány révén megvásárolt gyorsvarrógépet, gomblyukvarrót, szegő-varrógépet.

– A korábbi textilipari háttér megszűnt – hallottuk Nagyné Filimon Csilla igazgatónőtől. – Rokon szakmákat kezdtünk oktatni, a pedagógusok jó része megszerezte a ruhaipari mérnök-tanári képesítést. A célunk az, hogy a szakképzési kínálatot bővítsük. Jó lenne elérni, hogy kínálati pozícióba kerüljünk, amennyiben újabb szakmák iránt jelentkezik igény a társadalomban. Azonban azt is látni kell, hogy egy szakma oktatásához nem elég egy tanfolyam, hanem technikai és technológiai háttér, valamint hozzáértő oktatógárda szükséges. Ezért a hagyományos középiskolai szakmai képzési rendszer mindig is inkább követi, mint megelőzi a gazdasági életben végbemenő változásokat.

Nagyné magyar–orosz szakos diplomát szerzett a Bessenyei György Tanárképző Főiskolán, majd a Kossuth Lajos Tudományegyetemen egészítette ki magyar szakon. Férje, Nagy Miklós informatika tanár. Két gyermekük született, Enikő 10 éves, Annamária pedig a beszélgetésünk idején két hónapos. Így az iskolavezetés gondjainak nagy része Szász Lászlónéra hárul. Ő az egykori szocialista iparosítás idején a férjével együtt Budapestről költözött Újfehértóra. A férje textilipari mérnök, Szászné, Emília, pedig ötödik éve általános igazgatóhelyettes. Érdekességként derül ki a családjuk történetéből, hogy az édesanyja nagybátyja testőrként szolgált Bécsben, és osztrák lányt vett feleségül. Így került az Emília név a családjukba, és az édesanyját és a lányát is erre keresztelték.

Szászné utalt rá, hogy elég nehéz ma a szakképző iskolák helyzete. Bár Újfehértón még ne is szóljanak különösebb gondokról, mert őket nem fenyegette az iskolabezárás réme, mint ahogy az már néhány kisváros gimnáziumában megtörtént. Noha a szülők foglakozása eltérő, sok a gyerekekből lesz elsőgenerációs értelmiségi. A kimagasló felvételi arány a főiskolákra önmagáért beszél.

A huszonhat tagú tantestületben a kartársaknak nem kellett a létszámleépítéstől tartani. Összességében elégedettek, ám mindig keresik a megújulás formáit.

 (Szabolcs-Szatmár-Beregi Almanach 11. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2001.)