Bodócsné Vinnai Klára

Igazgatóhelyettes,

Nyíregyháza

szszb 26 tk Bodocsne Vinnai Klara ig h.jpgA ránk tekintő kutató tekintet egy, valóban a pedagógusi pályára teremtett asszonyé, aki már gyerekkorától kezdve a „holt történelem”, a régészet tudósává akart lenni. Az élet azonban mást szánt neki. Az élő történelmet taníthatja diákjainak közel három évtizede már.

De térjünk vissza a kezdetekre: tősgyökeres nyíregyházi, és jó tanuló lévén egyenes útja volt az ismert Kölcsey Ferenc Gimnázium falai közé, ahol 1979-ben érettségizett. S meg sem állt a budapesti Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karának (ELTE BTK) régész–történelem szakáig, ahol öt évvel később kapta kézhez mindmáig szeretett diplomáját. Arra az öt évre így emlékezik: „Nagyon szép időszakot éltem át Budapesten. A Nemzeti Múzeum falai között olyan részekbe is eljutottam, ahová sokan mások talán sohasem. Örök élmény számomra az a pillant, amikor saját két kezemben tarthattam a magyar királyi koronát.”

Még az egyetemi évek alatt kötött házasságot férjével, Bodócs Jánossal, aki a Budapesti Műszaki Egyetemen (BME) mérnökként kapott diplomát. Házasságukból két fiúgyermek született: Máté és Lénárd. Mindketten felnőttek mára, s ki dolgozik, ki tanul közülük. A magok termékeny talajba hulltak.

Vinnai Klára mindmáig egyetlen munkahelye – 1984 óta – az akkori 107-es, mai nevén a Wesselényi Miklós Középiskola lett. Pedagógiai pályája kezdetén az intézményben még – ma már különlegesnek mondott szakmákban – fényképész-, ötvös-, fogtechnikus-képzés is folyt. Ezek, sajnos, a piac igényeinek változásai miatt a kilencvenes évek elejére megszűntek, hiszen a végzősöket nem tudták hol elhelyezni. A megyében ez idő tájt szűkültek be erőteljesen a foglalkoztatási lehetőségek.

A kulturális terület felelőseként kezdett munkája során szervezte, rendezte az iskolai rendezvényeket. Felügyelte és szerkesztette az iskolaújságot, valamint az iskolarádió műsorait. Ez a munkaköre számára kedves volt, hisz’ emberekkel foglakozhatott, s kipróbálhatta önmagát a pedagógusi pálya senkinek sem sima terepén.

Öt évvel megmérettetésének kezdetét követően új feladatot kapott az iskola vezetésétől: szaktárgyát, a történelmet kezdte meg tanítani osztályainak. Miként mondta: „Szerettem azt végezni. A történelemóráknak sajátos hangulata volt.” Szaktárgya révén az akkor bővülő iskola minden részében tanított. A szakközépiskolában leginkább a levelezőn tanuló felnőtteket szerette tanítani. Akkoriban volt olyan év, hogy két osztálynak is volt osztályfőnöke, de a helyzet nem zavarta, sőt inkább új utak keresésére sarkallta őt. Büszke arra, hogy a mai tantestület tagjai között olyanok is vannak, akik egykor a tanítványai voltak. Időközben, egymást követően több munkaközösség vezetője is lett.

Huszonegy évvel később, amikor először lépte át az iskola kapuját, igazgatóhelyettesnek nevezték ki. Életében csupán annyi változás történt, hogy azóta kevesebbet tanít, de több lett a szaktárgyához kapcsolódó feladata. A szeretett kulturális terület – igaz más szempontok szerint – újfent a keze alá került. Napjainkban emelt és középfokú szintű érettségiken is vizsgáztat. „Benne kell lenni a szakmában” – mondja közbevetőleg.

A kezdetekre visszatekintve említi meg, hogy a történelemtanítás szemléletében és módszereiben jelentős változásokat hozott az eltelt két évtized. A lexikális tudásszemléletet felváltotta az alkalmazási készség elsajátíttatása. Tapasztalatai szerint a lánytanulók továbbra is inkább a lexikális, míg a jobb fejű fiúk zöme inkább az új módszer tanulását kedvelik. A megváltozott követelmények kihívást jelentenek a diák és a tanár számára egyaránt. „Nem elég csak tudni, alkalmazni is képesnek kell lennie a mai diáknak. Ez a kor követelménye, aminek meg kell felelnie mindkét félnek egyaránt.”

Klárika fontosnak tartja azt, hogy az iskola eddig elért színvonalát mindenkinek meg kell őriznie, meg kell felelniük a szűkebb és tágabb közvélemény elvárásainak. Nem elég csak a városi, a megyei elsőség, tovább kell menni az úton. Ennek biztosítéka lehet az, hogy az eltelt negyven év alatt mindössze három igazgató irányította a közismert oktatási intézményt. Az elődök, Bartha Dénes, dr. Farkas László nyomdokaiba lépő Gurbánné Papp Mária számára is mindenek előtt áll az iskola, az itt dolgozók és természetesen a diákok érdeke.

Az igazgatóhelyettes asszony mindkét elismerésére – a Wesselényi Miklós Emlékplakett, és a Wesselényi Miklós Emlékérem ezüst fokozata – azért nagyon büszke, mert azokat a tantestülettől, a vele együtt dolgozó közösségtől kapta. Ez utóbbit éppen az itt megkezdett munkájának 25 éves jubileumán.

Közeli célja az, hogy amíg a körülmények engedik, itt, ebben az iskolában tanítson. Erre vonatkozóan így fogalmazott: „Soha nem vágytam máshová. Itt boldogultam, itt becsülik és tisztelik a munkámat. Nem bánom, hogy így alakult az életem.”

(Északkeleti Almanach 26. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2010.)

Szerző: 2018. 01. 17.
Ha még nincs közöttünk, csatlakozzon most az Unokáink is olvasni fogják oldal kedvelőihez a Facebookon!

Hasonló

Varázslat

Huszár Boglárka alkotása 60×60 cm. olaj, vászon. Nem is tudom mióta  áll  ez  a  nagyon  régi  épület,  kicsit  elvarázsolt  szépségével   kastély,  kicsit  bástya szerű  repkénnyel  befutott oldalával.  Az idő ... Tartalom megtekintése

Az út  

Tüttő József alkotása Szinte  meggyötört  arcok,  holott  egy  életút  harcosai  a  születéstől  a  végsőkig.  Egyetlen  ember  akinek  annyiszor változik az  arca,  ahány állomást  tudhat  maga mögött.  Hogy sejthetnénk  gyermekkorban,  milyen ... Tartalom megtekintése

Pomaranski Luca portréja

Huszár Boglárka alkotása Csak általánosságban  szabad  beszélni, én  mégis  a portrézást  találom a legizgalmasabb alkotói  munkának.  Huszár  Boglárka  ragyogó   képet festett  Lucáról,  aki csak  éppen  bekukkantott  a  vászonra, hogy ... Tartalom megtekintése

Pince bejárat, Tokaj

Bíró  Ernő alkotása 30×42 cm, akvarell Ebben a rémítően  szomorkás időben  vágyódva  nézhetünk  erre  a  Bíró Ernő  által   megpingált  képre. Kirobbanó  fényekben  pompázik   a  pince  tetején  dúsan  hajtó ... Tartalom megtekintése