Nyíregyháza

Meddig terjed az ember emlékezete? Amíg befogunk vele élőt és már eltávozottat, sztorikat idézünk és a lakóhely egy szeglete, egy rég elfelejtett illat, egy évek óta nem látott arc ismét olyan élénkké varázsol mindent, mintha nem is évtizedek röppentek volna el, csupán aludtunk egyet a tegnapra. Ádám József, a nyíregyházi élelmiszer-ipari szakmunkásképző intézet – mai nevén Westsik Vilmos Élelmiszeripari Szakközépiskola és Szakiskola – néhai igazgatója nagy tekintélynek örvendett munkatársai, kollégái és tanítványai körében. Az ő szakmai hozzáértése és fáradhatatlan munkája nélkül nem futott volna be ilyen karriert a mezőgazdasági jellegű megye élelmiszer-ipari szakmunkásképzésének bázisa. Sajnos, Ádám József már nem élhette meg, hogy a nagy múltú intézmény méltó helyre, a Hunyadi Mátyás Általános Iskola épületébe költözzön.

Gyomán született 1933. március 28-án Ádám Sándor utász, földműves fiaként. A 96 évet megélt édesapja sokoldalú, olvasott ember volt, katonaként Stromfeld Aurél rádiósaként szolgált. Édesanyja, Kocsis Mária, 10 gyermeket nevelt fel, s hogy a mindennapi betevő falatot előteremtse, hetente kétszer nagymosást vállalt egy hentesnél. A testvérei közül Sándor vasutas, Mária, Sárika, Teréz háztartásbeli, Imre rendőr, Lajos főkönyvelő, István ács, Béla szobafestő, Endre nyomdász szakmában szerzett jártasságot. Felesége, Gyarmati Erzsébet óvónő, vele 46 évet és 2 napot élhetett csodálatos házasságban. Gyermekei közül Katalin ügyvéd, az ő gyermekei: Ádám 17, Annus 15, Barnus 9 évesek. A második lányuk Judit, testnevelés–biológia szakos tanár, jelenleg oktatásszervező. Az ő férje Bari Lajos, 2 iker kislányuk van, Hajnalka és Boglárka 17 évesek. A harmadik lányuk, Hajnalka, kertészmérnök és lakberendező, férje Tóth János gépészmérnök. Három kisgyermekük, Kornél, Emese és Gabriella. Az Ádám család negyedik gyermeke, József, dekoratőr.

Tanulmányait Mohácson és Villányban kertészként folytatta. Egyetemre Bulgáriában, Plovdiv városában járt. Mezőgazdasági tanárképzőt Gödöllőn végzett. A fekete hajú, sötét bőrű férfit befogadta a bolgár közösség. Még a második világháborúban hazánk területén elesett bolgár katonák szülei is kérték: nézné meg magyar földben nyugvó fiuk sírját. A nagycsaládban nevelkedett, és azt mintának, értékadónak tekintő Ádám József mindig azt tartotta fontosnak, hogy a szüleinek, majd a testvéreinek, később a saját gyermekeinek segítsen. A korábbi társadalmi rendszer ellentmondásai közül érzékenyen érintette az Ádám családot, hogy egy lakás minőségi cseréjére nem lehettek jogosultak, mivel Kótajban vettek egy 600 négyszögöles földet, kezük munkájával betelepítették gyümölcsökkel. Gyermekeiket abból a pénzből taníttatták, amit a gyümölcsből a miskolci piacon árusítottak.

Szinte felsorolni is nehéz, nemhogy végigélni, amikor Kati lányukat két alkalommal műtötték súlyos betegséggel, és átmenetileg a nagyszülők gondozták a két gyermekét. Amikor Jutka lányuk az albérlet mellett szülte az iker lányait, szintén a nagyszülők vállaltak oroszlánrészt a kicsik neveléséből. S amikor a súlyos betegségből felgyógyult Kati vállalhatta a harmadik gyermekét, a férje elhagyta, s talán mondani sem szükséges, ismét a hihetetlen szeretetforrással rendelkező Ádám József és Erzsike adta a háttértámaszt.

Ádám József kezdeményezésére 1999. augusztus 20-án Kelebián a legidősebb testvérnél szervezték meg a háromnapos nagy, családi találkozót. 56-an jöttek el, sátrakban laktak, egy nagy sátorban ismerték meg egymást az unokatestvérek. Bográcsokban főtt az étel egész nap, és egy soha nem látható rendkívüli történelemóra részese lehetett minden családtag. Az összetartozás, a szeretet ereje náluk nem a szavakban, hanem a sokkal fáradságosabb tettekben kelt éltre eddig, és kormányozta útjukat, mint a világítótorony a viharban hánykolódó hajósnak, mutatja a helyes irányt.

Lehet-e elismerni olyan pályát méltóképpen, amelyik a soha nem lankadó szolgálatról szól? Az érmek, a kitüntetések legfeljebb jelzések egy életút állomásain. Ádám József megkapta a Haza Szolgálatáért Érdemérem ezüst fokozatát, a Pedagógus Szolgálati Érdemérmet, öt alkalommal Kiváló Munkáért, kétszer Kiváló Társadalmi Munkáért elismerésben részesült. A szakmunkásképző tanulóknak a gyakorlati oktatás helyszínéül szolgáló nagyvállalatok, a tejipari, a gabonaipari, a húsipari cégek is oklevelet nyújtottak át az igazgató úrnak.

A képzeletbeli katedrán a tantestület a szívében, a lelkében őrzi Ádám Józsefet.

Mint azt Halász Zoltán, az intézmény mai igazgatója búcsúbeszédében kiemelte: Ádám József alkotó kedvének köszönhetően jött létre a megye egyetlen élelmiszer-ipari szakképző iskolája.

(Szabolcs-Szatmár-Beregi Almanch 19. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2004.)