Nyíregyháza

A sport mindig fontos szerepet kapott Jávorszki György életében. Gyerekkorát egy Bodrog-parti településen élte Bodrogolasziban. Itt végezte általános iskoláit, majd Miskolcra került középiskolába. Testnevelő tanára figyelt fel először a jó kiállású, sportos alkatú fiúra, aki szinte minden sportágban jeleskedett.

Ma is úgy véli, hogy nagyon jó alapot biztosított Bodrogolaszi általános iskolája továbbtanuláshoz. Sokat követeltek, de emberségesek voltak pedagógusai. Az általános tantárgyak mellett vívni és sakkozni is tanították a gyerekeket. Olyan jól ment neki a szellemi sport, hogy középiskolás évei alatt minősített sakkozóként országos versenyeken vett részt.

Egyik tanára volt az, aki egy kicsit motiválta útját a pályaválasztásban. Nem volt kétséges, hogy a testnevelés az egyik szakirány. Második szakként, pedig a földrajzot választotta a Nyíregyházi Főiskolán. Ez a döntés meghatározta egész további pályáját. Sikeresen felvételizett, első nekifutásra bekerült a tanintézetbe.

Bár Bodrogolaszi hegyes, dombos tájai után eleinte kissé nehezen barátkozott meg a síksággal, de az évek alatt szívéhez nőtt ez a város. Amikor Nyíregyházára, a tanárképző főiskolára került, sportágként a kosárlabdát választotta, amelyben szintén sikeres volt, hiszen az NB I-es bajnokságba is bejutott csapata.

A diploma megszerzése után a Sipkay Barna Szakközépiskolába került tanítani. Itt is megszervezte a kosárlabdacsapatot. Büszke arra, hogy a diáklányok alkotta diákolimpiai csapat az országban elsők között indult az NB II-es bajnokságban. Eleinte a mezőgazdasági főiskola színeiben, később a Sipkay saját csapataként is sikert sikerre halmoztak.

Ezerkilencszáznyolcvankilencben bízták meg az igazgatóhelyettesi teendők ellátásával. Sokrétű tevékenysége mellett folyamatosan képezi magát. Részt vett többek között közoktatás-vezetői, drog és különböző szenvedélybetegségek megelőzésével kapcsolatos tréningeken. Módszertanilag nagyon sok feladatot kell ellátnia az iskolában a tanórákon, az új ismereteknek így jó hasznát veszi. Éppen ezért megragad minden olyan alkalmat, amely fejlődését segíti.

Örül annak, hogy már gyermekkorában kapcsolatba került a testneveléssel. Úgy véli a sport egyfajta rendszerre, és rendszerességre neveli az embert. Megszokta ezt az életet, és ezt a példát mutatja tanítványainak.

Úgy véli, a tanári pálya nem munka, hanem hivatás. Az iskolában egyenrangú partnernek tekinti a diákokat, mindig nyugodt hangnemben beszél velük. Ez is oka annak, hogy a tanítványai bizalommal fordulnak hozzá. Ő ezt óriási eredményként éli meg, hiszen nem könnyű manapság a tizenévesek bizalmát elnyerni. Maximalista, nem elégszik meg a fél megoldásokkal. A munkában és a magánéletben mindig megnézi a lehetőségeket, ezután határoz meg elérhető célokat saját maga és tanítványai számára. Ez a módszer természetesen nemcsak a sportra vonatkozik, hanem érvényes a többi tantárgyra is. Megszabják a minimumszinteket, ezáltal a diákok rövid időn belül tudják, hogy milyenek az elvárások, a követelmények, mennyit kell tanulniuk az eredmények elérése érdekében.

A Sipkay Barna-szakiskolában általános igazgatóhelyettesként az oktatási feladatok tartoznak hozzá. Ez magába foglalja a tanulók átvételét, jogviszonyát, a különböző oktatási dokumentumok, bizonylatok, anyakönyvek, naplók nyilvántartását.

Hozzátartozik az iskolai sportkör működtetése, az angol, német, orosz nyelvi munkaközösség összefogása, az egészség- és környezetnevelési program megvalósítása, a minőségbiztosítás egyes feladataival kapcsolatos teendők ellátása, a tanárok túlórájának az elszámolása, diákigazolványok, tankönyvek igénylése, helyettesítés vezetése. Jó a szervezőképessége, a tantestületi kirándulások útvonalát mindig ő állítja össze. Jártak már többek között Franciaországban, a Benelux Államokban és bejárták kis hazánk szép tájait.

Feleségét, aki szintén tanár, a főiskolán ismerte meg. Van két lányuk, a nagyobbik jogi egyetemen szerzett diplomát, a kisebbik német–kommunikációs szakra jár a Nyíregyházi Főiskolán.

Kevés szabadidejében sem tud elszakadni a sporttól, bár ezerkilencszázkilencvenben egy gépkocsibaleset kettétörte aktív pályafutását, de nem mondott le a testedzésről rendszeresen úszik, kerékpározik, beáll tanár-diák mérkőzéseken a kosárcsapatba. Szereti a növényeket, kertjében szívesen kertészkedik. Állatbarát, van egy skót juhász kutyája, akit minden este elvisz sétálni, bármilyen későn is ér haza, hiszen a kutyus várja, számít a sétára.

Családjával gyakran visszajárt szülőföldjére. Bár már szülei nem várják, de élnek még rokonai ezen a hegyes dombos vidéken.

Munkáját számos kitüntetéssel ismerték el, legutóbb Nyíregyháza sportjáért kapott elismerést.

(Szabolcs-Szatmár-Beregi Almanch 19. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2004.)