Nyíregyháza

Rakamazon, ebben a Tisza-parti kisvárosban született és nőtt fel. Csodálatos gyermekévekre emlékszik vissza. A vidéki miliő, a nyugodt családi hátteret megteremtő dolgos szülők rengeteget jelentettek lelki fejlődésében, személyiségének formálásában. Viselkedésük mind a mai napig útmutatóként szolgál különböző élethelyzetek megoldásában.

A pedagógus pályával szinte minden családtagja kapcsolatba került. Nővére magyar–orosz szakos, öccse mérnök tanár. Őt már kisgyermek korában vonzotta a tanári hivatás, de egy kis kitérővel került a pályára. Humán érdeklődésű volt, Tokajban a Tokaji Ferenc Középiskolában latint tanult. Kedvenc tantárgyai közé, pedig a magyar nyelv és az irodalom tartozott.

Érettségi után a Rakamazi ÁFÉSZ-nál helyezkedett el. Munka mellett, főnöke rábeszélésére ült be ismét az iskolapadba, és vállalta a továbbtanulást Budapesten, a Pénzügyi és Számviteli Főiskolán. A matematikai analízis kicsit távol állt lírát kedvelő lényétől, de nagy szorgalommal jól boldogult a reáltantárgyakkal. Mindezek ellenére nem tudta elképzelni, hogy egész életében az töltse ki mindennapjait, hogy a számviteli osztályon egy irodában iratok fölé görnyedve hibát keressen. Bár eleinte, amikor pályáját kezdte pénzüggyel, számvitellel, kapcsolatos feladatokkal foglalkozott. Családja ugyanis Nyíregyházára költözött, ő pedig az akkori gabonaforgalmi vállalatnál kezdett el dolgozni mint pénzügyi csoportvezető. A száraz számok a nagy racionalitást igénylő munka azonban nem az volt, amit elképzelt magának, éppen ezért kereste a kitörési pontokat.

A Bánki Donát Szakközépiskola volt a következő munkahelye, ahol gazdasági igazgatóként dolgozott, és ami nagyon sokat jelentett számára itt már tanított a felnőtt képzésen.

Két év után ismét munkahelyet váltott, átkerült a Sipkay Barna Szakközépiskolába, ahol közgazdaságtannal kapcsolatos tantárgyakat oktatott. Közben folyamatosan tovább képezte magát, elvégezte a marketing, kommunikáció menedzser szakot Budapesten. Úgy gondolta, hogy csak úgy lehet hitelesen átadni a diákoknak a tananyagot, hogyha a pedagógus is elmélyül benne.

A szakközépiskolában – amikor odakerült –, olyan volt a tananyagszerkezet, hogy sok mindennel kellett foglalkozni. Nem voltak annyira komplexek a tantárgyak, mint manapság. Tanított többek között közgazdaságtant, eladástant, marketinget, statisztikát. Sokáig vitte a szakmai vonalat. Három év múlva, munkaközösség-vezető lett. Élvezte kollégái, a tantestület bizalmát, ezt jelezte, hogy megválasztották szakszervezeti titkárnak.

Nagyon sok kulturális programot szervezett, élénk volt a szakszervezeti élet, ennek is köszönhető, hogy jó összetartó közösség alakult ki az iskolában. Rengeteg funkciója volt és jelenleg is van.

A kuratórium titkára a tanintézetben működő alapítványnak. Az új munkamegosztási koncepció következtében a tagozatvezetés mellett a gyakorlati oktatásvezetést is folytatja, de hozzátartoznak a szakmai munkaközösségek is, melyek munkáját koordinálja.

Rengeteg továbbképzést szervezett és számos továbbképzésen vett részt. Úgy gondolja, hogy ezt munkája, szakmai fejlődése és belső igénye egyaránt megköveteli. Sok feladatot jelentett, amikor bekapcsolódott az iskola az első és a második világbanki, majd a szakmafejlesztési programba. Foglalkozik tanulási útmutató készítésével, jegyzetírással, lektorálással. Emellett akkreditációs szakértő és vizsgaelnöki funkciót is ellát. Nem meglepő, hogy ennyi munka mellett néha kevésnek érzi a nap huszonnégy óráját. Munkáját megbecsülik.

A belkereskedelem kiváló dolgozója, de legnagyobb elismerésnek azt a gyűrűt érzi, amelyet a múlt esztendőben alapított a Sipkay szakközépiskola, és annak a kollektívának a jóváhagyásával húzhatta ujjára, amelyben évek óta dolgozik.

Munkája mellett élete másik fontos területe a család. Férje szakmabeli, az egyik középiskolának volt az igazgatója. Gyermekei pályaválasztását is befolyásolta valamilyen szinten hivatása, hiszen lánya szintén pedagógus, fia, pedig közgazdász.

Büszke gyermekeire, örül annak, hogy mindketten megtalálták helyüket az életben, kiegyensúlyozott sikeres felnőttekké váltak, a munkában és magánéletükben egyaránt. Van három unokája, akik Budaörsön laknak és nagyon igénylik, hogy nagymamájuk sokat foglalkozzék velük. Ennek a kívánságnak szabadidejében természetesen nagy örömmel tesz eleget. Ilyenkor bebarangolják a közeli erdőket, megnézik a nevezetességeket.

Amikor nagyon fáradt, visszatér a régi nagy szerelemhez, az irodalomhoz és a versekhez. Lefekszik, lehunyja a szemét, és verseket hallgat hagyományos lemezjátszón, leggyakrabban Latinovits által szavalt Ady-verseket.

(Szabolcs-Szatmár-Beregi Almanch 19. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2004.)