Nyíregyháza

Minden gyerek álmodozik a jövőről, az előtte álló „nagybetűs életről” a pályaválasztásról. Erika esetében nem volt kétséges, hogy a pedagógus pályát fogja választani, hiszen ott volt előtte édesapja példája, aki matematika szakos tanárként, a helyi iskola igazgatói teendőit látta el. Így Erikának is természetes életterévé vált az iskola. Baktalórántházán nőtt fel, ott végezte általános és középiskoláit, és ott volt első munkahelye is. Szeretett tanulni, szerette a közösségi munkát. Számos szervezési feladatot vállalt magára.

Ő volt a baktai Mező Imre Gimnázium KISZ-bizottságának a titkára. A tanulás mellett ezeket a teendőket is maximális erőbedobással és nagy-nagy lelkiismeretességgel végezte, aminek meg lett az eredménye. Hiszen nagyon jó volt az iskolában a közösségi élet. Őt elfogadták, szerették iskolatársai, munkáját pedig megjutalmazták egy egzotikus úttal.

Abban az időben szervezték Kubában a Világifjúsági Találkozót, amelyen ő is részt vehetett. Óriási élményt jelentett ez az utazás. Életében akkor ült először repülőgépen, a 16 órás repülőút, landolás egy másik földrészen, Havanna pálmafái a tenger jellegzetes korallzátonyai a fehér homokkal borított partszakaszok a mai napig kedves emlékei közé tartoznak. Három csodálatos hetet töltött ebben a Karib-tengeri országban négyszázötven diáktársával együtt, akik közül néhánnyal még ennyi év után is tartja a kapcsolatot.

Másik meghatározó korszaka életének, az az időszak, amit a főiskolán töltött, ahol matematika–fizika szakon szerzett diplomát. Magánéletében is történt változás, főiskolás évei alatt ugyanis férjhez ment.

Miután kézhez kapta diplomáját, párjával együtt Baktalórántházán helyezkedtek el tanárként, a helyi általános iskolában. Mozgalmas időszak következett, hiszen munka mellett vállalta Erika a továbbtanulást matematika szakon Debrecenben, a Kossuth Lajos Tudományegyetemen. Ekkor született meg fia, gyakran emlegetik családi körben, hogy már akkor együtt vonatoztak, együtt jártak egyetemre.

Időközben férje munkahelyet váltott, a Kelet-Magyarország napilap szerkesztőségébe került, újságíróként dolgozott. Ez természetesen mindennapos ingázással járt Bakta és Nyíregyháza között. Így nagyon örültek, amikor lakáshoz jutottak Nyíregyházán, bár ekkor fordult a kocka és Erika ingázott a két település között. Nehéz időszak volt, nem sokat gondolkodott, amikor állást ajánlottak neki a Sipkay szakközépiskolában, ahol matematika–fizika szakos tanárt kerestek. Először meg kellett ismerkednie az iskolával, ami nem volt egyszerű feladat egy ilyen nagy létszámú intézmény esetében. Közben folyamatosan továbbképezte magát, járt módszertani tanfolyamra, amely a tanítást segítette, majd Miskolcon közoktatás-vezetői szakvizsgát tett.

Ezerkilencszázkilencvenhétben az iskola nevelési igazgatóhelyettesévé nevezték ki. Ez a tanítástól eltérő feladat, hiszen a nevelési igazgatóhelyettes foglalkozik az oktatáson kívüli feladatokkal. Így a szülőkkel, diákokkal, diákönkormányzattal történő kapcsolattartással, az ifjúságvédelemmel, a szabadidő szervezéssel, a könyvtár felügyeletével.

Minden évben visszatérő nagy feladat az érettségi megszervezése, a szülők, diákok tájékoztatása, hogy pontos ismerettel rendelkezzenek a nagy megmérettetéssel kapcsolatban. Különösen sok munkát fog jelenteni az érettségi megszervezése 2005-ben, hiszen változott a közoktatási törvény.

Azt vallja, hogy a jó pedagógus nem tantárgyat tanít, hanem gyereket, arra kell kidolgozni módszereket, technikákat, hogy alkalmazható tudással vérteződjenek fel a diákok. Tudjanak alkalmazkodni a folyamatos társadalmi változásokhoz, egészséges szemléletű felnőttekké váljanak, rendelkezzenek annyi és olyan minőségű információval, melynek birtokában el tudják dönteni, hogy mi helyes és mi az, ami helytelen.

Ezerkilencszázkilencvenegy óta érettségi elnökként is tevékenykedik, érdekes feladat egy rövid időre belelátni egy másik oktatási intézmény életébe, ahol ugyancsak az a cél, hogy a gyerek jól teljesítsen.

Az iskolában ő a minőségirányítási vezető. Elsők között kapcsolódtak be a Comenius-programba. 2002-ben már az ISO-rendszer kiépítésén dolgozott kollégáival, 2003-ban pedig rendelkeztek a tanúsítvánnyal. Ezt a munkát nem lehet befejezni, csak egy rövid időre abbahagyni, otthon is folyamatosan azon gondolkodik, hogy mely területeken lehetne jobbítani.

Úgy érzi a magánélete és a munkája egybefonódik, kiegészíti egymást. Egy felnőtt fia van, aki közgazdásznak tanul Miskolcon. Férje is elfoglalt, így hétvégeken próbálják bepótolni mindazt, amit hét közben elmulasztottak.

Szeretnek kirándulni, utazni, titkos vágyai közé tartozik, hogy családjával is eltölthessen néhány napot Havannában, abban a csodálatos városban, amelynek hangulatába diákként beleszeretett.

(Szabolcs-Szatmár-Beregi Almanch 19. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2004.)