Nyíregyháza

A diákmozgalom és a tanítás a mindenem – mondja a Bánki Donát Műszaki Középiskola nevelési igazgatóhelyettese, Dajka Antal. Ő az, akit nem a személyes „kapcsolatainak” segítsége, hanem a munkája kiemelkedő színvonala révén ismerte meg a megye és az ország szakmai és tágabb nyilvánossága.

A minden idejét kitöltő tevékenységbe beleadta és ma is beleadja szívét-lelkét. Mindennap születnek új ötletei arra, hogyan kellene értelmes és nívós szabadidős elfoglaltságot kínálni a diákoknak. Ebben nagy segítségére van tapasztalata, nyitottsága az újra, s nem utolsósorban habitusa is. Mint mondja: az efféle munka rengeteg buktatót rejt magában. Mindannyiunk szerencséjére legyen mondva, nyugodtsága és kiegyensúlyozottsága mindig kisegítette a bajból, így kitűzött céljait sikerült megvalósítania.

Dajka Antal 1958 januárjában Ibrányban született. Édesanyja, Fekete Veronika már nyugdíjas. Aktív korában az ózdi Városi Rendőrkapitányságon dolgozott. Közülünk már eltávozott édesapja, Dajka Antal szintén Ózdon tűzoltóként segített a bajbajutottakon. Bátyja, József nyugdíjas BM-dolgozó, aki családjával Ibrányban él. Nővére, Veronika pedagógus. Leánygyermekével Hangonyon lakik. Dajka Antal 1976-ban Ózdon, a József Attila Gimnáziumban érettségizett. Azt követte a sikeres felvételi a nyíregyházi Bessenyei György Tanárképző Főiskolára. Diplomáját mint okleveles népművelő és földrajz szakos tanár 1980-ban vehette át.

Életpályája ettől kezdve elválaszthatatlanul összekapcsolódott a diákmozgalommal: mint a megyeszékhelyen lévő Középiskolai Kollégium kulturális nevelőtanára kezdett el dolgozni. Emellett óraadóként tanított a tanárképző főiskolán. Szabad idejében pedig tanult azért, hogy megszerezze második diplomáját: azt a debreceni egyetem befejezésekor, 1986-ban kapta meg, mint egyetemi végzettségű népművelő. A tanulás lételemévé vált, hiszen nemcsak a munkája, hanem a változások is megkövetelték azt. Így végezte el Egerben a tanárképzőn a magyar szakot, 1989-ben, s ezt néhány évvel később a magyar nyelv és irodalom középiskolai tanári, egyetemi bölcsészoklevél követte Miskolcon. A sort – egyelőre – a Budapesti Műszaki Egyetemen 2003-ban kapott közoktatás-vezetői diploma zárja.

A „Bánkiba” 1988-ban került főállású nevelési igazgatóhelyettesnek. „Miért?” A választ ő maga adja meg: „A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Kulturális Seregszemle” rendezvénysorozatát éveken át szerveztem. Nagyon sokan megismerték a munkámat, és én is nagyon sok emberrel találkoztam annak során.”

A megyei diákmozgalom életben tartásáért, megújításáért mindennapos küzdelmet folytatott. Az általa szervezett kollégiumok közötti versenyek, a diákszínjátszó körök életre hívása, az énekkarok támogatása, a fotószakkörök felkarolása és nem utolsósorban a versmondó-alkotó körök megalakítása nem kevés idejébe és fáradságába került. Minden bizonnyal őt is, mint elhivatott pályatársait meghatották a csillogó, olykor ámuló diákszemek, s a halkan elrebegett: „Tanár úr, köszönjük…” kezdetű mondatok.

A rendszerváltás nehézségei csak erősítették azon elhatározását, hogy tovább kell folytatnia azt, amit elkezdett. A megváltozott körülményekhez és igényekhez igazodóan szervezte a kulturális és a szabadidős rendezvényeket. 1989-ben a már meglévő feladati mellé megkapta a humán tárgyak oktatásának felügyeletét, aminek eredményeként munkáját is át kellett szerveznie. A nagy tanulói létszám nem igazán könnyített a dolgain, de az csak újabb lendületet adott neki. Kirándulásokat szervezett itthon és külföldön egyaránt. Felügyelte a több mint 25000 kötetes könyvtár működését. Az ifjúságvédelmi feladatain belül az iskolai fegyelmi ügyeket rendezte. Szerencsére erre évente csak néhány alkalommal került sor.

Kialakították a rakamazi vízibázist, s tapasztalataira alapozva sajátos iskolai diákmozgalmat hozott létre a Bánkiban, aminek kiemelt célja volt: megállítani az elidegenedés folyamatát. Továbbra is zajlottak a kirándulások, s egyre népszerűbbé vált a színházlátogatás. Büszkén mondja el, hogy mára kialakult egy több száz fős aktív mag, melynek tagjai nem mulasztanának el egyetlen előadást sem. 2000-ben – a Sárospataki Diáknapok mintájára– útjára indította a „Nyír-Diák Napok” rendezvénysorozatot, aminek elemét képezik a művészeti vetélkedők, az ismeretterjesztő előadások, a vers- és prózamondó-, az alkotóművészeti versenyek, s természetesen a várostörténeti vetélkedők. Emellett tovább él a 15 évvel ezelőtt életre hívott ?„Iskolai Diáknapok” mozgalom is.

Az igazgatóhelyettes úr munkáját méltán ismerték el. Számára azonban az 1999-ben kapott, „Nyíregyháza Kiváló Pedagógusa” kitüntetés a legkedvesebb. Hobbija az olvasás, a kirándulás, az utazás, a tv-ben a természetfilmek nézése.

(Szabolcs-Szatmár-Beregi Almanch 20. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2005.)