Nyíregyháza

Nevelőszülőknél cseperedett fel egy eldugott kicsiny szatmári faluban, Túrricsén. Életének fontosabb állomásai a következő helységekben voltak: Mátészalka − Gödöllő − Fehérgyarmat − Mátészalka − Nyíregyháza − Budapest. Ismerik és tisztelik szerte e hazában, sőt határainkon túl is sok régi barátjához fűzi valamilyen emlék. Kopottas kis falusi iskolában tanulta a betűvetést, aztán eljutott a tudományos élet magasságaiba. Napjainkban − immár nyugdíjasként − is sokat tesz szűkebb és tágabb hazánkért. A neve dr. Tóth József. Nyíregyháza egyik csendes zugában lakik feleségével együtt, egy társasházban.

Ritka, őszülő haja, barátságos modora teszi jellegzetessé. Közösségi emberként ismerik sokfelé. Funkcióinak megnevezése hosszú felsorolást igényel: a TIT-nek megyei ügyvezető elnöke, a Tudományos Ismeretterjesztő Társaság országos közgyűlésén ő képviseli megyénket, a nyíregyházi Béke Tsz igazgató tanácsának tagja, a Juhtenyésztő Terméktanács országos elnökségének tagja, az alakulóban lévő megyei Agrárkamara egyik fő szervezője. Társadalmi munkája, szellemi tevékenysége mellett jelentős fizikai munkát is végez. Nyugdíjas korában sem szakadt el a földtől. Gondozza egy holdnyi almását, az értékesítés is az ő feladata. Plusz van még Nagyszálláson egy kétszázöles vegyes telke. Egészségi okok miatt vonult nyugállományba, így érthető, hogy nap mint nap csak mértékkel végez fizikai munkát. Azt vallja: nem hajtja őt a tatár, mindig csak annyit dolgozik, amennyi egészségére válik a friss levegőn. Műveli az almást, a telket, és közben a TIT-ben hozzájárul az emberek közművelődéséhez. Gyakran jár fel Budapestre, országos fórumokra. Szerényen mondja: „Tevékenyen élem nyugdíjas életemet”.

Jut ideje − hogy is ne jutna − a családi, rokoni szálak ápolására is. Egyik diplomás lánya Pesten, a másik diplomás lánya Debrecenben él. A két városban gyakran várja valami finomsággal a három unoka. A nebulók a nyarat, meg a karácsonyt gyakran nála töltik. Ő meg gyakran „leugrik” a csengeri, meg a túrricsei rokonokhoz. Ezt mondja: „Csak Szatmárban tudom magam igazán kipihenni, csak itt tudok igazán kikapcsolódni”.

Gazdag életútja egy önálló kötetet is megtöltene. Sokat tett és tesz megyénk mezőgazdaságáért. S nemcsak a földet, a gazdaságot, az embereket is formálta és formálja. Csengerben látta meg a napvilágot, de mint már említettük, Túrricsén nőtt fel. Mátészalkán a mezőgazdasági technikumban érettségizett, majd a híres Gödöllői Agrártudományi Egyetemen szerzett diplomát. 1958-tól dolgozik, többnyire kora reggeltől késő estig. A Fehérgyarmati Állami Gazdaságban kezdte hivatásának gyakorlását. Kereken tíz évig dolgozott itt, főállattenyésztőként. Manapság tanítani lehetne, vagy kellene: a Szatmári-síkságon hogyan lehet gazdaságosan sok, illetve sokféle állatot tartani. Neki is köszönhető, hogy a gyarmati gazdaság nagyban hozzájárult hazánk (sőt több ország) húsellátásához. A hatvanas években a gazdaságnak Gyarmat környékén sok juha és szarvasmarhája volt. Túristvándi közelében pedig „virágzott” a baromfitelep.

A gazdaság sikeres állattenyésztő ágazata miatt figyeltek fel Tóth Józsefre, szakmai munkájának jó híre túlment a megye határain. Közben tejipari szakmérnök lett, majd az Állattenyésztő Kutató Intézetnek is „bedolgozott” a juhtenyésztés szakterületén. Itt említhetjük, hogy a doktori disszertációjának ez volt a címe: Szabolcs-Szatmár megye juhtenyésztésének fejlődésére ható genetikai és környezeti tényezők vizsgálata.

Mátészalkára nősült, így még inkább érthető, hogy a szalkai székhelyű Szatmár-beregi Teszöv titkárhelyettesi teendőit elvállalta. Nyolc évig dolgozott ebben a fontos beosztásban. Aztán az ország, a megye az átszervezések szakaszába lépett. A teszövöket összevonták, egy lett, egy megyei, bent Nyíregyházán. őt is „behozták”, és immár megyei szinten tisztes, felelősségteljes beosztást kapott: megyei titkárhelyettes lett. Kisebb-nagyobb kudarcra, de több eredményes évre tekinthet vissza: megyénk számos téesze, mezőgazdasági üzeme országosan is figyelemre méltó eredményeket ért el.

Igaz, a jól ismert szabolcsi gondok is lecsapódtak íróasztalán, e gondokat ő is cipelte a vállán, e gondok megoldásáért ő is fáradozott. Aztán újabb szakmai és politikai felhők jöttek, s dr. Tóth József a nyíregyházi Béke Tsz elnöke lett. Három évig irányította ezt a közös gazdaságot.

Megérte, megtapasztalta a magyar mezőgazdaság átszervezését, felvirágzását, majd hanyatlását is. Mostanában főleg az állatállomány csökkenése miatt aggódik. Hangoztatja: a juhtenyésztők a pillanatnyi haszonért ne adjanak el minden bárányt, neveljenek, tenyésszenek anyajuhokat is.

(Szatmári Almanach 1. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 1994.)