Nyíregyháza

Érdekes és hasznos ember a nyíregyházi Zelenyánszky András. Érdekes, mert korát meghazudtoló erővel sokat dolgozik, példaszerűen él, hasznos, mert fontos élelmiszereket termel, s védi az egészségünket és a természetet. Az új évezred első évében, június 30-án ezt tapasztaltam vele kapcsolatban: barnul, sárgul, hamarosan betakarításra érett lesz a biorepce Nyíregyháza és Nagykálló között, a Nyírjestanya közelében. A termést kamionok viszik majd Németországba, ott repceolaj készül, amit rákbetegeknek is ajánlanak az orvosok. (A repcemag tonnája 52 ezer forintba kerül a magyar gabonatőzsdén, a németek a biomagért tonnánként 70 ezer forintot fizetnek.)

A termelő, a biogazda a Nyíregyházán élő Zelenyánszky András. (Nemrég a bérelt földterületével szövetkezett vele a repcetermesztésben dr. Gyöngyössy Mátyás, a Lippai János Mezőgazdasági Szakközépiskola apagyi ökocentrumának nyugdíjas igazgatója.) 1983 óta alapító tagja a magyar Biokultúra Egyesületnek. Lassan két évtizede, hogy biogazdálkodással foglalkozik, az egészséget cseppet sem károsító gyümölcsöket, búzát és repcét termel. A vetésváltásra gondosan ügyel Zelenyánszky András, szinte soha nem gyomirtózik, vagy csak keveset és a megengedett szerekkel permetez. András bácsi egy hektáron termel paradicsomot az új sóstóhegyi gyárnak. A palántákat komposztált trágyával feljavított földbe ültette. Az ő paradicsoma az átlagosnál húsosabb, édesebb, jobb. A repcéje embermagasságúra nőtt. A tábla szélén szenvedélyesen és szakszerűen magyarázta, hogy a vetésváltás milyen hasznos. Ennek keretében a kezdeti évben csillagfürtöt vetettek, ezt beszántották, ezáltal sok nitrogént vittek a talajba. A következő évben ebbe a földbe csemege borsót vetettek, ez gyorsan nőtt, a hollandok vitték, mint a cukrot. Még ebben az évben a csemege borsó helyére kölest vetettek. A kölest learatták, őszi búza ment a helyére, tehát egy éven belül háromszor vetettek. A következő év nyarán a búzát learatták, a szalmáját szétszórták. A szétszórt szalmát lepermetezték baktériumokkal, így a szalma komposztálódott. A komposztált trágyát beszántották, ide vetették a repcét, amely ember magasságúra nőtt. A repcében látni lehetett néhány gyomot, de azok nem ártottak, elnyomta őket a haszonnövény. Érdekes és szép munka a biogazdáké. Lóval boronálnak.

Egyelőre ketten vannak Gyöngyössy tanár úrral, de szívesen fogadnak csatlakozókat, hogy igazi kis szövetkezet alakulhasson ki. A vegyszermentes árut Ausztriába, Németországba, Hollandiába szállítják. András bácsinak van egy hektárnyi vegyes gyümölcsöse is. Külön büszke arra, hogy a nyíregyházi repülőtér közelében régen elültetett cseresznyefái, meggyfái bőven teremnek, a cseresznyéjét sokan megcsodálták azon a mezőgazdasági kiállításon és termékbemutatón, amelyet június 30-án rendeztek meg a nyíregyházi Kossuth téren. (Itt mutatta be dr. Lenti István, a Megyei Földművelési Hivatal vezetője András bácsit e sorok írójának.) Zelenyánszky András ősei lengyelek voltak, több évszázaddal ezelőtt települtek át Magyarországra. Ő már tiszta és népéhez hű magyarnak vallja magát.

A nyíregyházi Széchenyi utcán kertes, fenyőfákkal övezett régi házban él a feleségével. A lányuk Anglia világhírű egyetemén tanul. András bácsi kérte: örökítsük meg ebben a könyvsorozatban, hogy az ő édesapja a második világháború kezdetén megtagadta a katonai szolgálatot, és azt üzente Horthy Miklósnak, hogy katonáit ne küldje a Kárpátokon túlra. Ezért börtönbe csukták.

– Mégsem haragudtam Horthyra, sőt felutaztam az újratemetésére  – mondta emlékeit felidézve.

Aztán elmondta, hogy fiatalemberként Jukóbányán bányakőművesként dolgozott tíz álló esztendeig. Jól keresett, nem ivott, nem dohányzott, gyűjtötte a kis pénzt, amelyből ötszobás lakást épített. Később az Ültetvény Vállalat nyíregyházi kirendeltségét vezette. Itt permetezték a csemetefákat, hogy ősszel hamarabb hulljon a levél, és minél hamarabb eladhassák. A permetszer miatt leszázalékolták. Ekkor változtatott az étrendjén és elhatározta, hogy biogazda lesz. Egyszer az almáját nem vihették a Szovjetunióba, mert nem volt elég láda. A szocializmus egyik betegségét, a hiánygazdaságot így jellemezte:

– Ha faanyag volt, pánt nem akadt, a szög folyamatosan hiányzott. Ekkor vettem két gépet és elkezdtem szöget gyártani. Közben Salgótarján nem adott elég alapanyagot, erre Miskolcon vettem vastag drótot, feldaraboltam, ezt lett az alapanyag. A Téeszker megvette az összes szögemet.

Büszke rá, hogy egyszer dombágyépítési versenyben országos első lett, erről még a moszkvai Pravda is tudósított! Vallja: kétféle ember létezik, az egyik örül, ha májusban esik az eső és dicsőíti Istent. Ő is ilyen.

A felesége mindenes, betakarít, gépkocsival szállít, árul. Tünde lánya Angliában angol nyelvet, műfordítást és külkereskedelmet tanul. A lánya, ha végez, jövőre magániskolát nyit neki Nyíregyházán. Tünde bizonyára az apjára jellemző szorgalommal neveli majd a nyelvtanuló palántákat.

 (Szabolcs-Szatmár-Beregi Almanach 12. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2001.)