Kovács István

Vállalkozó,

Kálmánháza

A szocializmus stabilabb éveiben Kovács István fiatalemberként  – a helybéli mezőgazdasági szövetkezetben volt karbantartó – gondolt egy merészet, és vállalkozó lett. A fafeldolgozásban látta a maga és a családja boldogulását. Ez nem volt véletlen, hiszen tanult szakmája a fához kötötte, s azt is látta, hogy a bútor és az épületfa iránt nagy a kereslet. Így kezdődött Kovács István kálmánházi vállalkozó önálló élete, de a történetben vissza kell térnünk a valódi kezdetekhez.

1958. május 22-én született Kálmánházán, szülei az akkori helyzetet úgy ítélték meg, hogy egy jó szakmával biztos megélhetése lesz. A helyi és a nyíregyházi iskolák után falujában talált munkát, de hat év után szűknek érezte azt a területet, ahol – a munka szempontjából – mozgástere volt. Ekkor lett vállalkozó.

Közben megismerkedett a falubeli Kiss Ilona Ildikóval, aki az akkori tanácsi hivatalban adminisztrátor volt, s 1979-ben házasságot kötöttek, sőt még ebben az évben első gyermekük – István nevet kapta a keresztségben – is megszületett. Gábor fiuk pontosan tíz év múlva tette teljessé a családot, ugyanis nincs is több gyermek a családban. Ők még nőtlenek. Már akkor is a család biztos megélhetése volt számára a legfontosabb, és még valami. Nem elherdálni, hanem gyarapítani a megszerzett értékeket. A 2001-ig működő fafeldolgozó komoly fűrészüzemmé vált, de közben gazdálkodott is, hiszen lehetősége volt földeket vásárolni, állatokat tartani. Különösen a lovak vonzották, a sportlovakat pedig nagyon szerette. Kettes fogatával 1999-ben a Kecskeméti Világbajnokságon ott volt a mezőnyben.

Nyughatatlan természete és az örökké tenni akarás gondolata arra sarkallta, hogy 1995-ben új üzemet hozzon létre. Ez pedig nem volt más, mint egy sertésvágóhíd. Kicsiben kezdte, és egyre nagyobb lett, nemcsak méretében, hanem kapacitásában is. Erre pedig az a magyarázat, hogy 2001-től a mezőgazdaság és a hozzá kapcsolódó üzemágak, valamint az állattenyésztés kapta a főhangsúlyt. Egy feldolgozó üzem teljes vertikuma lebegett a szeme előtt, amit Kálmánházán valósított meg. Ezt úgy kell elképzelni, hogy van 2600 hektár szántóterület, amelyen repce, kukorica, lucerna, napraforgó terem. Ezt feldolgozza tápnak, silónak, szálastakarmánynak, és a több tízezer sertéssel, a több ezer szarvasmarhával megeteti, majd a saját vágóhídján és húsüzemében késztermékként értékesíti, amit más üzletekben és ma már az általa létrehozott Családi Áruházban is forgalmaz.

Ettől azért sokkal többről van szó, hiszen a két nagyfiú – István és Gábor  – a teljes családi vállalkozásban részt vesz, sőt egyre több feladatot vállal magára. Ha kell, tárgyalnak, és üzletet kötnek, ha kell, a levegőbe szállnak és permeteznek. Nincs olyan mozzanata a családi vállalkozásnak, amelyet ne négyen beszélnének meg, még akkor is, ha a hatalmas vállalkozáshoz jó szakemberek is tartoznak.

A kívülálló azt gondolja, Kovács Istvánnak a nap 24 órájából huszonötöt kell a munkákra, a munkafolyama­tokra fordítania. Elmondta, megtanult röviden, hatásosan, sőt eredményesen tárgyalni, megtanulta elképzeléseit röviden, érthetően megfogalmazni. Azt sem rejtette véka alá, hogy a számonkérés is hasonló, mert nem minimálbéren foglalkoztatja a dolgozókat.

Nos, így jut idő a hobbira, amely ma már nem a fogathajtás, ami leköti szabadidejét, az a vadászat. Ezt sem úgy kell elképzelni, hogy kimegy a birtokára és lő.

Kálmánháza történetében 1997-től létezik a Kálmánházi Nimród vadásztársaság, amelynek területét apróvadasként jegyzik a vadászok, de kapitális őzbakok is estek az utóbbi években. Ő és vadásztársai nagyon sokat áldoznak a vad etetésére, itatására. Különösen az egyre csökkenő állományú fogoly áll közel hozzá. Gondoskodásuk eredményeként egyre több fogolycsapat surrogó repülését lehet hallani a kálmánházi határban.

Természetesen a nagyvad vadászata is izgalmas, legszívesebben a Zempléni hegyekbe jár kikapcsolódásként. De, számára a vad, a természet megfigyelése ma már sokkal nagyobb öröm, mint az elejtés.

Igazi vadászálma Kanadában jávorszarvasra vadászni. Fiai is vadásznak, sőt az országos koronglövő versenyek meghatározó versenyzői, s hogy a felkészülésük egy-egy versenyre sikeresebb legyen, épített egy nemzetközi színtű lőteret, ahol természetesen a vadászok is gyakorolhatnak. A már említett késztermékek sem csak úgy maguktól olyan ízletesek. Kovács István a hagyományosra, a falusi ízekre emlékezve állítja össze termékskáláját, s ezek lehetőleg tartósítószer nélkül készülnek. Ezért a füstölt termékek a jellemzőek, de nem gyors füstöléssel, hanem a hagyományos, kálmánházi, falusi eljárással. A családi vállalkozás most vált teljessé, hiszen Nyíregyházán a Családi Áruházban saját termékeiket értékesítik a Debreceni úton.

(Északkeleti Almanach 26. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2010.)

Szerző: 2018. 01. 17.
Ha még nincs közöttünk, csatlakozzon most az Unokáink is olvasni fogják oldal kedvelőihez a Facebookon!

Hasonló

Varázslat

Huszár Boglárka alkotása 60×60 cm. olaj, vászon. Nem is tudom mióta  áll  ez  a  nagyon  régi  épület,  kicsit  elvarázsolt  szépségével   kastély,  kicsit  bástya szerű  repkénnyel  befutott oldalával.  Az idő ... Tartalom megtekintése

Az út  

Tüttő József alkotása Szinte  meggyötört  arcok,  holott  egy  életút  harcosai  a  születéstől  a  végsőkig.  Egyetlen  ember  akinek  annyiszor változik az  arca,  ahány állomást  tudhat  maga mögött.  Hogy sejthetnénk  gyermekkorban,  milyen ... Tartalom megtekintése

Pomaranski Luca portréja

Huszár Boglárka alkotása Csak általánosságban  szabad  beszélni, én  mégis  a portrézást  találom a legizgalmasabb alkotói  munkának.  Huszár  Boglárka  ragyogó   képet festett  Lucáról,  aki csak  éppen  bekukkantott  a  vászonra, hogy ... Tartalom megtekintése

Pince bejárat, Tokaj

Bíró  Ernő alkotása 30×42 cm, akvarell Ebben a rémítően  szomorkás időben  vágyódva  nézhetünk  erre  a  Bíró Ernő  által   megpingált  képre. Kirobbanó  fényekben  pompázik   a  pince  tetején  dúsan  hajtó ... Tartalom megtekintése