Kálmánháza

Egyedinek mondható, szépen fejlődő élelmiszer-ipari üzemet mutatunk most be könyvsorozatunkban. Egy szerény, szimpatikus házaspár itt a tulajdonos: Rácz Antal és Rácz Antalné. Mindketten ügyvezető igazgató beosztásban dolgoznak. Elöljáróban elmondható, hogy a két lányuk is segíti a vállalkozást.

 November közepétől számítógép vezérli a kálmánházi takarmánykeverő üzemet. Az európai normáknak is megfelelő üzemben ezen túl sok-sok baromfi neveléséhez készítenek jó minőségű tápot. A keverő üzemhez közel van egy vágóhíd, feldolgozó üzem.

Túlzás nélkül állíthatjuk: ebben a községben van hazánk és Európa egyik éléskamrája, húsbázisa. Pedig tíz évvel ezelőtt Rácz Antalék szerény körülmények közt kezdték a termelést. Történetük sikertörténet. Kálmánháza szélén, a kövesút mentén van a látványos feldolgozó üzem. Aki innen tovább autózik, pár perc múlva Hajdú-Bihar megye területére ér. Itt, a falu végén, a családi udvarban indult a kisvállalkozás évtizeddel ezelőtt. Kezdetben az adminisztratív munkát a konyhában lévő asztalon végezték. Most aki belép a telepre, elcsodálkozhat. Szinte végtelenített futószalagon érkeznek a feldolgozó asztalokra a gusztusos csirkék.

A dolgozók szociális helyisége, étkezdéje olyan, mint akármelyik nyugati nagyüzemben. Az épületsorok közt egy kis parkot, zöld övezetet is kialakítottak, ez bizonyára nyugtatóan hat a munkába érkezőkre. A kényelmesen, de nem hivalkodóan berendezett irodán lévő számítógépek az interneten át ide hozzák az egész világot. Egy parányi irodahelyiségben ül mellém Rácz Antal. Alacsony, vagy inkább középmagas, csontos arcú ember. Nincs rajta nyakkendő, egyszerűen, falusiasan öltözött, nem úgy néz ki, mint némelyik nagyképű nagyvállalkozó.

A szomszéd helyiségből áthallatszik a feleség, Rácz Antalné hangja, aki telefonál, üzleti tárgyalást folytat. Rácz Antal először nem is a kezdeti időkre, hanem a rendszerváltás előtti évekre emlékezik. Mint mondja, már a szocializmusban maszek volt, látástól sötétedésig dolgozott szüleivel, feleségével. Kőműves- és ácsmunkát is végzett a környéken, egy ideig építési vállalkozóként tartotta el családját. Baromfit is tartott a család és nemcsak saját fogyasztásra, hanem eladásra is. Lehangolva mondja, hogy a rendszerváltás után az építőipar leszálló ágba került, környéken kőművesek, ácsok százai kerültek ideiglenesen az utcára.

Ekkor határoztak, hogy átállnak baromfitartásra, feldolgozásra. Egy kis családi tőke már volt ekkor, központi támogatás nem nagyon érkezett, csak később. Hangsúllyal mondja, hogy a szerény nyereséget nem herdálták el, nem utaztak afrikai vadászatokra, minden lehetséges forintot visszaforgattak a családi vállalkozásba.

Szakembergárdát vettek maguk köré, kutatták a piacot, fejlesztettek. Kicsiből így lettek nagyok. Az előbb elmondottakat számokkal támasztja alá. Sorolja, hogy kezdetben 16 embert foglalkoztattak, most kétszáz állandó dolgozója van a Kálmánházi Baromfifeldolgozó Kft.-nek. 1994-ben az első év után 67 millió forint árbevételt könyvelhettek el, tavaly 1 milliárd 350 millió forintra rúgott az árbevételük. (Plusz a két másik vállalkozás árbevétele.) Kálmánházán, Balsán és a szomszédos Hajdúnánáson van saját telepük.

A négy saját telepen évente 1,5 millió baromfit állítanak elő, de a kistermelők, a bedolgozók Demecserben, Nagyecseden, a Nyíregyháza melletti tanyákon, valamint Nyíradonyban és Nyíracsádon évente több százezer baromfit nevelnek, a kft. integrátori tevékenysége mellett. Mindenütt enyhítenek a foglalkoztatási gondokon, hozzájárulnak a családok megélhetéséhez. A korszerűen csomagolt baromfihús eljut innen a hazai piacra, valamint a németek, a franciák, az olaszok és a svájciak asztalára is.

Az elmúlt évtized gazdasági sikere mellett családi sikerről, szellemi gyarapodásról is beszámolhat Rácz Antal. Dicsekvés nélkül mondja, hogy mindkét lánya agrárközgazdász képesítést szerzett, mindketten férjhez mentek. Évának ingatlanközvetítő irodája van Nyíregyházán, Mariannának vegyes üzlete működik Kálmánházán.

A fiuk, Anti, középiskolába jár, de érettségi előtt egy évig Amerikában szeretne tanulni. Rácz úr maga mellé ültet a biztonságos, de nem luxus kivitelű autójába, aztán áthajt a keverő telepre. Itt magyarázza, hogy valaha ezen a helyen jól működő tsz-telep volt, a rendszerváltás után lepusztult. Tavaly megvásárolta az itteni takarmányszárító üzemet, majd építette mellé ezt a magas, automatavezérlésű keverőt. Mutatja, hogy állati eredetű őrleményt, mű termékeket nem adagolnak a táphoz, ezek ugyanis veszélyesek lehetnének a fogyasztók egészségére.

Ide jöhetnek a hazai és az uniós ellenőrök, itt mindent rendben fognak találni. Egy évtized alatt tehát felépült az új évszázad feldolgozó üzeme és a korszerű keverő, meg az a négy telep. Az üzemek, a telephelyek a család és több száz család boldogulását szolgálják, s hozzá járulnak az egészséges táplálkozáshoz.

 (Szabolcs-Szatmár-Beregi Almanach 14. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2002.)