Nyíregyháza

Amikor ezerkilencszázkilencvenhárom márciusában meghalt a férje, tele volt a tavasz, az élet illatával a levegő. Mindig sokat jelentett számára ez az évszak, megtelik valami jóleső érzéssel a lelke, feszíti az életöröm. Minden fának, növénynek különleges az illata. Ilyenkor behunyja a szemét s magába szívja a természetet.

Sokan megkérdezték tőle akkoriban, hogyan lesz ezután? Nem tudott erre a kérdésre határozott választ adni, csak azt tudta, hogy a növények, a virágok kikövetelik maguknak a gondoskodást, a törődést. Nagyon nehéz volt a veszteséget feldolgozni, hiszen tízéves kapcsolatot nem lehet egykettőre elfelejteni. Meg kellett szokni a teljes önállóságot, azt, hogy mindenben neki kell döntenie. Eleinte az is gondot jelentett, hogy nő. Aztán az üzleti partnerei is elfogadták ezt a tényt, és ma már ez egyáltalán nem probléma.

Nincs idő a távoli jövőn töprengeni, mert ez a szakma a napi feladatok megoldását igényli, s azokban minden perc elmulasztása komoly veszteséget jelent. Meg aztán nem is keres feltétlenül partnert csak azért, hogy ne legyen egyedül.

1960-ban született Nyíregyházán. Édesanyja a Szavicsavnál dolgozott ebédkiosztóként, jelenleg nyugdíjas. Tizenkét éves volt, amikor elváltak a szülei, attól kezdve hármasban éltek az édesanyjával és a nővérével.

Nyíregyházán járt általánosba, itt is érettségizett a Zrínyi Ilona Gimnáziumban. Nem gondolt a továbbtanulásra, hanem elment az SZTK-ba dolgozni. Röntgenasszisztens lett. Elvégzett egy kétéves tanfolyamot.

1984-ben otthagyta a munkahelyét, mert a férjével  − aki szintén röntgenasszisztensként dolgozott  − létrehoztak Tiszavasváriban egy virágboltot, majd két évvel később a Pazonyi úton egy kertészeti árudát. Amikor megvették a Pazonyi úton a telket, először fóliáztak: paprikát, paradicsomot, brokkolit termesztettek. Sok-sok kölcsönt vettek fel, de mindig a fejlesztésen gondolkodtak. 1992-ben kezdtek virágokkal is foglalkozni. Sikerült egy holland céggel felvenni a kapcsolatot.

Férjének tragikus halála után 1994-ben a nővérével létrehozták a Nyír-Salix Kft.-t, azóta ketten vezetik a céget. Az egykori röntgenasszisztens sok-sok szakkönyvet elolvasott, mire megszerezte azt a jártasságot, azokat az ismereteket, amelyek nélkül a növényekhez és a virágokhoz nem szabad nyúlni. Mert a növény is ugyanolyan, mint az állat: él és mozog. Folyamatos gondoskodást igényel.

Kedvenc növénye a szomorú cédrus. Nem szabályos, inkább aszimmetrikus, ágas-bogas. Szeretné, ha még egyszer lenne a birtokában egy példány. Egy fél évig már volt neki, de hiába dédelgette, nem bírta néhány hónapnál tovább. Nagyon közel került a szívéhez, el is érzékenyült, amikor rá kellett jönnie, hogy semmi sem segít a növényen. Nagyon szereti a krizantémot. Sokan nevezik halottvirágnak, pedig ugyanúgy élettel van teli, mint a többi. Ráadásul még okos is, hiszen kinyílik halottak napjára.

Éva mindig jobban szerette azt, amiért meg kellett küzdenie. Talán azért is van így, mert annak idején nagyon nagy hátránnyal indultak. Minden apró sikerért keményen meg kellett küzdeniük. De a növényektől azt is megtanulta, hogy nem szabad senkit sem megbántani. Könnyen lehet, hogy jóvátehetetlen károkat okoz az ember. Ezért kétszer is meg kell gondolnia az embernek a tetteit.

Magyarországon meglehetősen drágák a virágok, nem lehet versenyezni Hollandiával. Ott rendkívül korszerű a termesztés. Nálunk még nagyok a ráfordítások, magasak a járulékos költségek. De az igazi virágkultusz kialakulásának az alacsony keresetek a legnagyobb oka. Ma még Magyarországon leginkább alkalomra vásárolnak virágot, cserepes növényt. Pedig az lenne szép, ha nemcsak ilyenkor kapnánk virágot, hanem azért is, mert örömöt akarunk szerezni valakinek. Férfinak, nőnek.

Az a tendencia is megfigyelhető, hogy egyre többet törődnek azzal, hogy a környezetük szép legyen. Természetesen ennek a megteremtése a legtöbb esetben befektetést igényel, de már vannak olyanok, akik a drágább növényeket is meg tudják vásárolni. Ilyenkor a vevők igénylik a szaktanácsadást is, amivel Éva szívesen áll a vevők rendelkezésére. Gyakran előfordul, hogy visszajönnek az emberek, és beszámolnak arról, mennyit fejlődött a növény, vagy éppen segítséget kérnek, ha valamiben bizonytalanok.

Hogy mikor kapott utoljára virágot az, aki a termesztésével foglalkozik? Nem régen egy baráti társaságban egy szál rózsát. Nagyon jólesett, mert váratlanul érte.

Éva egy szép családi házban lakik. Az utcácska csaknem véget ér, esténként gyér fények játszanak a házak oldalán. Az övére azonban könnyű ráismerni: gyönyörű sziklakert a bejáratnál, szép dísznövények, virágok. A gondoskodás, az ápoltság mindenütt. Feltolul a közhelyszerű megállapítás: aki a virágot szereti…

Bizonyára így is van ez. De minden valószínűség szerint az szereti igazán a környezetét, akiben harmónia van. Éva a nagy sorscsapás ellenére fontosnak tartja, hogy meglegyen benne az életszeretet, mert anélkül nem ér semmit az élet sem.

 (Szabolcs-Szatmár-Beregi Almanach 4. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 1996.)