Nyíregyháza

Az elsők közt tartják számon, akik az alkalmazotti világ szürkeségéből kiléptek, és vállalkozóként járultak hozzá a közösség és a maguk boldogulásához. Garayné Nagy Éva és a férje, Garay Zoltán ismert egyéniségei, megbecsült személyiségei a megyeszékhelynek. Mindketten a szolgáltatásban keresik a kenyerüket.

Ha visszapörgetjük az idő kerekét, az idősebb Garay Zoltánt a régi nyíregyháziak úgy ismerték, mint kerékpár-műszerészt, s már ő is foglalkozott gázöngyújtók utántöltésével. A második világháborút követő évtizedekben a kerékpárt munkaeszközként használták az emberek, s igencsak fontos szerepet játszott a mester, aki meggyógyította ezeket a masinákat. Az idősebb Garay úr műhelye még a közélet fontos színhelyének is számított, hisz itt cseréltek gazdát a második nyilvánosság hírei.

Az szinte magától értetődőnek tűnt, hogy a fia átveszi az apa örökét, és folytatja a megkezdett mesterséget. Zoltán nemcsak folytatta, hanem magasabb szintre emelte a szolgáltatást. Ő volt az egyik szervezője a Galéria Üzletház építésének, s akkor is ő vállalta társai nevében az érdekképviseletet, amikor az önkormányzattal nézeteltérésbe keveredtek. S az édesapja emléke ihlette, amikor a Garay Kupa elnevezésű kerékpárversenyt meghirdette, alapította és anyagilag vállalta a lebonyolítását. Generációk együttélése, egymás munkájának megbecsülése és továbbvitele jellemezte mindig is ezt a famíliát.

Éva asszony ilyen légkört tapasztalt maga körül, amikor férjhez ment. A Zrínyi Ilona gimnáziumban érettségizett. A szülei családjában harmonikus légkörben nevelkedett a testvérével, Jánossal. Édesapja BM-dolgozóként vonult nyugállományba, alezredesi rendfokozatban ő vezette a közlekedési osztályt. Édesanyja a háztartás tennivalóit vállalta magára, s igyekezett otthonossá varázsolni a környezetüket.

Ezt a szellemiséget akarja átörökíteni a saját családjában is Garayné. Gyermekei már felnőttek, Zoltán fia a Kossuthban érettségizett és most az édesanyja mellett ízlelgeti a vállalkozás világát. Éva lánya a mezőgazdasági főiskola gépész karán másodéves, legszívesebben a műszaki kérdésekkel foglalkozik. Anyja szerint egy traktoron érezné magát a legjobban…

Az otthon barátságos külseje, az egymáshoz tartozás öröme az a legfontosabb dolog, amit Garayné szeretne minden körülmények közt megadni a családjának. Kiköltöztek Tiszabercelre, és a folyótól nem messze található egy parknak is beillő kert közepén a családi házuk. Barátaik közül aki békére, csendre, no és ízletes ételekre vágyik, mindezt megtalálhatja körükben. Éva asszony állítja, legszívesebben feleség és családanya lenne, de természetesen ennek számos akadálya van.

Az első mindjárt az, hogy imád dolgozni. Élvezi az általa választott hivatást.

Még sokan emlékeznek a nyíregyházi városközpontban az elsők közt megnyitott Éva butikra, ahol a gyakorlatban tapasztalhatta meg a vevők kiszolgálásának összes nyűgét és örömét.

− Én azt hiszem, csak az vállalkozzon effajta tevékenységre, akit nem zavar az, hogy nem nyolc óra a munkaidő  − hallottuk Garayné Nagy Évától.  − Mindent menet közben tanultam meg, hisz annak idején még a vállalkozások is fehér hollónak számítottak.

Ma pedig a konkurencia jelenléte mellett egy stílusában más kereskedői modellt kell megvalósítanunk. Szent meggyőződésem, hogy a főnöknek élen kell járnia a munkában, mert ahol ő leül, az alkalmazott megágyaz magának. Egyébként is furcsa lenne számomra, hogy a háttérben pihenjek, míg más dolgozik.

Időközben bővült a tevékenységi körük, és a városközpontban is nyitottak egy fotólabort.

A szolgáltatás mellett a kereskedelmi profilt is kialakították, itt a fényképezéshez szükséges anyagokat és ajándékokat tartanak.

Garayék vendégkönyvet nyitottak, és a hozzájuk ellátogatók megerősítik írásban is: örömmel és szívesen tartózkodnak ebben a barátságos fészekben. A háziasszony remek receptjei közül kiemelkedik az őszibarackos pulykamell, amely sokak kedvence lett.

Rövid szabad idejében olvas, különösen az életrajzi írásokat kedveli. Bármennyire is csodálkozna valaki, már alig várja az unokát az asszony, hisz a család melegéhez a legapróbbak is hozzátartoznak.

Növényei szemet gyönyörködtetnek, pihentetik a családtagokat és a vendégeket. Igaz, nagyon sok törődést, gondozást igényelnek, de Éva asszony szívesen ápolja őket. Időnként még beszél is hozzájuk, s aki az ezoterikában egy kicsit is járatos, jól tudja, hogy a növényeknek is van lelke és meghálálják a gondoskodást.

Két-három év múlva szeretne visszavonulni, hogy végre saját magával és a környezetével többet foglalkozzon.

 (Szabolcs-Szatmár-Beregi Almanach 4. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 1996.)