Nyíregyháza

Manapság különlegességnek számít, ha egy cég elmondhatja magáról, hogy több évtizede folyamatosan működik. Az meg még ritkább, hogy egy igazgató 15 éve ugyanabban a székben ülhet. Holp János életének mostani szakaszában ez a mindennapok csodája, ami újabb bizonyításra készteti. A Diruváll neve Nyíregyházán nem szorul magyarázatra, termékeit több áruház, de elsősorban a mintakollekciókat árusító Modellház kínálja a divatos ruhákat keresőknek. 1982-től dolgozik itt, és ebben a másfél évtizedben a magyar reform vetületét fedezhetjük fel.

Holp János, a közgazdasági alapképzettségének megfelelően, az elméleti és a gyakorlati tudását előbb a kertészeti és parképítő vállalatnál bővítette. Már diplomát tudhat magáénak, amikor a városi tanács tervosztályának közgazdasági csoportját vezeti. Könyvvizsgáló, rendszerszervező szakterületekre specializálódott, és így vált már akkor menedzser igazgatóvá, amikor ezt a fogalmat még nem használták ennyien. A tervidőszakok kötöttségét nehezen viselte, kicsit mindig azt kereste, mi az, ami az ő egyéniségét is magával ragadja. 1982-ben erre az adott lehetőséget, hogy a VORG — akkor még a magyar ruhaipar vezetője — új munkamódszert ajánlott. Elemzés előzte meg a rekonstrukciót. Az új igazgató ellen meg is indult a „hadjárat”, hogy szabaduljanak meg tőle, mielőtt tönkreteszi a vállalatot. Az elmozdítás realitása nagy volt, de megkapta az állami és pártvezetőktől is azt a türelmet, ami a kísérlet végét engedélyezte. Az eredmény pedig 44%-os javulás és az első kitüntetés. Innentől kezdve évente hozzátartozott valamilyen elismerés az év végi mérleghez. Holp János azt is elmondja, hogy ő nem volt párttag, ami azért kivételnek számított a vezetők között, de az irányítás ez időre már sokat változott, voltak vele egykorú vagy hasonló gazdasági elveket valló főnökei, akik elismerve eredményeit eltekintettek a politikai szerepvállalásától.

A vállalat élén pedig további kísérletekbe fogott. Ilyen volt a mérték utáni szabóságok összefogása és leányvállalattá alakítása. Sajnálattal mondja, hogy a rendszerváltás után nem maradtak velük, mára ez a komoly múlttal rendelkező vállalat sok embert volt kénytelen elengedni. Ma is van két fióküzemük Rakamazon és Máriapócson, még előbb azonban a privatizációban kellett megvédeniük magukat. Mások is érdeklődtek a vállalat iránt, de azon kevesek egyike lettek, akik 100%-ban magyar tulajdonúak maradtak, és szinte önmagát vásárolta meg cég. Amikor hitetlenkedve, de elismeréssel a szememben nézek rá, elmosolyodik. No nem volt ez azért olyan egyszerű — mondja —, vizsgálták is a mi modellünket, de nem ütközött törvénybe, amit tettünk, legfeljebb kihasználtuk a joghézagokat. Holp János a dolgozói részvényvásárlást azzal segítette, hogy az életbiztosításukat vitték be a munkások. Igaz azt meg korábban ő, azaz a vállalat vásárolta számukra. Ennek eredményeképpen 44%-os a dolgozói arány. A korábbi partnerektől kért és kapott referencialevelekkel megerősödve pályáztak az ÁVÜ-nél, és megnyerték. Ma a termékeiknek egyötöde saját tervezésű kollekció, a többi főleg a német és az olasz piac megrendelésére készül. 1990–91-ben angol közreműködők segítségével átvilágították a termelési folyamatot, majd ennek alapján elkészítettek egy 10 éves ajánlást, mondhatjuk projektnek, jövőképnek is, aminek rugalmas követése eredményesnek bizonyul.

Holp János fél szemmel a nagyvilágra figyel, így jutott el pályázata Las Vegasba továbbképzésre, tagja számos szakmai szervezetnek. Korábban tanított is volt iskolájában a Széchenyi Szakközépben, de mostanában kevesebb az ideje. Arról is csak röviden szólunk, hogy Pócspetriben született 1945-ben, hogy heten voltak testvérek, és hogy a nagy családnak mi mindent köszönhet, mert türelmesebb, együttérzőbb ezáltal. Édesapja korán meghalt, megviselte a tsz-esítés utáni ingázás, de édesanyjának sem volt könnyű a nagy család összefogása, a taníttatása. Mindnyájan középiskolába jártak, hárman szereztek diplomát. Ez a családmodell lett a mintaképük, hiszen feleséget is szülőfalujában választott, Somos Máriát, aki szintén közismert a város oktatási köreiben mint az Egészségügyi Főiskola kollégiumának gazdaságvezetője.

Három gyermekük más-más úton indult el. Egyik lányuk, Ildikó rövidesen végzett orvos, a kisebbik, Zsuzsa az üzleti életet választotta, Németország után most Los Angelesben tanul. Egyébként mindketten eljegyzett menyasszonyok. A fiuk, szintén János, még keresi helyét. Végzett agrármérnök, de a vállalkozói szféra vonzza, a családalapítást pedig egyelőre feledteti vele a futball. Ennek kapcsán kérdezem a sportos megjelenésű, fiatalos apát, neki mi a hobbija.

Valamikor teniszezett a gyerekekkel, a focit is szereti, de mostanában inkább a kert, a rózsák pihentetik, no meg a gyűjteményei, a különböző helyről származó kövek, a tányérok, de készül a házi konditerem az egészség megőrzését segítendő. Ennél fontosabbnak tartja azonban megjegyezni, hogy a Diruváll most bekerül abba a nemzetközi katalógusba, amelybe hazánk 150 legeredményesebb cége szerepel.

 (Szabolcs-Szatmár-Beregi Almanach 5. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 1996.)