Nyíregyháza

Az izgalom, a jó értelemben vett stressz hosszú évek óta árnyékként kíséri Vasvári Sándort. Az újságolvasók még jól emlékeznek a jó másfél évtizede kezdődött sportkarrierre. A nyíregyházi atléta sokszoros magyar bajnok a 400 és a 800 méteres síkfutásban és a címeres mezben is gyakran öregbítette hazánk, és benne a megye hírnevét.

Most a Bocskai úti Adidas-boltban beszélgetünk. Érdekes önvallomás kerekedik ki az elhangzottak alapján. Érződik, Vasvári Sándor nem most fogalmazta meg önmagának azt, mit vár az élettől, s ő maga mivel járulhat hozzá a sikerességhez. Az említett izgalom most mint vállalkozót nem hagyja nyugton: ugyanis egyre jelentősebb konkurenciával kell számolni a piacon, s nekik, mint az Adidas márkaképviseletének különösen sokat kell tenni azért, hogy a világcég termékei eljussanak a szabolcsi, szatmári, beregi vásárlókhoz. Az 1995. évi ifjúsági atlétikai Európa Bajnokság hivatalos szponzoraiként szerepeltek.

Pörgessük föl kicsit a sporttörténelem lapjait, hiszen a mai Vasvári Sándort az érti igazán, aki ismeri, életének milyen szakaszát, hány és hány munkával zsúfolt esztendőt, szórakozás helyett kemény edzéseket áldozott a siker oltárán a kisvárdai születésű fiatalember. Édesapja, Vasvári Sándor, ma már nyugdíjas, édesanyja, Nagy Anna, sajnos már nem él, annak idején főnővérként látta el hivatását. Vasvári Sándor kisvárdai születésű, a nyíregyházi Vasvári Pál Gimnáziumba járt, a sporttagozatra. Hiába akart labdarúgó lenni, atlétának szemelték ki. A 400 méteres síkfutásban olyan ragyogóan debütált, hogy el is dőlt a sportágválasztás kérdése. A 80-as évek eleje ragyogó korszakként vonul be személyes élete történetébe: országos csúcsot futott 400 méteren, és a 4×400 méteres váltó tagjaként ott lehetett Londonban az Európa Kupa A döntőjében, ahol a legjobb nyolc ország versenyzett. Itt negyedik helyezést ért el. Az első atlétikai világbajnokságon, Helsinkiben szintén e számokban állt rajthoz. Még ma is érvényes az a 76 másodperces országos csúcs, amelyet 1983-ban 600 méteren állított fel.

Testnevelés szakos tanárképző főiskolásként, valamint válogatott sportolóként sok országban megfordult és megbízhatóan számíthattak eredményeire a szakvezetők. Gondja-baja természetesen neki is akadt, mint majdnem minden kivételes klasszisú sportolónak.

Az egyik mindjárt a pályakezdőket sújtó legnagyobb teher, az alacsony kereset. Felesége, Gönczy Ágnes, szintén pedagógus, rajz-földrajz szakos és most a nyíregyházi 19-es iskolában tanít. Gyermekeik közül Dániel nyolc, Vivien négy és fél éves.

A diploma átvétele után Vasvári Sándor Újlétán kezdett el tanítani. Hamar rá kellett jönnie arra, hogy egy tanárházaspárnak igencsak nehéz előteremtenie a megélhetéshez szükséges forintokat. Ahogy megszülettek a gyerekek, egyre sürgetőbbé vált az igény: olyan munkát kell keresnie, amely biztosíthatja a család tisztességes megélhetését.

Ekkor ültek le Dvorszki Tiborral és egy közös vállalkozást terveztek. Az csak természetes volt, hogy a sporttal legyen kapcsolatos a vállalkozásuk. Olyan terméket kerestek, amely megyénkben is népszerű, eladható és az ára a mifelénk alacsonyabb jövedelmek mellett is meg tudják vásárolni az emberek.

− Így döntöttünk az Adidas mellett, amely évek óta a népszerűségi lista élén áll. 1992. december 15-én nyitottuk meg a Bocskai utcán a száz négyzetméteres alapterületű boltot, majd ’94. december 17-én a Nyírfa Áruház földszintjén a szintén hasonló nagyságút.

Terveik bőven vannak, hiszen az üzleti életben eddig elért sikereik ösztönzik őket, hogy érdemes bővíteni a tevékenységi kört.

Az atlétikai EB szervező bizottságának tagjait, a versenybíróságot, a technikai személyzetet az Adidas öltözteti be termékeivel, míg a versenyzőkről a Magyar Atlétikai Szövetség gondoskodik.

Szabad idejében, ami igencsak szűkre szabott, Vasvári Sándor nem tud és nem is akar elszakadni a sporttól, hetente háromszor fut, kerékpározik a sóstói erdőben. A fizikai erőnlét, a fitt megjelenés teszi lehetővé, hogy bírja a napi nem nyolcórás munkaidőt, az árubeszerzéssel és az eladással történő utánajárást.

Lassan a gyermekei is abba a korba jutnak, amikor el kell dönteni, beszállnak-e ők is a versenysporttal járó gyilkos hajszába.

− Természetesen nem szeretnék akaratuk ellenére sportolót faragni belőlük, csak azért, mert nekem hajdanán kijutott a sikerből. Ha viszont kiderül az, hogy tehetségesek, jó lenne, ha mielőbb elkezdenék az aktív versenyzéssel, sok-sok edzéssel járó pályafutást. Mint apa, boldog lennék, ha tovább vinnék az én sikereimet, a Vasvári név csengését.

 (Szabolcs-Szatmár-Beregi Almanach 3. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 1995.)