Oros

Kétkezi munkás volt, villanyszerelőként kezdte az életet, aztán kisvállalkozó lett. Rakodott, tonnákat cipelt, teherautót vezetett, s a pénzt gyűjtögette egy-egy nagyobb vállalkozásra. Ma már jól menő családi vállalkozása van Tiszaszalkán és Nyíregyházán. Mindkét helyen egyedi, közhasznú vállalkozást működtet. Embereket foglalkoztat, családok boldogulásához, megélhetéséhez járul hozzá. Rendszeres bevételhez juttatja a legnagyobb magyar vállalatot, a MÁV-ot. Végül, de nem utolsósorban nemzetközi üzleti kapcsolatokat ápol. S összetartja szép nagy családját. Ő Suller Mihály orosi vállalkozó.

A nagyapja még németesen Schullernek írta a nevét. Őseitől örökölte a németek, a svábok fegyelmét, precizitását, munkabírását. Suller Mihály ezerkilencszáznegyvennyolcban született Oroson. Itt, a Nyíregyháza szomszédságában lévő településen végezte el az általános iskolát. Aztán maszek mester közreműködésével villanyszerelőnek tanult. Fényt, világosságot teremtett sok-sok lakásban és középületben. Egy ideig az országszerte, sőt a határainkon túl is híres Nyíregyházi Vas- és Fémipari Szövetkezetben gyakorolta a szakmát. Itt bonyolult elektromos ipari szerkezetek gyártásában is részt vett. Megismerhette a szervezett munkásságot, az ipari munkát, a tágabb közösséget. Nemcsak a jó hírű ipari üzemben, hanem egy szintén híres szövetkezetben, a sényői téeszben is otthagyta a névjegyét. Itt karbantartó villanyszerelőként dolgozott egy ideig. Rátekintése lehetett a mezőgazdaságra, a paraszti munkára, gazdag szakmai és emberi tapasztalatokkal távozott innen.

Teljesítette − akkori szóhasználattal élve − honvédelmi kötelezettségét, letöltötte a sorkatonai szolgálatát. Immár tapasztalt és érett férfiként ezerkilencszázhetvenháromban vállalkozó lett. Szokta is mondogatni, hogy ő már a szocializmus kellős közepén is „kiskapitalista” volt. Maszek villanyszerelőként gyakorolta a tanult szakmáját, ahogy az akkori szlogen mondta, a lakosság szolgálatában állt. A naptár még csak ezerkilencszáznyolcvannégyet mutatott, amikor már IFA teherautója volt. Ekkoriban csak a téeszek és az állami gazdaságok szállítottak ezzel a teherautóval, a maszekok körében még egyáltalán nem volt elterjedt ez a márka.

Fuvarozó volt és fakitermelő, erre szólt az akkori vállalkozása, erre kellett neki az IFA. Nemcsak a szójáték kedvéért említjük, hogy az IFA-val és a fával rakta le a későbbi, nagy vállalkozásainak az alapjait. Rakodott, cipekedett, vezette a kocsit, naponta nemcsak nyolc órát volt talpon.

A rendszerváltáskor már három LIAZ gépkocsija is volt. A rendszerváltás körüli időkben a nagyvarsányi téeszbe vitte a sorsa. Itt bérelt kft.-je volt. Főleg szállítással foglalkozott, több útépítéshez építőanyagokat fuvarozott. Nagyvarsányhoz közel van Tiszaszalka. A két települést tulajdonképpen csak a Tisza választja el. Varsányban információkhoz jutott, kerülővel, Vásárosnaményon át Tiszaszalkára jött és vállalkozásba kezdett az egykor oly híres, de csődbe ment vasas üzem helyén. Tiszaszalka szélén, a Tisza-töltés közelében, szép környezetben valaha a gépállomás, majd a Magyar Acélárugyár gyáregysége működött. Hiába ígérték az ötvenes években, nem lettünk a vas és acél országa, mi több, a tiszaszalkai termékekre egyáltalán nem volt igény és kereslet. Profilt kellett váltani. Suller úr sócsomagolásba kezdett itt, mert tudta, hogy erre a tevékenységre nagyon nagy igény van szerte e hazában. Először csak Ukrajnából jött a só és kézzel csomagoltak az emberek.

Pont hét esztendeje indult a sóüzlet. Hét bő esztendőnek mondható ez. Az első évben ezer tonna, a következő évben tízezer tonna sót csomagoltak itt, ezerkilencszázkilencvennyolcra már 50 ezer tonna csomagolását irányozták elő. A só, az ételek íze vasúti vagonokban jön a vásárosnaményi állomásig Ukrajnából, Belorussziából, a világhírű Donyec-medencéből, Szlovákiából, néha Romániából és Csehországból is. A bérteherautók szállítják a csomagolni valót Naményból Tiszaszalkára. Van már négy csomagológép, de így is ötven embernek ad munkát és kenyeret a vállalkozás. Szinte az egész országot a beregi üzemből látják el sóval. Innen kapják világhírű multik is, például a Julius Meinl, a Tesco, a Profi, az Interfruct, a Penny Market, a Spar.

A nyíregyházi Tünde utcán nemrég alakult a Szabolcsmag ’98 Kft. ügyvezetője Sullerné, Margit asszony, vagyis Manyika. A vállalkozásban dolgozik Suller úrnak a három fia és a három menye is. A nyíregyházi üzem mindenféle vetőmagvat tárol, tisztít, értékesít, a következő évtől már termeltet is. Jó lesz megyénknek, hogy sörárpát és vörösherét is termeltetni akar a kft.

Suller Mihálynak a felesége révén jó a családi háttere. Két szép unoka van, László és Balázs. Lacika már érdeklődik a só, a vetőmagvak és a gépek iránt, övék a jövő… Később Suller úr több időt szeretne áldozni szenvedélyének, a vadászatnak.

 (Szabolcs-Szatmár-Beregi Almanach 7. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 1998.)