Nyíregyháza

Minden élet nagy kockázata, hogy vajon sikerül-e megtalálni azt az utat, amelyen érdemes végigmenni. Megtalálni azt a szakmát, amely egy életre szólóan boldoggá teszi az embert. Kialakítani azt a környezetet, amely megadja az otthonosság érzését, azt az örömöt, mely nélkül a nagy erőfeszítések könnyen zátonyra futnak. Amikor Béresné Sánta Éva Ágnes összefoglalja eddigi élete történetét, azzal a jó érzéssel találkozik az ember, hogy a sokféleséggel való megismerkedés nem feltétlenül a kapkodás következménye, hanem nagyon is tudatosan vállalt életprogram.

1958-ban született Nyíregyházán. Édesanyja gyors- és gépíró volt. Édesapja gépkocsivezetőként dolgozott, részt vett Szabolcs-Szatmár villamosításában. Elvégezte a technikumot, vezető beosztásba került egy szállítási vállalatnál. Vonzották a gépkocsik, ezért a Vagéphez ment dolgozni. Nagyon szerette a szabad életet, anyagbeszerző lett. Sajnos, hét évvel ezelőtt váratlanul elhunyt.

Éva a négyes számú zenei tagozatú általános iskolába járt. Mivel kedvenc tantárgya a matematika és a kémia volt, matematikatagozatra jelentkezett a Krúdyba. Ott is érettségizett 1976-ban. Ezután a 107-esben fényképésztanuló lett.

Miután letette a szakmunkásvizsgát, a KEMÉV-hez ment üzemi fotósnak. Ez a munka majdnem egy évig tartott. Felmondott, mert nem tudta elviselni a munkahelyi légkört. Lehet, hogy túlságosan önérzetes volt, de azt tapasztalta, hogy csak a hibáit veszik észre, azt nem, ami jó benne. A KEMÉV-től a konzervgyárba ment üzemi fotósnak. Ezt átmeneti állapotnak tekintette, közben megtudta, hogy a Fényszövnél megüresedik egy állás, ezért visszament a céghez, ahol tanulóként is gyakorolt. Nagykállóba került a szolgáltatóházba. Kereken egy évig volt ott. 1979. június másodikán férjhez ment. Már terhes volt, amikor olvasott egy cikket arról, hogy Miskolcon indul egy vegyész-műszaki szakoktatói szak. Jelentkezett, felvették. 1980-ban megszületett az első fiú. A harmadik vizsgaidőszakban megszületett a második, 1989-ben a harmadik fiú.

Amikor összeházasodtak, az édesanyjánál laktak egy ideig, majd a második gyerek megszületése után albérlet következett, mert már nem fértek volna el. Később lakást kaptak az Örökösföldön. Mivel a férj autófényező szakember, szerették volna, ha kisiparosként működhet, ezért eladták a lakást, s egy családi házat vásároltak. Építettek egy fényező és karosszérialakatos műhelyt.

A férj egy évig fényező kisiparosként dolgozott. Az alapanyagok beszerzési nehézségei miatt elhatározták, hogy nyitnak egy festékboltot. Éva dolga volt az anyagbeszerzés, de ez egyáltalán nem volt könnyű. Később alakítottak egy gmk-t. Festékáruval, kozmetikai termékekkel és vegyi áruval foglalkoztak. Amikor megnyílt az üzlet, az egyetlen ilyen jellegű volt a városban, a COLOR. Ismert lett a nevük. Mára megváltozott a helyzet, hiszen rengeteg ilyen bolt van Nyíregyházán.

A férj szakértelme átragadt a feleségre is, aki a fényező szakmába is beletanult. Belekóstolt a festő és mázoló szakmába is. A sokoldalú ismeret nagyon fontos, hiszen a vásárlóknak szakmai tanácsokat is tudnak adni. Ismereteket szolgáltatnak, ha ez így szebben hangzik.

Mióta vegyiáru-kereskedőként dolgozik, hat tanuló szabadult fel a keze alól. Ez egy kicsit visszahozta azt a lehetőséget, amit esetleg az iskola jelentett volna. A Fényszövnél öt tanulója volt. Mivel egyedüli gyerek volt, tízéves korában eldöntötte, hogy három fia lesz. Bármilyen hihetetlen, ez a szándéka megvalósult.

A fényképészet megmaradt szerelemnek. Nagyon jó lenne még vele foglalkozni, de erre egyre kevesebb idő marad. Rajong a zenéért, nyolc évig trombitált, az Ifjúsági Fúvószenekarban is játszott. Nagyon szerette a sportot, atletizált, szertornázott, kézilabdázott, igazolt tájfutó volt. Nyolc évig balettozott. Sajnos, megunta, ezért nem csinálta tovább, a szülei meg ráhagyták.

Nagyon vonzotta a színház is, de többszöri kísérletre sem vették fel a Színház- és Filmművészeti Főiskolára. Nem veszítette el a kedvét, az amatőr gyermekszínházban játszott, egészen addig, amíg létre nem jött a Móricz Zsigmond Színház.

A sokféleség egyáltalán nem zavarta, nagyon boldoggá tette, hogy annyi mindennel foglalkozhatott. Úgy érzi, hogy az ember életéhez minden hozzátartozik: a zene, a tánc, a játék. Azt hiszi, hogy ha bármi elmaradt volna az életéből, nagyon sajnálná.

A sikerre nagyon nagy szükség van. Az ember életében a sikerélmény a legelső. Ha nem érzi, hogy sikeres az élete, nagyon könnyen elmegy a kedve a küzdelemtől. Tehetség pedig a legtöbb emberben megbújik.

Nagyon sokat köszönhet néhány tanárának, akik meglátták benne a lehetőséget. Erősen hiszi, hogy sok múlik azon, észreveszik-e a szülők vagy a tanárok, mi lappang a gyermekben. Azt is tapasztalja, hogy egyre kevesebb pedagógus figyeli a gyerekeket azzal a szemmel, amely a képességeket kutatja. S ez nagy baj.

 (Szabolcs-Szatmár-Beregi Almanach 4. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 1996.)