Nyíregyháza

A megyeszékhely közkedvelt Evangélikus Általános Iskolájának egyik meghatározó egyénisége az az irányításra termett asszony, akit 1950. május 12-én, Szász Éva néven anyakönyveztek, Kovács Zsuzsanna és Szász János gyermekeként. János nevű testvére, munkavédelmi főfelügyelőként dolgozik, míg György számítástechnikai vállalkozóként igyekszik boldogulni. Családjával együtt Móron él. Férje Siklós Ádám, nyugdíjas népművelő. Elsőszülött leányuk Zsuzsa, fogászati asszisztens. Fiatalabbik gyermekük Éva, ruhaipari technológus, aki kétéves kisfiával, Patrikkal van otthon gyesen.

Siklós Ádámné a jó nevű Vasvári Pál Gimnáziumban tett eleget érettségi vizsgakötelezettségeinek 1968-ban. Továbbtanulási terveinek megfelelően a nyíregyházi tanárképző főiskola következett, ahol 1972-ben szerezte meg diplomáját. A rövid nyári szünet után kezdett tanítani a rozsréti 8-as iskolában, ahol akkor Jaczkó Pál, egy igazi tanáregyéniség volt az igazgató. Az iskola szellemének megfelelően az új kolléga első lépéseit valamennyien vigyázták a már ott tanítók. Abban a külön kis világban, a családias hangulatban öröm volt dolgozni, mondja az igazgatóhelyettes asszony.

A tanári hivatás sajátosságaiból eredően azt követően újabb helyen kellett bizonyítania rátermettségét, ami olyannyira jól sikerült, hogy 22 évig az 5-ös iskola volt a munkahelye. Vezetői munkakört 1986-tól kezdődően tölt be.

Már tíz éve volt igazgatóhelyettes, amikor 1996-ban az Evangélikus Általános Iskolába került, ahol azóta is dolgozik. Az eltelt években végzett tevékenységéről közvetlen felettese, az iskola igazgatója, Takács Ferenc csak az elismerés hangján tud szólni. Éva asszony szinte mindent csinál, amivel hasznára lehet a közösségnek. Az intenzív szakmai tanfolyamok mellett jut ideje számítástechnikát is tanulni, népi táncot oktatni, rendezvényeket szervezni és lebonyolítani. Ráadásul mindezt olyan lendülettel és lelkesedéssel, amilyennel csak azok bírnak, akik valóban hisznek abban…

Idetartozóan említi meg, hogy az első színes televíziót a Tojáspatkoló nevű vetélkedő műsorban nyújtott teljesítményükért kapták. Kedvenc tárgya, a kémia oktatásában is kiemelkedőt alakított az évek alatt. A minél jobb tanulmányi eredmények érdekében folyamatosan viszi kis tanítványait a tanárképző főiskola laborjaiba kísérletezni. A TIT kémia szakosztályában a tanári tagozatban dolgozik.

Az igazgatóhelyettes asszony vezetésével zajlik a városi gyerekek tehetséggondozása, függetlenül attól, hogy melyik iskolába járnak. A szombatonként tartott foglakozásokon lehetőség van kísérletezésre, csoportos foglalkozásra, a diákok érdeklődésének és tudásának megfelelően. A tanulók és a szülők igényeinek és elvárásainak széles körű kielégítése elnyerte az egyházközség vezetőinek a tetszését is.

A 400 főnyi gyereksereget a 40 tagú tantestület 18 osztályban igyekszik bevezetni a tudás birodalmába. A 7 napközis csoportban pedig a tanítást követően segítik az arra rászorulókat. A tíz szakkör mellett művészeti magániskolában is fejleszthetik ma még szunnyadó képességeiket az érdeklődők. A rajz, a báb, a színjátszás, és a népi tánc egyre több diákot vonz.

A nyelvoktatás bontott csoportokban történik. Angolt, németet tanítanak az igények szerint. A francia és az orosz tanítását felajánlották. Kiemelkedőnek mondható az, hogy már az első félévtől, önkéntes alapon tartanak nyelvórákat. A negyedik osztálytól kezdődően intenzívvé válik az oktatás, az angolt emelt óraszámban tanítják. A nyelvi szakkörök mellett a nyári szünetben pedig tábort szerveznek, évente más-más helyszínen.

A kor követelményeinek megfelelően komolyan veszik a számítástechnika oktatását is. A szaktantermeket folyamatosan bővítik, fejlesztik. 2003-ban pedig már húsz gépen gyakorolhattak a diákok.

A természettudományos tárgyak oktatása magas színvonalú, hisz a szaktanárok a legjobbak közül kerülnek ki. Az iskola tanulói előtt nem ismeretlenek a laborgyakorlatok sem. Közvetlen kapcsolatuk van a Botanikus kerttel, az Állatparkkal.

Siklós Ádámné szívesen beszél hagyományos rendezvényeikről: a karácsonyi bazárról, a kisiskolások tavaszi háziversenyéről, a természetkutató vetélkedőkről, az ország megismerését elősegítő táborozásokról. A javarészt jótékonysági rendezvényeik bevételéből az arra érdemeseket és a rászorultakat egyaránt támogatják. A hagyományok ápolása mindennapos.

A három évtizede tanító asszony elérzékenyülve említi meg, hogy 1988-ban a gyerekektől „Napsugár Díj”-at kapott elismerésül. 1994 óta büszke tulajdonosa a város által alapított „Nevelőmunkáért” kitüntetésnek.

Éva asszony szabadidejében leginkább unokázik, olvas, kirándulásokat, külföldi utazásokat szervez. Szeretné munkáját úgy végezni, mint eddig: mindenki megelégedésére, mindenki boldogulására.

 (Szabolcs-Szatmár-Beregi Almanch 17. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2004.)