Nyíregyháza

Életét mindig a katedra határozta meg dr. Andrejkovics Jánosnénak (született Szűcs Borbála). A nyíregyházi Jókai Mór Református Általános Iskola igazgatóhelyettese gyermekkorától kezdve tudatosan a tanári pályára készült, és egy kisebb vargabetűtől eltekintve – ahogy ő fogalmaz  – végig „krétaillatban” dolgozott.

1952-ben született egy Szerencstől nem messze lévő zempléni településen, Legyesbényén. Édesapja köztisztviselő volt az akkori járási tanácson, majd utóbb tanácselnök, édesanyja a helyi óvodában szakácsnőként dolgozott. Testvére, dr. Szűcs Éva a Nyíregyházi Főiskola Tanító Tanszékének oktatója.

Már általános iskolában úgy döntött osztályfőnöke, a kiváló magyartanár, Makai Éva hatására, hogy ő is tanár lesz. A vágy csak erősödött benne szerencsi gimnazistaként, itt dr. Humenyik Jánosné tanárnő volt a példaképe. Ez egyébként is meghatározó időszak volt az életében, hiszen jó középiskola volt a Bocskai István, remek közösséggel, filmklubokkal, s rengeteg híres emberrel találkozhatott a pezsgő közösségi élet során.

Mivel nem vették fel Egerbe a tanárképző főiskolára, képesítés nélkül kezdett el tanítani, először Mezőzomboron, majd Tállyán, ahol a magyar és a történelem mellett még kémiát is oktatott. 1971-ben férjhez ment Andrejkovics Jánoshoz, s mivel ő akkor a nyíregyházi megyei tanácson kapott előadói állást, Szabolcsba kerültek. Tanárként nem tudott elhelyezkedni, így a Városi Művelődési Központ állományába került. Először előadó és könyvtáros volt a Honvéd utcai művelődési házban, majd könyvtáros a Bocskai utcai részlegben.

A diplomát is pótolta: 1974-ben vették föl a Nyíregyházi Főiskolára, és négy év múlva szerzett magyar–történelem szakos tanári képesítést. Mozgalmas időszak volt, hiszen férje, aki jelenleg a nyíregyházi önkormányzat vagyonirodájának jogtanácsosa, ekkor végezte a jogi egyetemet, s közben születtek a gyerekeik is. A 28 esztendős Anita magyar–német szakos tanár Hajdúböszörményben, s éppen gyesen van a hároméves Máté fiával, míg az 1978-as születésű János fényképész lett és most a Nyíregyházi Napló fotósa.

Andrejkovics Jánosné számára mégis népművelői tevékenysége nyitotta meg az utat a tanári pálya felé. A Színház utcai iskolában szervezett bábelőadást, s az akkori igazgatónak, Szabó Lászlónak feltűnt az agilis személyiség, így ő hívta az intézménybe, először napközisnek. Pár év múlva egy üresedés következtében mindkét szakját taníthatta is, amellett, hogy osztályfőnök lett. 1989-től pedig, mivel az előző igazgatóhelyettes elment szülni, ő tölti be ezt a posztot az iskolában. E téren nagyon sokat köszönhet az akkori igazgatónak, Jeles Istvánnak, hiszen tőle tanulta a vezetés technikáját.

1995-ben jelentős változás következett be az iskola életében, ekkor ugyanis egyházi fenntartású lett az intézmény. Az átmenet azonban a bizonytalanságérzettel és a várakozásokkal ellentétben példaértékű volt országosan is. Ő először csak kapocs volt az új igazgató és a tantestület között, de mivel annyira megkedvelték egymást Sipos Kund Kötönynével, vagy ahogy mindenki ismeri, Teca asszonnyal (akit Borika melegszívű embernek nevez), hogy nemcsak ő, hanem az egész tantestület maradt. Mai napig is négy történelmi egyház fiataljai járnak a Jókaiba, és soha nincs feszültség, a tolerancia náluk meghatározó érték.

Andrejkovics Jánosné tanári pályán eltöltött hosszú, munkás hétköznapjait sikerek is kísérték bőven. Tanítványai megyei magyar és történelem versenyeken értek el győzelmeket, számos fiatalt készített fel eredménnyel vers- és prózamondó, valamint szépkiejtési megmérettetésekre, közülük is kiemelkednek a református iskolák országos versenyeinek sikerei. Az évek során megváltozott feladatkörének megfelelően továbbképezte magát. Másoddiplomás főiskolás képzés keretében elvégezte a budapesti Műszaki Egyetem közoktatás-vezető szakát. Emellett több továbbképzésen, tanfolyamon vett részt, jelenleg éppen a számítástechnikával ismerkedik. Munkája elismeréseként az elsők között kapta meg ezerkilencszázkilencvenhatban a Jókai Mór Református Iskoláért Alapítvány Kiváló Tanár díját, amire nagyon büszke.

Kevés szabadidejét legszívesebben az unokájával tölti, de szívesen vigyáz az elfoglalt húga három gyermekére is. Persze munkahiányra neki sem kell panaszkodnia igazgatóhelyettesként. Nagyon is szívesen teszi mindezt, amit bizonyít, hogy innen szeretne nyugdíjba menni. Jellemző, hogy beszélgetésünk zárszavaként is az intézményért aggódik. Mint mondja, jó lenne egy új tornaterem az ütött-kopott régi helyett, ami számos siker megalapozója volt, hiszen annak idején híres testnevelés tagozat működött az iskolában. És bizony elkelne egy református óvoda is a városban, hogy biztosítsa az utánpótlást a csökkenő gyermeklétszám miatt egyre erőteljesebb iskolák közötti versenyben.

(Szabolcs-Szatmár-Beregi Almanch 19. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2004.)