Bodnár Miklósné

Igazgatóhelyettes,

Nyíregyháza-Nyírszőlős

szszb 24 tk Bodnár Miklósné.jpgNyíregyházán születtem, gyermekkoromat Napkoron töltöttem, ahova ma is szívesen visszajárok. Fájó, hogy szüleimmel már csak a temetőben találkozom. Egyszerű emberek egyedüli gyermeke vagyok, de soha nem akarták elhinni, hogy „egyke”, mert nem a bezártság, önzés és énközpontúság jellemzett. Szívem-lelkem odaadtam s adom a mai napig is bárkinek, és segítek, amiben csak tudok. Szüleim is így éltek, tőlük tanultam emberi tartást, őszinteséget, meglátni mindenben és mindenkiben a jót.

Édesanyám, születésem után lett szívbeteg, többet volt kórházban, mint otthon. Édesapám gyümölcskertész volt, a napkori Kossuth Termelőszövetkezet dolgozója. Imádta a munkáját, végtelen természet- és föld iránti tiszteletem tőle örököltem. Kisgyermekként sokat vitt magával, akkor szinte minden fát, szőlőt megismertem, hisz szolgálati lakásunk egy gyümölcsös kellős közepén volt. Szerettem azt a csendet, szabadságot, ami körülvett bennünket. Az ott dolgozó emberek élete úgy pergett előttem, mint egy film. Az összefogás, egymás megértése és segítése, a bajba jutottak istápolása természetes lett számomra. Általános iskolába innen a távolból jártam, hol gyalog, hol kerékpárral. Soha nem késtem el, amire ma is büszke vagyok, mert életem egyik fontos meghatározója a pontosság.

Középiskolás éveimet Nyíregyházán, a Kölcsey Ferenc Gimnáziumban töltöttem, kollégiumban laktam. Nagyon nehezen szoktam meg a szüleimtől való távollétet, nehezen viseltem a kollégium kemény életét, de tudtam, ha a célomat el akarom érni, mindent meg kell tennem, alkalmazkodnom kell a szokásokhoz. Életem meghatározó évei voltak ezek. Gyermekként megtanultam ellátni magam, rendet tartani magam körül, beosztani azt a kis zsebpénzt, amit otthonról kaptam. Alkalmazkodni a körülményekhez, a helyzetekhez, egy életre megtanultam, hogy mindent a magam erejéből kell elérnem.

Szenzációsan jó osztályunk volt. A gimnáziumban is „nyüzsögtem”, osztály- és szervezőtitkárként, aktív diáktanácselnökként a kollégiumban. Énekkarba jártam, szerveztem a gimnázium pinceklubját, az osztály- és iskolatársaimmal együtt. Remek négy év volt. Életem során többször találkoztam meghatározó egyéniségekkel, akikhez nagyon kötődtem. Nem tudom nem megemlíteni drága osztályfőnökömet, Balku Jenőt. Apai gondoskodással vigyázott rám. Gimnázium után a nyíregyházi Bessenyei György Tanárképző Főiskola biológia–mezőgazdasági ismeretek és gyakorlatok szakán diplomáztam. 1974-ben férjhez mentem, majd egy évre rá megszületett a fiam, Norbert, így vele együtt ballagtam a főiskolán. 1976-ban vettem kezembe a diplomámat, és még abban az évben elkezdtem a pályámat Nyírszőlősön. 1979-ben megszületett a lányom, Brigitta. Férjem a Jósa András Kórház dolgozójaként a Víz utcai Tüdőszűrő állomás részlegét vezette, ma nyugdíjas. Gyermekeink nyomdokainkba léptek: a fiam is a kórház dolgozója, képalkotó- és diagnosztikai asszisztens, a lányom az iskolánkban családgondozó. Pályám során voltam vöröskeresztes tanárelnök, munkaközösség-vezető, hat évig SZMK-összekötő tanár. A szülőkkel szerveztem ruhavásárt, jótékonysági bálokat.

A 2007–2008-as tanévet mint igazgatóhelyettes kezdtem meg. Megtiszteltetésnek éreztem a felkérést, s elvállaltam. Harmincegy éve kötődöm Nyírszőlőshöz. Megéltem azokat a változásokat, melyeken átment az intézmény. Én még dolgoztam a régi épületben, ültettem fákat az iskolaudvar szegélyeként, melyek ma árnyékot adnak. Szerveztem társadalmi munkát, takarítottam az épületet, hogy beköltözhessünk, s boldog vagyok, hogy a 2006-os tanévtől olyan épületegyüttesben folyik az oktató-nevelő munka, mely bárhol megállná a helyét. A hatalmas tornaterem, nyelvi labor és informatikaterem, szaktantermek tanítványaink előbbre jutását maximálisan szolgálják. A nevelőtestület munkájának hatékonyságát igazolják a középiskolák visszajelzései, mely szerint tanulóink ott is megállják a helyüket.  Soha nem jutott eszembe, hogy elmenjek ebből az iskolából, vagy elhagyjam a pályámat. Mindig pedagógus szerettem volna lenni, örömmel és szeretettel foglalkozom a gyerekekkel. A szeretet adott erőt nekem mindenhez, úgy gondolom, anélkül nem lehet és nem szabad élni. Így gondolom ezt ebben a beosztásomban is.

Soha nem akartam főnök lenni, viszont az az ember akarok maradni, aki eddig voltam, és olyan akarok maradni ezután is, aki tehet azért, hogy ez a közösség jól működjön, jól végezze dolgát. Úgy szeretném ezt az együttműködést megszervezni, mint családon belül. Nincsenek szerepek, nem az önös érdek vezérel senkit, nincs feszültség, csak közös célok vannak, együtt munkálkodás, szem előtt tartva, tanítványaink érdekeit. Pedagógiai hitvallásom, a nevelés egyet jelent azzal, hogy segítünk a gyereknek valóra váltani a lehetőségeit. Eszerint szeretném végezni munkámat a hátralévő években is.

(Szabolcs-Szatmár-Beregi Almanach 24. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2008.)
Szerző: 2018. 01. 17.
Ha még nincs közöttünk, csatlakozzon most az Unokáink is olvasni fogják oldal kedvelőihez a Facebookon!

Hasonló

Varázslat

Huszár Boglárka alkotása 60×60 cm. olaj, vászon. Nem is tudom mióta  áll  ez  a  nagyon  régi  épület,  kicsit  elvarázsolt  szépségével   kastély,  kicsit  bástya szerű  repkénnyel  befutott oldalával.  Az idő ... Tartalom megtekintése

Az út  

Tüttő József alkotása Szinte  meggyötört  arcok,  holott  egy  életút  harcosai  a  születéstől  a  végsőkig.  Egyetlen  ember  akinek  annyiszor változik az  arca,  ahány állomást  tudhat  maga mögött.  Hogy sejthetnénk  gyermekkorban,  milyen ... Tartalom megtekintése

Pomaranski Luca portréja

Huszár Boglárka alkotása Csak általánosságban  szabad  beszélni, én  mégis  a portrézást  találom a legizgalmasabb alkotói  munkának.  Huszár  Boglárka  ragyogó   képet festett  Lucáról,  aki csak  éppen  bekukkantott  a  vászonra, hogy ... Tartalom megtekintése

Pince bejárat, Tokaj

Bíró  Ernő alkotása 30×42 cm, akvarell Ebben a rémítően  szomorkás időben  vágyódva  nézhetünk  erre  a  Bíró Ernő  által   megpingált  képre. Kirobbanó  fényekben  pompázik   a  pince  tetején  dúsan  hajtó ... Tartalom megtekintése