Bálint Mihályné

Nyugalmazott igazgatóhelyettes,

Nyíregyháza

szszb_19-14_balint_mihalyne.jpgBálint Mihályné, született Kovács Ágnesnek, a Jókai Mór Református Általános Iskola volt igazgatóhelyettesének életét a szerelem határozza meg. Egyrészről a tornához, a sporthoz, s ezeken keresztül a tanári pályához fűződő, másrészről a férje iránt érzett, múlhatatlan, ami miatt még lehetséges sportkarrierjét is feladta tizenévesen.

1943-ban született Nyíregyházán, tősgyökeres evangélikus családba. Édesapja polgári származású nőiszabó volt, míg édesanyja a kereskedelemben dolgozott, többek között a ma már nem létező Ungár-féle áruházban. Az, hogy imádja a gyerekeket és vonzotta a pedagógus pálya, nagyrészt kiváló iskoláinak is köszönhető. Alsó tagozatosként a Kálvineum, a Református Tanítóképző Gyakorló Iskolájába járt. Mivel akkor a Színház utcában lakott a családjuk, pici korától bejárt a mai Jókai iskola elődjébe tornázgatni. Később a jelenlegi sávház helyén lévő volt leány polgári iskolában tanult, itt kedvelte meg igazán a testnevelést. Egyrészt itt, majd a Zrínyi Ilona Gimnáziumban végig Bálint Mihály volt az edzője, aki akkor még Debrecenből járt át. Középiskolásként az ő felkészítésével ért el sikereket szertornában: többször dobogós volt az ifjúsági országos szerenkénti döntőben, felemás korláton és ugrásban bajnokságot nyert, és sikerrel szerepelt az akkor rangos Balaton-bajnokságokon is.

Noha 1961-ben felvették a Testnevelési Főiskolára, ő a szerelmet választotta. Bálint Mihállyal, aki később hosszú éveken át, 1995-ig volt a Nyíregyházi Főiskola Testnevelés Tanszékének vezetője, még ősszel eljegyezték egymást, s 1962-ben össze is házasodtak. Így a nyíregyházi tanítóképzőre jelentkezett, s mire 1965-ben végzett, megszületett első gyermekük, Ágnes. Ekkor is tornázott, de nem versenyszerűen. Diploma után először az akkor még elit helynek tartott guszevi általános iskolában állt katedrára, majd 1969-ben Seregi Ervin szakfelügyelő invitálására, az ő aktív részvételével indult be – a megyében elsőként – a Jókai Mór Általános Iskolában a testnevelés tagozat.

Gyönyörű, munkás, sikeres időszak kezdődött. Tanítás mellett másoddiplomásként a nyíregyházi tanárképzőn elvégezte a testnevelés szakot, így történhetett, hogy szerelme, férje, másodszor is a tanára lett. Közben vele együtt válogatták a Jókaiba jelentkező gyerekeket, nem eredménytelenül. Jó neve volt az iskolának, amit a tornászcsapat úttörő-olimpiákon elért dobogós helyezései és a színházban tartott látványos tornabemutatók is fémjeleztek. 1980-ban tízéves munkája elismeréseképpen Sport Érdeméremmel tüntették ki. Innentől új korszak indult az életében. 1979-től 2001-es nyugdíjazásáig az igazgatóhelyettesi posztot is betöltötte iskolájában. Nehéz döntés volt ez számára, hiszen így kevesebb ideje maradt a gyerekekre, a testnevelésre, de úgy érezte, a bizalmat meg kell hálálnia. A sikeres iskola számára kemény próbatételek következtek. Az alsó tagozatot kiköltöztették a Polgármesteri Hivatal hátsó részéből, majd a 90-es évek elején egyszerre több telephelyen működött az intézmény, míg végül 1995-ben átvette őket a református egyház. S bár őt hívták az Arany János Általános Iskolába, majd igazgatóhelyettesnek az épülő 3. számúba is, hogy indítsa be a testnevelés tagozatot, hűséges maradt, „nem hagyta el a süllyedő hajót”.

Mint mondja: „nem tudtam elhagyni az én öreg, drága alma materemet, hisz ez az életem, az otthonom, a mindenem!” Talán ennek is köszönhető, hogy marasztalták, és szívesen maradt az egyházi átvétel után is. Úgy érzi, sikerült egységet kovácsolni az iskolában, amit a kollégák szeretete is jelzett számára. A számos „Kiváló Pedagógus” kitüntetés mellett a megbecsülés jeleként megkapta a Jókai Mór Református Általános Iskoláért Alapítvány „Kiváló Tanár” díját is.

Ma már földrajzilag eléggé szétszóródott családja egybetartása a fő feladata. Mindkét gyermekük átvett valamit az ő irányultságukból. Ágnes lányuk testnevelés–földrajz szakosként végzett Nyíregyházán, s egy darabig az Evangélikus Általános Iskolában tanított. A szerelem azonban őt messze repítette. A Magyarországon nevelkedett, de korábban kivándorolt édesapja miatt félig „amerikai” Turucz Tamás párjaként Georgia államban úszó- és kosárlabdaedző. Kisebbik leányuk, az 1973-ban született Brigitta tanító–német szakos tanárként diplomázott 1996-ban, szintén Nyíregyházán. Ekkor kiment Németországba nyelvet tanulni, és kint is maradt: az alapvetően magyar származású Szőcs Krisztiánhoz ment férjhez, akivel Münchenben élnek. Szerelmük gyümölcse a kicsi Sophia, akit a távolsághoz képest aránylag gyakran látnak a nagyszülők. Talán ezért is ment nyugdíjba. Aktív korában a munka megszállottjaként gyakorta ő zárta be este az épületet, vagy vitte haza taxival az utolsó gyereket. Mostanság azonban már csak a sajátjaiért élhet.

(Szabolcs-Szatmár-Beregi Almanch 19. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2004.)
Szerző: 2018. 01. 17.
Ha még nincs közöttünk, csatlakozzon most az Unokáink is olvasni fogják oldal kedvelőihez a Facebookon!

Hasonló

Varázslat

Huszár Boglárka alkotása 60×60 cm. olaj, vászon. Nem is tudom mióta  áll  ez  a  nagyon  régi  épület,  kicsit  elvarázsolt  szépségével   kastély,  kicsit  bástya szerű  repkénnyel  befutott oldalával.  Az idő ... Tartalom megtekintése

Az út  

Tüttő József alkotása Szinte  meggyötört  arcok,  holott  egy  életút  harcosai  a  születéstől  a  végsőkig.  Egyetlen  ember  akinek  annyiszor változik az  arca,  ahány állomást  tudhat  maga mögött.  Hogy sejthetnénk  gyermekkorban,  milyen ... Tartalom megtekintése

Pomaranski Luca portréja

Huszár Boglárka alkotása Csak általánosságban  szabad  beszélni, én  mégis  a portrézást  találom a legizgalmasabb alkotói  munkának.  Huszár  Boglárka  ragyogó   képet festett  Lucáról,  aki csak  éppen  bekukkantott  a  vászonra, hogy ... Tartalom megtekintése

Pince bejárat, Tokaj

Bíró  Ernő alkotása 30×42 cm, akvarell Ebben a rémítően  szomorkás időben  vágyódva  nézhetünk  erre  a  Bíró Ernő  által   megpingált  képre. Kirobbanó  fényekben  pompázik   a  pince  tetején  dúsan  hajtó ... Tartalom megtekintése