Nyíregyháza

Bálint Mihályné, született Kovács Ágnesnek, a Jókai Mór Református Általános Iskola volt igazgatóhelyettesének életét a szerelem határozza meg. Egyrészről a tornához, a sporthoz, s ezeken keresztül a tanári pályához fűződő, másrészről a férje iránt érzett, múlhatatlan, ami miatt még lehetséges sportkarrierjét is feladta tizenévesen.

1943-ban született Nyíregyházán, tősgyökeres evangélikus családba. Édesapja polgári származású nőiszabó volt, míg édesanyja a kereskedelemben dolgozott, többek között a ma már nem létező Ungár-féle áruházban. Az, hogy imádja a gyerekeket és vonzotta a pedagógus pálya, nagyrészt kiváló iskoláinak is köszönhető. Alsó tagozatosként a Kálvineum, a Református Tanítóképző Gyakorló Iskolájába járt. Mivel akkor a Színház utcában lakott a családjuk, pici korától bejárt a mai Jókai iskola elődjébe tornázgatni. Később a jelenlegi sávház helyén lévő volt leány polgári iskolában tanult, itt kedvelte meg igazán a testnevelést. Egyrészt itt, majd a Zrínyi Ilona Gimnáziumban végig Bálint Mihály volt az edzője, aki akkor még Debrecenből járt át. Középiskolásként az ő felkészítésével ért el sikereket szertornában: többször dobogós volt az ifjúsági országos szerenkénti döntőben, felemás korláton és ugrásban bajnokságot nyert, és sikerrel szerepelt az akkor rangos Balaton-bajnokságokon is.

Noha 1961-ben felvették a Testnevelési Főiskolára, ő a szerelmet választotta. Bálint Mihállyal, aki később hosszú éveken át, 1995-ig volt a Nyíregyházi Főiskola Testnevelés Tanszékének vezetője, még ősszel eljegyezték egymást, s 1962-ben össze is házasodtak. Így a nyíregyházi tanítóképzőre jelentkezett, s mire 1965-ben végzett, megszületett első gyermekük, Ágnes. Ekkor is tornázott, de nem versenyszerűen. Diploma után először az akkor még elit helynek tartott guszevi általános iskolában állt katedrára, majd 1969-ben Seregi Ervin szakfelügyelő invitálására, az ő aktív részvételével indult be – a megyében elsőként – a Jókai Mór Általános Iskolában a testnevelés tagozat.

Gyönyörű, munkás, sikeres időszak kezdődött. Tanítás mellett másoddiplomásként a nyíregyházi tanárképzőn elvégezte a testnevelés szakot, így történhetett, hogy szerelme, férje, másodszor is a tanára lett. Közben vele együtt válogatták a Jókaiba jelentkező gyerekeket, nem eredménytelenül. Jó neve volt az iskolának, amit a tornászcsapat úttörő-olimpiákon elért dobogós helyezései és a színházban tartott látványos tornabemutatók is fémjeleztek. 1980-ban tízéves munkája elismeréseképpen Sport Érdeméremmel tüntették ki. Innentől új korszak indult az életében. 1979-től 2001-es nyugdíjazásáig az igazgatóhelyettesi posztot is betöltötte iskolájában. Nehéz döntés volt ez számára, hiszen így kevesebb ideje maradt a gyerekekre, a testnevelésre, de úgy érezte, a bizalmat meg kell hálálnia. A sikeres iskola számára kemény próbatételek következtek. Az alsó tagozatot kiköltöztették a Polgármesteri Hivatal hátsó részéből, majd a 90-es évek elején egyszerre több telephelyen működött az intézmény, míg végül 1995-ben átvette őket a református egyház. S bár őt hívták az Arany János Általános Iskolába, majd igazgatóhelyettesnek az épülő 3. számúba is, hogy indítsa be a testnevelés tagozatot, hűséges maradt, „nem hagyta el a süllyedő hajót”.

Mint mondja: „nem tudtam elhagyni az én öreg, drága alma materemet, hisz ez az életem, az otthonom, a mindenem!” Talán ennek is köszönhető, hogy marasztalták, és szívesen maradt az egyházi átvétel után is. Úgy érzi, sikerült egységet kovácsolni az iskolában, amit a kollégák szeretete is jelzett számára. A számos „Kiváló Pedagógus” kitüntetés mellett a megbecsülés jeleként megkapta a Jókai Mór Református Általános Iskoláért Alapítvány „Kiváló Tanár” díját is.

Ma már földrajzilag eléggé szétszóródott családja egybetartása a fő feladata. Mindkét gyermekük átvett valamit az ő irányultságukból. Ágnes lányuk testnevelés–földrajz szakosként végzett Nyíregyházán, s egy darabig az Evangélikus Általános Iskolában tanított. A szerelem azonban őt messze repítette. A Magyarországon nevelkedett, de korábban kivándorolt édesapja miatt félig „amerikai” Turucz Tamás párjaként Georgia államban úszó- és kosárlabdaedző. Kisebbik leányuk, az 1973-ban született Brigitta tanító–német szakos tanárként diplomázott 1996-ban, szintén Nyíregyházán. Ekkor kiment Németországba nyelvet tanulni, és kint is maradt: az alapvetően magyar származású Szőcs Krisztiánhoz ment férjhez, akivel Münchenben élnek. Szerelmük gyümölcse a kicsi Sophia, akit a távolsághoz képest aránylag gyakran látnak a nagyszülők. Talán ezért is ment nyugdíjba. Aktív korában a munka megszállottjaként gyakorta ő zárta be este az épületet, vagy vitte haza taxival az utolsó gyereket. Mostanság azonban már csak a sajátjaiért élhet.

(Szabolcs-Szatmár-Beregi Almanch 19. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2004.)