Nyíregyháza

Nem mindennapi úticsomagot hozott hátizsákjában a távoli szatmári vidékről Éles Zsoltné nyíregyházi iskolaigazgató. Amikor még Medgyessy Ágnesnek hívták, és számára Csenger jelentette a világot, azt tapasztalta, hogy a már gyermekes szülők is mérhetetlenül ragaszkodnak munkában megfáradt, gondban megőszült apjukhoz, anyjukhoz. Az a természetes számukra, hogy együtt vagy legalább egymás közelében éljenek.

Ezért a családi ünnepek különösen fényesre sikeredtek. Nem az ajándék nagysága, hanem a szívből jövő jókívánság, a hozzátartozók közelsége jelentette az igazi együvé tartozást.

Ezt az útravalót csomagolták számára nyíltszívű, egyenes jellemű szatmári emberek. S ezt szeretné továbbadni gyermekeinek is, akik már a megyeszékhelyt mondhatják szülővárosuknak.

Éles Zsoltné Csengerben született, 1948. augusztus 29-én. Édesapja, Medgyessy János Szatmár túloldaláról, Dobrácsapátiból származik. Ágnes asszonynak mindig is a nagymama jelentette azt a csodálatos kapcsolatot, amelynek fényében megismerte, megértette a világot, és elfogadta benne az embereket. Nemcsak a három gyermekét, hanem az unokáit is olyan szeretettel vette körül, amely még ma is megdobogtatja a távol élő családtagok szívét. Talán a tőle hallott mesék készítették elő az elhatározást: Ágnes a pedagóguspályát választotta, ahol ugyanúgy taníthatja szépre, jóra a kicsinyeket, mint ahogyan azt tapasztalta odahaza.

Az általános iskolát a jó nevű Kálvineumban kezdte el 1954-ben, majd a nyíregyházi 12-es iskolában fejezte be. A Kálvineumból soha nem felejti el Bálintné, Erzsébet és Erdélyiné, Sárika tanító néniket, akik zenére, táncra, irodalomra tették fogékonnyá a világ dolgai iránt érdeklődő fiatal lányt. Diákéveit a nyíregyházi Kölcsey Ferenc Gimnáziumban töltötte, 1966-ban érettségizett.

Orvosira jelentkezett, hogy a nővérével − Medgyessy Erzsébet Gyöngyivel, aki ma főorvos a megyei kórház gyermek intenzív osztályán − még többet lehessen együtt. Sajnos, vagy tán szerencsére, az élet nem a gyógyítás, hanem a tanítás gyönyörűségét tartogatta Ágnesnek. Biológia-kémia szakra felvételizett a debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetemre a következő évben.

Felsőfokú tanulmányai idejére esett élete legfontosabb döntése is. Először harmadik osztályos, majd negyedik gimnazista korukban lettek szerelmesek egymásba Éles Zsolttal. A menyasszony huszonegy esztendős volt, amikor hivatalosan összekötötték sorsukat. A távolság igen nehézzé tette volna a család hétköznapjainak megszervezését, ezért Ágnes átjött levelezőre a nyíregyházi Bessenyei György Tanárképző Főiskolára. Egyéni levelezőként tette le a vizsgákat, közben kijárt Ibrányba tanítani, képesítés nélkül.

Nem is gondolta volna, hogy csaknem másfél évtizedig buszozik oda, viszont ma is felsőfokban beszél Nagyidai Sándor igazgatóról, akire ma, mint kolléga szeretne hasonlítani. Vállalkozó szellemű tantestületben vehetett részt a gyakorta bevezetett új és újabb módszerek alkalmazásában.

Mígnem a családja megelégelte a kijárást, és szerették volna, ha a mama Nyíregyházán dolgozik. Először napközis nevelői állást kapott a 20-as iskolában 1983-ban, majd tanulmányi felügyelő lett a városházán 1987. december 31-ig.

A törvényességi felügyeletet látták el, dokumentumokat vizsgáltak felül, az iskolák és az önkormányzatok közti kapcsolatot építgették. Nem volt pedagógiai munka, nem is tetszett Élesnének. A következő évtől igazgatóhelyettes, majd 1990-ben kinevezték a 20-as iskola igazgatójává.

− Sajátos arculatot kerestünk az intézménynek − mondja Élesné. − Mivel mások általában az elit gyerekek és oktatási formák után törekednek, mi arra gondoltunk: a krónikus beteg gyerekeknek is lehetőséget teremtünk a normál iskolai keretek közt történő tanulásra.

Most allergiás, asztmás, mozgásszervi, csökkentlátó és vak gyerek sajátítja el nálunk a tudományok alapjait. Az iskolánkat többször akarta megszüntetni a város, de talán most sikerült a 361 gyereknek és szüleiknek visszaszerezni a nyugalmát. Ágnes asszony két gyermeknek adott életet. Krisztina informatikát és menedzserképzést hallgat a budapesti Bánki Donát Műszaki Főiskolán, Zsolt az ÉVISZ-ben érettségizett, vízügyi technikus, és mivel nem talált munkahelyet magának a szakmájában, egy hete egy biztosítónál helyezkedett el. A férje technikus a Taurusban. Csodálatos kapcsolatuknak köszönheti az asszony, hogy még a pedagógiai problémákat is megbeszélhetik a férjével.

Szabad idejükben olvasnak, kirándulnak, vagy a rakamazi telkükön aktív pihenéssel telik a hétvége. Az igazi örömet azonban a családi ünnepek jelentik számára, amely lelket melengetően mutatja, mi a fontos a világban.

(Szatmári Almanach 1. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 1994.)