Nyíregyháza

Az utóbbi másfél évtizedben két alkalommal is elnyerte Nyíregyházán „Az év testnevelője” címet. Ez is jelzi, hogy Póka Imrében a tanári és sportemberi lét nem válik külön. Ha mindehhez hozzátesszük, hogy szeretett Kertvárosát már hat éve képviselőként is szolgálja, egy igazi lokálpatrióta képe bontakozik ki előttünk.

Ezerkilencszázötvenkilencben tősgyökeres kertvárosi család sarjaként látta meg a napvilágot. Óvodába, iskolába is e városrészben járt, s az itt működő gumigyárban talált munkahelyet még a főiskola előtt.

A vállalathoz és szakmához szorosabb szálak is fűzik: itt izzadt nyaranta, hogy saját zsebpénzén mehessen pihenni középiskolásként, s később letette a gumiipari szakmunkásvizsgát is. A gének tehát öröklődtek, hiszen édesanyja ott volt a gumigyár első szakemberei között, s később a családi vállalkozás alapját is ez jelentette. Édesapja sem „ment át a repülőhídon”: faipari szaktanárként ismerik a Wesselényi-szakközépiskolában.

Póka Imre a tanulás éveire „beköltözött” a városba, először a Vasvári Pál Gimnáziumba. A mozgékony ifjú itt kötött életre szóló barátságot a tornával, amely megnyitotta az utat Bessenyei György Tanárképző Főiskolára. A testnevelés szakos hallgató számára nemcsak a felejthetetlen tornabajnokságok és a pezsgő élet jelentett nagyszerű élményt, hanem az orosz nyelvtanári diplomájának megszerzése is. Míg mások vonakodtak, ő az elsők között jelentkezett, hogy anyanyelvi közegben csiszolja tudását. Így bejárta szinte az egész hajdani Szovjetuniót Jerevántól Taskentig, Moszkvától Szamarkandig.

Friss diplomásként nem a katedrára állt, hanem ezerkilencszáznyolcvannégyben a városi tanács vb testnevelés-, ifjúsági- és sportosztályán kezdett a szabadidősport főelőadójaként. Tevékeny és eredményes időszak volt számára: Virók Ernőékkel elindították a Nyuszi- és Mikulás-futást, szervezték a kispályás focibajnokságot és segítették a lakótelepi szabadidő- és sportegyesületek létrejöttét. Különösen büszke arra, hogy mások mellett a kertvárosi ezerkilencszáznyolcvanhat óta napjainkban is mozgalmasan működik.

Ezerkilencszáznyolcvannyolctól azonban munkája is lakóhelyére szólítja, hiszen állást kap a Kertvárosi Általános Iskolában. Ma is neveti, hogy az elején annak az akkor már kollégának a matematika órájára kellett bemennie helyettesíteni, aki annak idején a hármasért izzasztotta… Kezdetben oroszt is tanított, ám nyelvtudását ma leginkább a rendszeresen szervezett szlovákiai sítáborozások alkalmával kamatoztatja. Nemcsak ebben aktív: létrehozta a ma már egyesületi formában működő Diáksportkört, amely egyedülálló módon nyolc szakcsoporttal büszkélkedhet, és tagjai számos országos diákolimpiai döntőn és megyei versenyen értek el sikereket.

Póka Imre ekkor sem feledkezett meg az idősebbekről, hiszen a szülőket is aktivizálta a sportdélutánok alkalmával. Mint mondja, sportszerető lakótelep ez. Ma már tudja: képviselői hivatását is ennek köszönheti. Sokan felfigyeltek a versenyek, megnyitók alkalmával az izgő-mozgó, tevékeny emberre, s 1998-ban a Független Képviselők Egyesülete tagjaként szavaztak neki bizalmat a lakosok. A sikert 2002-ben megismételte, ám nincs könnyű dolga.

A Kertváros mellett 18 bokortanya is a körzetébe tartozik, a Rozsnyó utcától Vajdabokorig közel tízezer ember. Örömmel sorolja az eredményeket, az úthálózat fejlesztését, a csapadékcsatornák elkészítését, a szennyvízberuházás előkészítését, a hatékony polgárőrség megteremtését, melynek tagjaként ő is rendszeresen járőrözik régi iskolás barátjával, a lakótelep másik felét képviselő Giba Tamás alpolgármesterrel. „Mini, cuki kis Kertváros”-nak becézi a Tiszavasvári út egyre inkább beépülő északi oldalát, nagy reményt fűz a Báthori-laktanyából kialakítandó Esélycentrumhoz, ám tisztában van vele, hogy az infrastruktúra és a közbiztonság biztosítása mellett a munkahelyteremtés a legfontosabb. Míg beszélgetünk, többször hívják a tanyabokrokból közmunka-lehetőség iránt érdeklődve. Mint látszik: nála minden nap van fogadóóra, s örömmel tölti el, ha személyesen intézkedhet a lakók kisebb-nagyobb ügyeiben. Ugyanakkor elégedetten látja, hogy a már hagyományos kertvárosi Majálison összegyűlik a városrész apraja-nagyja. A számos terv és elképzelés mellett élete egyik nagy vágya – sokak örömére – megvalósult: végre szabványméretű fedett tornaterme van iskolájának és városrészének. Szerényen azt mondja, nem az ő műve, bár kétségtelenül sokat dolgozott érte.

Nemcsak ő, családja is sportos. Feleségével, a kiváló tornász Évával a főiskolán ismerkedett meg. Ő azóta eredményes szaktanár a Kazinczy Általános Iskolában. Nagylányuk, Eszter, a „kötelező” torna mellett kézilabdázik is az Arany János Gimnáziumban, de emellett a nyelvek és az ókori történelem is vonzzák. Az ötödik osztályos Tamás pedig a foci mellett természetesen a tornászcsapat tagja. Természetesen a Kertvárosban.

(Szabolcs-Szatmár-Beregi Almanch 17. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2004.)