Nyíregyháza

A változás az állandó a pedagógusok életében az elmúlt évtizedekben – így foglalhatnánk össze annak summázatát, amelyet Ördögh Jánosné, a nyíregyházi Kazinczy Ferenc Általános Iskola igazgatóhelyettese eddigi pályafutása során megtapasztalt. Értelmiségi családban nőtt fel, szinte mindenki kapcsolatba került a könyvekkel és a katedrával, így a világ legtermészetesebb dolga volt, hogy ő is tanárnak készüljön. Mára pedig kartársak tucatjaival szerettette meg a tanítás gyönyörűségét.

Ördögh Jánosné, lánykori nevén Kovács Eszter, Vásárosnaményban született 1954. április 21-én. Édesanyja, Bende Ilona könyvtáros, 82 éves, édesapja, Kovács István könyvtárigazgatóként vonult nyugdíjba, ma 84 éves. Férje, Ördögh János, a Grafit Nyomda „R” Kft. tulajdonosa. Házasságukból két gyermek született, Gábor a nyomda ügyvezetője, László a Magyar Képzőművészeti Egyetemen negyedéves és már szakmai zsűri által is díjnyertesnek minősített munkát készített.

Eszter a nyíregyházi Vasvári Pál Gimnáziumban érettségizett, majd a Bessenyei György Tanárképző Főiskola biológia–rajz szakát végezte el 1977-ben. Azonnal a Kazinczy – akkor még 17-es számot viselő – iskolába került, s szinte tősgyökeres napközis tanárnak számított. Még a napközis munkacsoportot is éveken át vezette. Közben bekapcsolódott a művészeti munkaközösségbe és azt, valamint a városi alsós művészeti munkaközösséget is ő irányította. 1999-ben pedig őt nevezték ki az iskola egyik igazgatóhelyettesének.

Jelenleg is a megye egyik legnagyobb általános iskolája a Kazinczy – volt idő, amikor az 1000 főt is meghaladta a létszám –, 500 gyerek (közülük 255-en alsó tagozatosok) nevelését, oktatását 40 pedagógus és 14 technikai dolgozó részvételével szervezik. Az intézmény abban a szerencsés helyzetben van, hogy az első osztályokból, hol hármat, hol kettőt indíthatnak. Ennek érdekében szoros kapcsolatot alakítottak ki a környékbeli óvodákkal. Meghívják őket a közös programokra, az évnyitóra, a Mikulás-ünnepségre, a március 15-ei ünnepségre. Még vidékről is szívesen járatják a szülők a gyerekeiket ide, különösen akkor, ha a megyeszékhelyen dolgoznak. Az 1998-ban elkészített, és azóta évente módosított pedagógiai program egyaránt tartalmazza a társadalmi és a fenntartó városi önkormányzat által megfogalmazott igényeket, s azt, hogy a hivatástudattal rendelkező pedagógus miként igyekszik megvalósítani ezeket a célokat, terveket. A társadalom a szolgáltató iskolát mint modellt kívánja szorgalmazni. Ennek sokféle kritériuma van, mindenekelőtt az, hogy a szülők elképzeléseit, a gyermekük számára megálmodott életpályát igyekezzen az iskola előmozdítani minden lehetséges eszközzel.

A pedagógiai programjuk lényege: jót s jól, ebben áll a nagy titok. Igyekeznek valamennyi tantárgyból és a modernizálódó korhoz illeszkedő stúdiumokból minél több információhoz és élményhez juttatni a gyerekeket. Nem véletlen, hogy a számítástechnikára és a nyelvoktatásra különös gondot fordítanak. A hagyományok ápolását a névadó emlékének megőrzésével kezdik. A nyelvújító óriásról elnevezett műveltségi vetélkedő, valamint a szintén Kazinczyról elnevezett hetek nemcsak az iskola tanulóinak nyújt plusz elfoglaltságot, hanem más iskolák diákjait is meghívják ezekre a programokra, kiállításokra, versenyekre. Nem véletlen, hogy az idejáró tanulók szeretik a megméretést, szép számmal nyernek városi és megyei vetélkedőket és jutnak be országosan is a legjobbak közé.

Ha azt tapasztalják valamely gyereknél, hogy hátrányban van a többiekhez képest, egyedi módon igyekeznek foglalkozni vele. A tehetségeseket pedig az átlagnál sokkal több tudnivalóval, információval, versenyzési lehetőséggel látják el. Nem véletlen, hogy a továbbtanulási arány és a későbbiekben a felsőfokú végzettséget szerzettek száma igen jó.

Ördöghné tavaly vehette át az arany Kazinczy-medált, az itt sikeresen eltöltött negyedszázad jutalmaként. Szabad-idejében igen sokféle hobbit művel, például nem mindenki tudja róla, hogy babákat gyűjt és már 365 darab jött össze, jelezve a különleges gyűjtőszenvedély eredményét.

Több kiállításon mutatta be ezeket a „kincseket”, például a téglási művelődési házban vagy a Nyírplazában. Gyűjt emellett szalvétát, s minden, amiből már kettő van, Eszter szerint gyűjteménnyé fejleszthető. Imádja a kézműves tevékenységeket, az üvegfestést, szövés-fonást. Sokoldalúságát mutatja, hogy az évek során még közművelődési szakemberré is vált.

 (Szabolcs-Szatmár-Beregi Almanch 17. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2004.)