Nagy Imréné

Tanár,

Nyíregyháza-Nyírszőlős

szszb_21-60_nagy_imrene.jpgA mai, nyílt tekintetű asszonyt 1945. április kilencedikén, csecsemőként a keresztvíz alá tartó szülők: Riedl Anna nővér és Kátai István autószerelő akkor még nem gondolták, hogy Mária nevű leányuk az ország másik végén éli majd le az életét. A várossá nyilvánításának ötvenedik évfordulóját 2004-ben ünneplő Tatáról a Kátai család rövidesen Szolnokra költözött.

Nagy Imréné, született Kátai Mária iskoláit ebben a szép és rendezett városban járta ki. Érettségi vizsgáit a Verseghy Ferenc Gimnáziumban tette le 1963-ban, majd sikeresen felvételizett a nyíregyházi tanárképző főiskolára. Két év múlva matematika szakos tanári oklevelet kapott.

A frissen szerzett tudás birtokában két évig Szolnokon tanított, miközben levelezőn tovább tanult, hogy megszerezhesse második – fizika szakos – tanári diplomáját. Az újabb képesítéssel egy időben családi életében is változás következett be: 1967-ben feleségül ment Nagy Imréhez. Férje előbb a Mezőgép Vállalat egyik vezető beosztású személyisége, majd a Rapid Kft. ügyvezető igazgatója lett.

Házasságukból három gyermek született: Erika, Annamária és Imre. Elsőszülöttjük építészmérnök lett, aki Pécsett él szakmabeli férjével, Novák Lászlóval és két szép gyermekével: a nyolcéves Dániellel és a 4 éves Andrással. Középső leányukból közgazdász vált. Ő szintén szakmabeli férjével, Csáki Sándorral együtt neveli gyermekeiket, a tízéves Edinát és a hétéves Tamást Szigetszentmiklóson. A család egyetlen fia, Imre matematikus, Debrecenben él, de Nádudvaron tanítja diákjait. Felesége, Tóth Ágnes lengyel–néprajz szakos tanár. Fiuk, Imre Hunor másfél éves.

Nagy Imréné a szolnoki két év után családjával Nyíregyháza-Nyírszőlősre költözött, ahol immár a harminchetedik tanévét kezdte meg 2004 szeptemberében. Az akkori „pedagóguskölcsön” és a család, a rokonok, a jó barátok és az ismerősök segítségével, kalákában felépített ház lett az otthonuk.

A történelmi hűség kedvéért le kell írnunk: életútjuk szinte átíveli egész Magyarországot. A kezdet Komárom-Esztergom megye volt. Majd a Szolnok, a Tolna, a Baranya, a Vas, és a Békés megyei élet következett, mielőtt Szabolcs-Szatmár-Beregbe érkeztek volna. Ez a nagyszülőkre és azok szüleire igaz.

A Szőlőskerti Általános Iskola pedagógusai között a korelnök Nagy Imréné. Ő az, aki megmaradt egy helyen: ahol elkezdte, ott fejezi majd be pedagógusi pályáját. A kezdetekre visszatekintve mondja el, hogy ma mennyivel másabbak az iskolába kerülő gyerekek, mint amikor pályakezdőként fogadta az elsősöket. Akkoriban a környező tanyákról, ingerszegény környezetből érkeztek a kisdiákok. Mára ez gyökeresen megváltozott. A technikai haladásnak nem tudtak ellenállni a külterületeken élő családok sem. A mai gyerekeknek már természetes a tv, a videó és az is, hogy ők már másképpen tanulnak.

Az iskola egyik gondjaként említi meg Marika azt, hogy az értelmiségi szülők a megyeszékhelyen taníttatják gyermekeiket. Pedig nagy különbségek a szakmai tudásban nincsenek. Az eltérések a másfajta, esetenként a szélesebb tanulási lehetőségek közötti választásban rejlenek. A másik gond, amiről beszél, hogy a gyerekek nem látják a tanulásban a távlataikat. A kiáltó szociális különbségeket érzékeny szemmel észlelik, s logikusan gondolkodó emberekként a szerint is alkotnak ítéletet azokról.

A 290 tanulóval bíró iskolában ötven-hatvan diák az, aki a kollégiumban él és tanul. Zömükben munkanélküli szülők gyerekei ők. Mindezek ellenére megállják a helyüket itt és a későbbiek során is. A kisdiákok származás szerinti összetétele vegyes képet mutat, s ez semelyikük számára nem jelent hátrányt vagy megkülönböztetést. Vannak olyan diákjai, akik máshonnan érkeztek erre a vidékre, s vannak olyanok is, akik az állami gondozást követően jutottak el a Szőlőskerti Általános Iskolába.

Nagy Imréné büszke arra, hogy a halmozott hátrányokkal érkező tanulói közül is sokan tovább tanulnak, s a választott iskolában megállják a helyüket. Szakmai versenyeken elért kimagasló eredményekkel ugyan nem büszkélkedhetnek tanítványai, de azzal igen, hogy amit megtanultak, azt biztosan tudják.

Az iskola tantestületének szakmai hitvallásáról szólva Marika azt mondja: „Minden gyerek tehetséges, csak azt kell megtalálni, hogy miben.” A tehetséggondozás és a felzárkóztatás mellett legfontosabb feladatuk a környezet védelmére nevelés és a művészeti ismeretek oktatása.

Nemzetközi kapcsolataikról szólva mondja el: már van testvériskolai kapcsolatuk Franciaországban és Lengyelországban. Romániában az idén kezdték meg az ilyen jellegű munkát. Reményeik szerint rövidesen lesz közvetlen kapcsolatuk egy erdélyi iskolával. Nagy Imréné, Marika szabad idejében sokat olvas és kézimunkázik. A mások számára mindennapos unokázás neki a nyugdíjas éveire marad.

(Szabolcs-Szatmár-Beregi Almanach 21. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2006.)
Szerző: 2018. 01. 17.
Ha még nincs közöttünk, csatlakozzon most az Unokáink is olvasni fogják oldal kedvelőihez a Facebookon!

Hasonló

Varázslat

Huszár Boglárka alkotása 60×60 cm. olaj, vászon. Nem is tudom mióta  áll  ez  a  nagyon  régi  épület,  kicsit  elvarázsolt  szépségével   kastély,  kicsit  bástya szerű  repkénnyel  befutott oldalával.  Az idő ... Tartalom megtekintése

Az út  

Tüttő József alkotása Szinte  meggyötört  arcok,  holott  egy  életút  harcosai  a  születéstől  a  végsőkig.  Egyetlen  ember  akinek  annyiszor változik az  arca,  ahány állomást  tudhat  maga mögött.  Hogy sejthetnénk  gyermekkorban,  milyen ... Tartalom megtekintése

Pomaranski Luca portréja

Huszár Boglárka alkotása Csak általánosságban  szabad  beszélni, én  mégis  a portrézást  találom a legizgalmasabb alkotói  munkának.  Huszár  Boglárka  ragyogó   képet festett  Lucáról,  aki csak  éppen  bekukkantott  a  vászonra, hogy ... Tartalom megtekintése

Pince bejárat, Tokaj

Bíró  Ernő alkotása 30×42 cm, akvarell Ebben a rémítően  szomorkás időben  vágyódva  nézhetünk  erre  a  Bíró Ernő  által   megpingált  képre. Kirobbanó  fényekben  pompázik   a  pince  tetején  dúsan  hajtó ... Tartalom megtekintése