Nyíregyháza

Tóth Éva Mária már a lánya annak a Tóth Imrének, akit 40 évig matematika szakfelügyelőként ismertek a megye iskoláiban. A matematika-fizika szakos tanár lánya ma is jól eső érzéssel nyugtázza, ha munkája végzése során édesapja kerül szóba, akire nagy tisztelettel gondolnak. Éva Máriát munkájának egy része szintén az iskolákba hívja, hiszen hűen az édesapjához, belőle is szaktanácsadó lett. A tantárgyak tekintetében nem a matematika, hanem a német nyelv deklinációi és konjugációi ejtették rabul. Így a magyar-történelem szakos tanári diploma megszerzése után szíve mégis visszahúzta a nyugati nyelvhez. A némettanárként, és szaktanácsadóként azt csinálhatja most, amit igazán szeret.

A pedagógus házaspár leánygyermekében ötvöződik mindaz a tudás, gyermekszeretet szorgalom, elhivatottság és tettrekészség, amit édesapja és édesanyja, Tóth Imre és Oláh Mária hordoz magában. Apa és lánya együtt ültek az iskolapadban, amikor a szakértői tanfolyamot végezték. Tóth Imre egy kétgyermekes hajdúdorogi család második gyermekeként a földtulajdonos Tóth Ferenc és Áncsán Borbála fiaként 1929-ben látta meg a napvilágot. Bátyja, Ferenc orvosként dolgozott. Édesapja jó szellemű, kiváló gazdaember, akinek gyorsabban vágott az esze, mint másoknak papíron. Imre, apjától örökölte a számok talentumát. A föld és a természet iránti szeretetéből és a varázslatos számok világából mégis ez utóbbi határozta meg életpályáját. Ehhez az igazi lökést Bőti László tanár úr a polgáriban adta meg, amikor írott jelest rajzol az első matematika dolgozatára. A Hajdúdorogi  Görög  Katolikus tanítóképzőben kántor-tanítói képesítést szerzett 1948-ban. Mérnök akart lenni, de már beadta az álláskérelmét. Hajdú megyéjében éppen nem volt állás, úgy került Szabolcsba, Nyírpazony egyik fiókiskolájába, Nyírturára. Tulajdonképpen e kerületben maradva 1955-től Nyírbogdánybn folytatta a tanítást. 1960-tól 40 évig volt a „mumus tantárgyak” a matematika és a fizika szakfelügyelője, ebből 20 év vezető szakfelügyelői, 10 év szakértői munkával telt.

Több éven át vezette a képesítés nélküli pedagógusok képzését.

Még a nyírturai évek alatt találkozott „földijével” tanító kartársnőjével, Oláh Mária, biológia-földrajz szakos tanárral, akivel 1957-ben családot alapított. Éva lányuk 1958-ban, Nyíregyházán született. 1972-ben Nyíregyházára költözött a család, Éva ekkor került a Kölcsey Gimnáziumba. A nyírbogdányi évekre kellemesen emlékszik vissza.

„Humánus és megértő voltam. Soha nem törtem pálcát senki feje felett.
Kellő szakmai szigor mellett az igazságot, a hiányosságokat nem hallgattam el” –mondja a tanár úr. Bár 1990-ben nyugdíjba ment, de 2000-ig folytatta a szakértői munkát. A számtalan apró kitüntetés mellett legnagyobb elismerést az Apácai Csere János díj jelentette számára 1985-ben. Ekkor már országosan is jegyezték nevét.

Az élethosszig tartó tanulással magasabb beosztásokban is megmutathatta volna tehetségét. Vagy bátyjához híven akár doktori cím tulajdonosa is lehetne. „Engem soha sem a rang és a cím vonzott, a munkát szerettem!” Számtalan dolgozat, publikáció, esettanulmány, cikk és könyv is igazolja ezt. A nyugdíjas évek is aktívan telnek, tehetséggondozó szakkört vezet a gyermekeknek. „Igazán tartalmas életet éltem. Úgy érzem megtettem a tőlem telhetőt a matematikáért, a pedagógusokért.” Számtalan helyen járva a világban kísérte német nyelv ismerete, melyet megpróbált hasznosítani. A „nyugati szelek” meghozták számára, amit mindig is szeretett volna. A német nyelvvizsga megszerzése biztos alap volt a német nyelvtanári diplomához. A Demecseri Általános Iskola, majd a Hunyadi János Általános iskola után ma a Művészeti Gimnázium és Kollégiumban kamatoztatja mindazt a sok tudást módszertani kincsestárát, amelyet a számtalan külföldi – német nyelvterületű országban – a továbbképzéseken gyűjtött. 1999 óta szakértőként, közben szaktanácsadóként is elkötelezetten kardoskodik a német nyelv létjogosultsága, jövője mellett. A kitartásban, sikerekben gazdag életpályát szerencse kíséri.

„A német nyelv által teljesedett ki a pályám. Jó tudni, hogy pályám csúcsán értelmes, intelligens gyermekeket taníthatok. Ettől többet nem kívánhatok az élettől.” Lánya, Noémi is célba ért. A Corvinus Egyetem befejezése után közgazdászként dolgozik a fővárosban, most alapított családot. E pedagógus család ajtaját csak akkor zárhatjuk be, ha köszönetet mondunk az édesanyának, Tóth Imréné, Oláh Máriának. A tanárnő, a szerető feleség, az édesanyai hivatás javára a családot választotta. Hiszen férj és feleség nem tudtak volna mindketten ilyen óriási tempóban dolgozni, családot nevelni és közéleti életet élni. Mindazt, amit férje és lánya elért, azt közösen érték el, a sikerek az ő érdemei is. Legyenek e sorok a legnagyobb köszönő szavak számára! Köszönet a Megyei Pedagógiai Intézet vezetésének is, akinek támogatása nélkül e sorok nem születhettek volna meg.

(Szabolcs-Szatmár-Beregi Almanach 24. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2008.)