Nyíregyháza

Pedagógus családból származik Hajdu Ágnes, a nyíregyházi Kertvárosi Általános Iskola igazgatóhelyettese. 1949. június 10-én Gáván született, édesapja testnevelő tanár, majd az iskola igazgatójaként tevékenykedett. Közéleti érdeklődését mutatja, hogy később a TIT társadalomtudományi szaktitkáraként dolgozott. Édesanyja megbecsült tanítónő a községben. Mint Ágnes elmondja: példaként álltak előtte, az ő nagyszerű tevékenységük motiválta őt, hogy szintén a tanári pályát válassza hivatásnak, hobbinak, mindennapi élete lételemének. Ez így van még 33 év munkája után is. Ma is szeretem, élvezem, amit teszek a gyerekekért – vallja magáról az igazgatóhelyettes asszony. Erkölcsi útravalómat a családból hoztam, ahol a gyerekeket szeretettel, de nagyon következetesen nevelték, és elvárták a tájékozottságot, az alapos ismereteket.

Kezdő pedagógusként Kálmánházán tanított két évig, ahol egyszerű, nyílt tanítványai sok örömet szereztek neki, s ez meghatározta egész pályáját. 1973 óta az egykori 7-es Számú Általános Iskola – jelenleg Kertvárosi Általános Iskola az intézmény neve – tanára és 22 éve pedig igazgatóhelyettese Hajdu Ágnes. Az adminisztrációs munka ellátása mellett az igazi öröm számára a gyerekek oktatása, nevelése. Magyar–történelem szakos tanárként már évek óta csak magyart tanít, és tanítványai sikerei éltetik. Egy pedagógus munkáját nem lehet rögtön lemérni, hanem csak évek múlva mutatkozik eredmény. Nagyon büszke jelenlegi és volt tanulói sikereire. Külön kiemeli Oláh Katalin tájfutó világbajnok, dr. Zilahi Zsolt, dr. Koppányi Artúr és Sóvári Zsolt nevét. A két orvos mellett Sóvári Zsolt a walesi herceg alapítványának támogatásával az esőerdők életét kutathatta.

Hajdu Ágnes mindig nagy gondot fordított a felzárkóztató munkára, s arra, hogy az „esélyegyenlőség” mindig érvényesüljön az óráin. A tehetséges tanulókkal való foglalkozás folyamatosan a szívügye. Megpróbálja az élet szépségét az irodalmi művek tanításán keresztül tanulóival megismertetni. Amikor kimagaslóan tehetséges és empatikus gyerekeket tud megnyerni, újabb izgalmas feladattal látja el őket: irodalmi és ismeretterjesztő újságot is szerkesztenek, amelyben versek, rajzok, novellák, esszék jelennek meg – bizonyítva a gyerekek sokoldalúságát, tehetségét. Büszkék rá az iskolában, hogy többször nyertek díjat diákújságíróknak kiírt pályázaton ezekkel a folyóiratokkal.

Szabad idejében kezdő pedagógus korában a TIT nyelvi szakosztályának aktív tagja volt Ágnes. Rendszeresen publikál szakfolyóiratokban. Mindig is imádott utazni és vallja ma is, hogy az a pedagógus tud lelkesen és eredményesen tanítani, aki a saját élményeit is közreadja a diákoknak, ehhez pedig sokat kell hazai és külföldi tájakon, városokban, múzeumokban és idegen emberek közt járni. Emellett az egyik legfontosabb szórakozása az olvasás.

Munkáját elismeri a szűkebb és tágabb közösség egyaránt. Munkájáért kapott Miniszteri Dicséretet, megkapta az Oktató-nevelő Munkáért elnevezésű kitüntetést és főtanácsi címmel jutalmazták átlagon felüli tevékenységét. Az erkölcsi elismerések mellett az motiválja, hogy a tanulók és a szülők tisztelik, szeretik. Reméli, hogy a felnövekvő generáció érdekében is hasznosítani fogja majd tudását, ismereteit.

A pedagógus kollégák is jól tudják, hogy számíthatnak szervezőkészségére, tapasztalatára, segíteni akarására. Ez nemcsak a Kertvárosi Általános Iskolában megszokott, hanem harmadik éve ő tölti be a nyíregyházi iskolák igazgatóhelyettesi munkaközösségének vezetői tisztét. Ennek keretében előadásokat szervez és tart, hogy az információáramlás jobb legyen az igazgatóhelyettesek között. A vidéki városok és községek iskoláinak jó része valamilyen iskolaszövetséghez tartozik, a megyeszékhely intézményeinek azonban nincs ilyen típusú együttműködés a háttérben. Ezért hozták létre mind az igazgatóknak, mind az igazgatóhelyetteseknek azt a munkaközösséget, amely a tanfolyamok, pályázatok, jogi, pénzügyi, tanulmányi versenyekre vonatkozó programokat megszervezi és a kollégák rendelkezésére bocsátja. A jól sikerült rendezvényeket videóra veszik és közkinccsé teszik más iskolákban is.

A híres Zrínyi Ilona Gimnáziumban tette le érettségi vizsgáit, majd a nyíregyházi tanárképző főiskolán vette át diplomáját. Mindkét alma mater és a családi indíttatás éppen elég volt Ágnesnek ahhoz, hogy a pedagógus pályát ne csak szakmának, hanem hivatásnak, hobbinak és élete részének élje meg.

Formális a kérdés, de az igazgatóhelyettes asszony el sem tudja képzelni, hogy más szakmát gyakoroljon. Úgy látja, a tudásra, a szépre, a jóra fogékony gyermek nevelése és oktatása csak átlagon felüli hozzáállással valósítható meg. Amikor majd a tanítványainak automatikusan ő jut az eszébe, ha régi, kedves tanáraikat akarják emlékezetükbe idézni.

(Szabolcs-Szatmár-Beregi Almanch 17. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2004.)