Nyíregyháza

A karcsú, nyílt tekintetű, negyvenes évei derekán járó asszony szemében játszó tűz az első pillantásra megérteti a kíváncsiskodóval az integrált nevelés lényegét. Azt, amit a Gárdonyi Géza Általános Iskola vezetése és tantestülete immár tizenkét éve a magáénak vall, és azért dolgozik, nem kímélve idejét és szellemi energiáját. Mert hit nélkül az oktatás-nevelés ezen formáját végezni nem lehet. Akli Istvánné Bodnár Katalin 1958 szilveszterén született Nyíregyházán, Turcsán Julianna és dr. Bodnár Pál első gyermekeként. Testvére, Tibor audiotechnikusként dolgozik, családjával együtt a megyeszékhelyen él. Az igazgatóhelyettes asszony férje, Akli István, mezőgazdasággal foglalkozik. Gyermekeik közül Anett a Pázmány Péter Katolikus Egyetemen tanul Piliscsabán magyar–kommunikáció szakon. A középső leányuk, Eszter, harmadéves hallgatója a Budapesti Műszaki Egyetemnek. A legkisebb, Zita, a Miskolci Egyetem jogi karának másodévese.

Akli Istvánné ezerkilencszázhetvenhétben érettségizett a megyeszékhely neves tanintézetében, a Krúdy Gyula Gimnáziumban, matematika tagozaton, majd egy évig a megyei levéltárban dolgozott. Miután sikeresen felvételizett a Bessenyei György Tanárképző Főiskola magyar–történelem szakára, négy év komoly tanulást követően vehette át tanári diplomáját 1982-ben. A rövid nyári pihenő után már a közeli Beszterec község általános iskolájában tanítja a kisdiákokat. Két év múlva tagiskola-vezetőként dolgozik.

A nyíregyházi Gárdonyi Géza Általános Iskolába ezerkilencszáznyolcvanhétben kerül, ahol rövidesen igazgatóhelyettessé nevezik ki. Öt évvel később megkezdődik a fogyatékos gyerekek integrált oktatása a tanintézetben.

Az igazgatóhelyettes asszony 1999-től kezdődően történelmi szakvezető. Az iskolában hosszabb-rövidebb ideig munkálkodó főiskolai hallgatók egyöntetű véleménye az, hogy az itt tanuló gyermekek neveltségi szintje magasabb az átlagosnál.

Amint azt Akli Istvánné egy tanulmányában írja, az integráció folyamán megvalósul a másság elfogadása, ami a sérült gyermekek számára igen előnyös. Az érintett gyermekek önbizalmát erősítheti az a tény, hogy a normál iskolaközösség teljes értékű tagjai ők is. Az általános személyiségfejlődés szempontjából lényeges, hogy nem kerülnek a lakóhelytől távol eső speciális iskolába, így megmaradnak a családi környezetben. Az integráció nélkül az egészséges gyerek nem tanulja meg, hogyan kell viselkednie, elfogadnia, segítenie azokat, akik valamiben különböznek tőle. Nem ismeri meg azt, hogy a fogyatékos emberek csak valamilyen képességükben térnek el az egészségesektől, de más területen ők is ugyanolyanok, mint a társaik. Az integráció javára válik a teljes csoportnak, az egész iskolai közösségnek. A nem sérült gyermekek megtanulják, hogyan kell alkalmazkodniuk fogyatékos társaikhoz. Gyakorolják a természetes segítségnyújtást, megértik, hogy a másság nem jelent feltétlenül alacsonyabb értékűséget. Az integráció terjedése közvetlenül szolgálja a társadalom valós tájékoztatását a másságról.

Az integrációs nevelés-oktatás velejárója az iskolában az egésznapos védőnői felügyelet, a folyamatos gyógyszerezési lehetőség, a gyógytorna, az úszás, a felzárkóztatás, a differenciált egyéni eljárások. A Gárdonyi Géza Általános Iskola személyiség-központú nevelési rendszere más, fogyatékosságokban szenvedő gyermekeket is az iskolába vonzott. Olyanokat, akik a szüleiktől távol, más városi intézményekben nevelkedtek, vagy a betegségükből okozta kudarcok miatt, nem szerettek iskolába járni.

A tantestület tagjai a mindennapi oktató-nevelő munkában fokozottan alkalmazzák a differenciálás módszerét. A korrepetálásokon igyekeznek a látás- és hallássérült tanulók képességeit fejleszteni. A minden sérült tanulóról készített egyéni fejlesztési program biztosítja azt, hogy az érintett tanulók egészséges társaikhoz felzárkózhassanak.

Akli Istvánné elmondja, hogy jelenleg az iskola 310 tanulójából, valamilyen értelemben harmincnyolc azoknak a száma, akik külön odafigyelést, többletfoglalkozást igényelnek. A nyelvoktatásról szólva tudjuk meg, hogy az első osztálytól kezdődően tanulhatnak a gyerekek angolul és olaszul. A működő művészeti iskolában népi táncot és képzőművészetet oktatnak az érdeklődőknek. A tizenhat gépes szaktanteremben zajlik a számítástechnikai oktatás. A már hagyományossá vált Gárdonyi-hét keretében szellemi és fizikai képességeiket mérhetik össze a kisdiákok. Ezekre a rendezvényekre más iskolákból is érkeznek a versenyzők. Az 1994 óta működő VIKO Alapítvány segít a nyári táborozás költségeinek az előteremtésében.

Az igazgatóhelyettes asszony lelkiismeretes munkáját Nyíregyháza város 2001-ben az „Oktató-nevelő munkáért” kitüntetéssel ismerte el. Katalin, ha jut ideje rá, szívesen olvas, hallgat zenét vagy kirándul családjával.

 (Szabolcs-Szatmár-Beregi Almanch 17. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2004.)