Nyíregyháza

Takács Sándor, a Nyírsuli Nyíregyházi Sportszolgáltató Kht. utánpótlás-nevelés terén tevékenykedő szakmai vezetője a sport szinte minden szférájában sikereket ért el. Aktív játékosként kezdte, majd tanárként és edzőként folytatta, később egyesületi elnökként, sportbizottsági tagként munkálkodott, ma pedig szakmai vezetőként, szervezőként bizonyítja rátermettségét. Beszédes adat teljesítményéről, hogy 1995-től három éven át ő kapta Nyíregyházán az „Év testnevelője” címet.

1959-ben született Vaján, gazdálkodással foglalkozó családban, s a sorsa már szülőfalujában eldőlt. Sportos nagybácsija volt ugyanis az iskola igazgatója, aki a kisvárdai Bessenyei-gimnázium testnevelés tagozata felé terelte az ifjút. Itt a Nyíregyházi Főiskola jogelődjének adjunktusa figyelt fel a minden sport iránt érdeklődő, kiváló balkezes kézilabdásra, így harmadikos korától kötelezően bejárt a főiskolások közé edzeni.

Az útja természetesen a Bessenyei György Tanárképző Főiskolára vezetett, ahol biológia–testnevelés szakon kezdte tanulmányait. Mint mondja, a főiskolán kemény volt az elméleti képzés is, de ő a gyakorlatban is aktivizálta magát. Leigazolta az NYVSC, s a stadion bitumenes pályáján élte meg az élményekkel teli NB I/B-s és NB II-es időszakot. A negyedik évfolyamot már levelezőn kezdte, hiszen a nyírbátori kézilabdacsapat benne találta meg az ideális balkezes átlövőt. A heti edzések és hétvégi mérkőzések mellett a diploma megszerzése után lelkesen vetette bele magát a tanítás-tanulás folyamatába. Az aktív pályafutással párhuzamosan a korábban megszerzett kézilabdaedzői minősítés birtokában már a serdülő és az ificsapat trénere is volt, s pedagógusként is jöttek az eredmények.

Ezerkilencszáznyolcvannyolc nagy változást hozott a már családos tanárember életében, hisz családjával Nyíregyházára költözött. Az akkor 21. számú, ma Móra Ferenc Általános Iskola kinevezett pedagógusa lett feleségével, Ágnessel, aki a mai napig az intézményben tanít. Az akkori vezetéssel közösen iskolai prioritásként fogalmazták meg az emeltszintű testnevelés osztályok beindítását, mely megőrizte népszerűségét.

Az iskolában eltöltött több mint egy évtized alatt szabadkezet kapott, s a jó közösség és energikus hozzáállása kiváló, országos szintű csapateredményeket szült. Nem csoda, hogy a „Kiváló Ifjú Pedagógus” cím elnyerése után három ízben a megyeszékhely legjobb testnevelőjének választották. Hiszen miközben osztályfőnökként tanított, ő volt a munkaközösség vezetője és a Diák-sport Egyesület elnöke is, valamint a városi sportbizottság elnökségi tagjaként a kézilabdaszakág felelőse. Ezáltal benne volt a városi sportrendezvények szervezésében, lebonyolításában is, ami később a továbblépés lehetőségét jelentette számára.

1999-ben ugyanis, amikorra elvégezte a Janus Pannonius Tudományegyetem Természettudományi Karának tanári kiegészítő szakát, ajánlatot kapott a Nyírsulitól, azaz a Nyíregyházi Sport-, Utánpótlás- és Létesítmény Igazgatóságtól. Általános igazgatóhelyettesnek hívták. Közös családi döntés nyomán váltott, otthagyta a tanári pályát, de az bátorította, hogy sportközelben maradhatott. Ekkor új kihívások jelentek meg az életében, a kevésbé látványos dolgokkal is foglalkozott, sok munkát adott neki a műszaki, gazdasági, marketinggel kapcsolatos kérdések megoldása. Mivel a munkahelye 2001-ben átalakult Nyíregyházi Sportszolgáltató Kht.-vé, változott a beosztása is.

Máig az utánpótlás-nevelés szakmai vezetője, s ebben a minőségében a hat kiemelt sportág (atlétika, úszás, foci, kosárlabda, kézilabda, férfi és női röplabda) szakágainak háttérbázisát felügyeli. 48 edző 53 szakcsoportja tartozik a keze alá, s a szakmai irányítás mellett övé a szakágak gazdasági koordinációja is. Emellett tartja a kapcsolatot a Sportiskolák Országos Szövetségével, a szakszövetségekkel, a megyei, városi, iskolai sportélettel s az egyesületekkel is.

Szabadidejét igyekszik hasznosan eltölteni: bizonyság erre, hogy 2003-ra közoktatás-vezetői és pedagógus szakvizsgát tett a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetemen. A valódi kikapcsolódást a sportesemények nyomon követése mellett azonban az autóipar újdonságaival való megismerkedés jelenti számára, mivel a technika szerelmese. A valóban elfoglalt sportszakember számára azonban mégis a család jelenti az igazi értéket. Büszkeség tölti el, ha feleségére, Ágnesre – aki 20 éve mindenben a társa – és a Krúdy Gyula Gimnáziumban negyedikes, felsőfokú angol nyelvvizsgával rendelkező, közgazdásznak készülő Dávid fiára gondol.

A sportember-tanárember ars poeticája ugyanis a következő: harmonikus, kiegyensúlyozott családi élet, megalapozott és hiteles szakmai tudás, humánus emberi kapcsolattartás. Munkáját következetesen ennek tudatában és szellemében végzi.

(Szabolcs-Szatmár-Beregi Almanch 19. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2004.)