Tüttő József alkotása Szinte meggyötört arcok, holott egy életút harcosai a születéstől a végsőkig. Egyetlen ember akinek annyiszor változik az arca, ahány állomást tudhat maga mögött. Hogy sejthetnénk gyermekkorban, milyen ... Tartalom megtekintése
Hugyecz Jánosné
Nyugdíjas tanárnő,
Nyíregyháza
Élettörténete tanulsággal szolgálhat a mai és a jövő pedagógus generációinak. Leginkább azért, mert ez a foglalkozás nem csak egy a sok közül, hanem azért is, mert kitűnik az általa elmondottakból: ezt a hivatást csak teljes odaadással, szívvel-lélekkel szabad művelni. A gyerekek őszinte szeretete nélkül nincs eredményes tanító-nevelő munka. A kis nebulók hamar megérzik a tanáruk, nevelőjük igazi mivoltát, s ha csalódnak benne, akkor kárba veszett minden erőfeszítés. Ezen az életpályán mindkét szereplő hat a másikra: a gyerekek a nevelőjükre, a nevelő a gyerekekre. A kölcsönös szeretettel hegyeket lehet megmozgatni.
Sallai Ilona 1936. augusztus kilencedikén született Nyíregyházán. Édesanyja, Tóth Julianna háztartásbeli, míg édesapja, Sallai Mihály csatornaőr volt. Férje, néhai Hugyecz János a VOLÁN Vállalatnál dolgozott menetirányítóként. Első gyermekük, Attila 43 éves, családos. Fia, Attila harmadik osztályos. Másodszülött fiuk, Tamás, 39 éves, szőlő- és gyümölcstermesztéssel foglalkozik. Felesége, Frankó Tímea bolti eladó. Nekik két fiúgyerekük van. Péter öt-, míg Tamás egyéves.
Hugyecz Jánosné a Geduly Henrik Evangélikus Gimnáziumban tanult az egyházi iskolák államosításáig, majd azt követően a 4. Számú Általános Iskolába került. 1950–1954-ig a Nyíregyházi Tanítóképző Intézet hallgatója volt. A képesítő vizsgája – 1955-ben – sikerült, s így kezdett el tanítani Oroson egy évig. Ezt követően Gégénybe vezetett az útja, ahol alsósokat tanított három éven át.
Máig elevenen élő emléke a Tanítóképző szigorú, őszinte, követelménytámasztó munkája, ahol az életre nevelték hallgatóikat. Igazából ezen hatások eredményeként szerette meg a gyerekeket. Ezek a „vezérelvek” segítették át egész életén a nehézségeken, mert akkor sem volt minden kisdiák angyal.
Aktív ember lévén bekerült a Petőfi Tornász Egyesületbe, ahol négy éven át versenyzett. Élen járt a sportban, a tanulásban egyaránt. Ráadásul a versenytorna megszépítette az életét. Ez mindmáig kedves emléke maradt. Edzettségének eredményeként egész életében nem volt soha betegállományban…
Az egyik jubileumi osztálytalálkozón ott volt a közismert Nyulasi tanárházaspár. Őrájuk Ilonka néni szigorúságuk, emberségük miatt emlékszik vissza szívesen. A férj fizikát, míg felesége orosz nyelvet tanított.
A szokásos kötetlen beszélgetés során többször felemlítették Ilonka néni szorgalmát, kitartását: „Emlékeztek a kis Sallaira, »gyerekek«? Életpályája következő állomása Butykatanya lett, ahol 13 évig tanított. Szerette ezt a helyet: szorgalmas, dolgos emberek lakták. A gyerekek is törekvők, szófogadók voltak. Butykán kezdetben alsósokat tanított, majd amikor kevesebb lett a kisdiákok száma, akkor összevonták az osztályokat, s Ilonka néni a felsősöknél folytathatta a munkáját, akiknek biológiát, földrajzot, testnevelést tanított, és néptáncszakkört is vezetett nekik.
1963-ban vették föl földrajz–testnevelés szakra az egri Tanárképző Főiskolára, ahol sikeresen diplomázott. Nyíregyháza-Rozsrétre 1971-ben került, ahol a tanítás mellett sikeres kézilabda-, tornász- és atlétikacsapatot is vezetett. Még ugyanabban az évben kiegészítő szakként vizsgázott a Bessenyei György Tanárképző Főiskolán orosz nyelvtanárként.
Rozsréten két évtizeden át tanított, együtt sportolt tanítványaival, és együtt örült velük a sikereknek is. 1982-ben a könyvtár szakot is elvégezte. 1991-ben jött el nyugdíjba, s máig büszke arra, hogy a húsz év alatt senkivel sem volt problémája. Tisztelték, becsülték egymás munkáját, törekvését. Az úttörőmozgalomba is a gyerekek szeretete vezette. Szavaival élve: „Soha nem volt olyan széles körű lehetőség a tanításra-nevelésre, mint a mozgalomban.” Szívvel-lélekkel végezte azt a tevékenységet is.
Szakmai és társadalmi munkájáért az akkori honvédelmi minisztertől tárgyjutalmat kapott 1989-ben. Két évvel később a Pedagógus Szolgálati Emlékéremmel ismerték el a hosszú-hosszú éveken át tett erőfeszítéseit. 2005-ben megkapta az Aranydiplomás Pedagógus oklevelet is. Nyugdíjas éveinek elején, hat évig még napközis nevelőtanárként dolgozott régi szolgálati helyén, ebből hat hónapot a megszépült, új iskolaépületben töltött.
Erős hite és a tanítás-nevelés utáni vágya vitte az evangélikus gyülekezet soraiba. Ahogyan Ilonka néni mondta: „Átkerültem az élet másik oldalára.” Szívesen végzett minden munkát, amit a gyülekezetben rábíztak. Ennek eredményeként öt évig hitoktatóként segítette a hittársak fejlődését. Ma már az esperes asszony munkatársaként dolgozik, természetesen töretlen hittel és akarattal. 2002-től tagja, két éve vezetője a Luther Rózsa Nyugdíjas Egyesületnek. Rozsréten, ahol lakik, a három éve működő Békés Alkony Nyugdíjas Egyesületet irányítja.
Családi élete boldog, kiegyensúlyozott. Büszke lehet arra, hogy ilyen életpályát mondhat a magáénak.
(Északkeleti Almanach 26. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2010.)
Hasonló
Péter László és neje, Dr. J...
Dr. Sztányi István
Lakatos Dénes
Dr. Szikora Lászlóné
Dr. Balogh Zoltán
Poroszka Norbert
Dr. Szerdahelyi Zita
Dr. Szerdahelyi Szabolcs
Seszták Oszkár
Dr. Szabó Sarolta PhD
Hargitai István
Dr. Tisza László
Dajka István
Giliga Ferencné
Gyetván Magdolna
Csizmadia Valéria
Fodor László
Fábián Gonzáles
Bodnár Zoltán
Hargitai István
Az út
Hegyet hágék, lőtőt lépék, a sárkány farkán túráztam
Megtépett sziklák, leszakadt hegyormok, madeirai séta egy csángó ima ritmusára Légvonalban… Ha valahol tényleg látni is lehet, mit jelent ez a kifejezés, az a Ponta de São Lourenço, azaz a... Tartalom megtekintése
Pomaranski Luca portréja
Huszár Boglárka alkotása Csak általánosságban szabad beszélni, én mégis a portrézást találom a legizgalmasabb alkotói munkának. Huszár Boglárka ragyogó képet festett Lucáról, aki csak éppen bekukkantott a vászonra, hogy ... Tartalom megtekintése
Győr Bécsi kapu tér. Egy csepp harmónia
Hargitai Beáta alkotása Győr talán legszebb tere a Bécsi kapu tér. Szinte minden épülete műemlék, barokk, copf, és kora klasszicista stílusú homlokzatokkal. (Wikipédia) A tér ragyogása, elegánsan hangolt épületei a ... Tartalom megtekintése
Egy kis nyelvészkedés a Piña Coladaval kapcsolatban
Szűrt ananászt jelent magyarul, szögezném le Móricka kedvéért… …akinek mint tudjuk, mindenről ugyanaz jut eszébe. Felhívnám továbbá a figyelmét az “ ñ ” betű kalapocskájára, ami által “ ny “-ne... Tartalom megtekintése
Történetek a füstölődő szalonnatáblák mellől
A régi házak padlásai mindig is kincseket rejtettek és rejtenek magukban Éreztem én ezt már gyerekkoromban, ugyanis állandóan azon siránkoztam, hogy mikor mehetek már fel én is a hijúba, ami... Tartalom megtekintése
Pince bejárat, Tokaj
Bíró Ernő alkotása 30×42 cm, akvarell Ebben a rémítően szomorkás időben vágyódva nézhetünk erre a Bíró Ernő által megpingált képre. Kirobbanó fényekben pompázik a pince tetején dúsan hajtó ... Tartalom megtekintése
Emlék
Ősz Zoltán alkotása 25×30 cm, pasztell. 2024 “Jaj, a gyerekkor mily tündéri kor volt: egy ködbe olvadt álom és való, ha hullt a hó az égből, porcukor volt, s a... Tartalom megtekintése
Csend a sziklák tövében
Biszák László alkotása 35x60cm. Lüktető világunk tele van meglepetéssel, olyannyira, hogy belefér bármilyen szokatlan torz, pszicho, sci fi, csak rettentsen! Nehéz elhatárolódni, nehéz kimaradni, így azután egyszer... Tartalom megtekintése
Rekviem-féle egy pót-nagyapához, és az ő Erdélye egy évszázadához
Tata nyáron mindig a garázs tetején ült. Ült és nézett le az utcára, élvezte a nyarat, az árnyékos szőlőlugasban, ami teljesen befutotta a garázs lapos tetejét, árnyas kuckót formálva. Ha... Tartalom megtekintése