Nyíregyháza

Ha lehetne, csupa nagybetűvel kellene Rangoni Károlyné, született Erdey Valéria neve mellé írni: pedagógus. Az 1945-ben Mátészalkán született kiváló tanárnő harminckilenc éve áll a katedrán, ráadásul első munkahelyén, a Herman Ottó Általános Iskolában, Oroson. Pályaválasztását befolyásolta, hogy az általános iskolában és az Esze Tamás Gimnáziumban is példamutató tanárai voltak. A mai Nyíregyházi Főiskola jogelődjébe egyből felvették magyar–történelem szakra 1963-ban, ami az akkori viszonyokat tekintve nagy teljesítmény volt. Akkoriban kevés volt a diplomás pedagógus, így két év elteltével máris kihelyezték tanítani a magyarból felkészített tanárnőt, s mivel leendő férje Oroson volt tanár, követte őt. Közben elvégezte a történelem szakot is. Életét azonban az anyanyelv szeretete határozta meg.

A szeretet egyébként is központi érzés az életében, amit nagyban befolyásolt, hogy gyermekkorában vallásos nevelésben részesült. A szülői ház öröksége az is, amit ma konfliktuskerülő magatartásnak neveznénk. Rangoni Károlyné azonban tele van empátiával, s mások megértésére, békességre törekszik, így nem csoda, hogy igazából soha nem voltak ellenségei. Ez az egyik oka annak, hogy nem vágyott el Orosról. Szerette a kollégákat, gyerekeket, jó kapcsolata volt és van a szülőkkel, és sikeres a szakmájában is. Számtalan álláslehetőséget kapott, köztük városi elitiskolákba is, ám ő maradt, hisz nyugodt és eredményes alkotómunkájához egyébként is jobban megfelelt egy, a mai magyar valóságot leképező általános iskola.

Szakmai pályafutásának részletes taglalása egy kisebb kiadványt is megtöltene. Iskolájában, megalakulásától kezdve a mai napig, a magyar munkaközösség vezetője, mely a kiváló címet is elnyerte a vezetésével, majd az intézmény igazgatóhelyettese. Emellett számos publikáció, kísérlet, tehetséggondozásban elért eredmény, versenyek, tanfolyamok szervezése fűződik a nevéhez.

Mint mondja, családjában meghatározó fontosságú a diploma, a szellemi alkotás. A „versenyben” klinikamérnök öccse vezet néggyel. 1971-ben született, Claudia nevű leánya a második helyezett hárommal, aki, noha bölcsész, újságírói valamit reklám- és marketingmenedzseri végzettsége egyaránt van, s a nyíregyházi ÉVISZ-ben tanít, emellett rádióban dolgozik. Rangoni Károlyné itt „csak” bronzérmes, de emellett 8 tanfolyamot is elvégzett. Nem véletlen, hiszen pedagógiai alapelve a szakmai tudás tekintélye és az ehhez járuló következetesség, empátia, ami segítette fő céljában, a tanulói képesség kibontakoztatásában. Jellemző, hogy a közoktatási szakértői továbbképző záródolgozatának címe: „A Nyírség Általános Iskola magyar nyelv és irodalom tantárgyának dokumentumai és mérési elemzése.”

Kedvenc tárgyának metódusaiban folyamatosan elmélyedt, sokirányú tapasztalatait másoknak is átadta. Bizonyság erre, hogy a megyei pedagógiai intézet kiadásában öt publikációja jelent meg, köztük nyelvművelő és irodalmi szakköri munkatervek, valamint értő olvasási feladatlapok felső tagozatosok számára. Az Okteszt Kiadó gondozásában hét munkája látott napvilágot, a tanmenetek és szakköri programok mellett, a szövegértő mérési feladatlapokat országszerte ismerik és használják.

Négy évig tartó kísérletében, mely a tantárgyközi olvasásképesség-fejlesztés címet viselte, kollégái is segítették. A munka célja a dislexiás, gyengén olvasó tanulók felzárkóztatása volt, mely során a Zsolnai-módszert ötvözte egyéni ötletekkel, tapasztalatokkal. A tehetséggondozásban is kiemelkedőt produkált: nyelvművelő szakkört vezet, tanítványai megyei és országos versenyeken szerepeltek sikerrel, felkészítő táborokat irányít. Eredményes működéséhez öt sikeres pályázattal teremtette meg a pénzügyi alapot. Sokszor hívják szavaló, prózamondó és anyanyelvi versenyek zsűrijébe, ezeket szervezi is.

Rangoni Károlyné közel tíz éve közoktatási szakértő és megyei szaktanácsadó is, így számos tanfolyamot, évközi szakmai továbbképzést szervez kollégáinak. Munkásságát hivatalosan is elismerték, hiszen még 1987-ben a Művelődési Minisztérium tüntette ki kiváló munkájáért, míg ezerkilencszázkilencvenkilencben tanácsosi címet kapott.

Az elmúlt évtized némi szomorúságot is hozott számára, hiszen ezerkilencszázhatvanötben kötött házassága harminc év után felbomlott, de férjével azóta is nagyon jó viszonyt ápol, s a váláson átsegítette rengeteg barátja és a leánya. Claudiára nagyon büszke, mint mondja, ritka csodálatos anya-lány kapcsolatban vannak, és ma is gyakran találkoznak, hiszen mindketten Nyíregyházán élnek.

Rangoni Károlyné ugyan kétezerötben nyugdíjba vonul, de persze aktív marad, ha nem is a katedrán. Tervei szerint továbbra is tantárgyi programokat, segítő munkaterveket, feladatlapokat készít majd. S a segítség, ami egész eredményes életét áthatja, ezentúl a pályakezdő kollégák felé irányul majd.

(Szabolcs-Szatmár-Beregi Almanch 19. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2004.)