Fehérgyarmat

Három a magyar igazság, érezte ezt a saját bőrén Klapka György. Ennyiszer kényszerült megszervezni egy közösség életét, gazdálkodását. Emberek ezreinek a boldogulása függött az ő döntéseitől. És ha valahol szorított a cipő a szatmári térségben, nagy valószínűséggel küldte oda a mindenható pártvezetés az ambiciózus, vezetésre született embert.

Nem riadt meg a lehetetlentől sem, ha kellett, faltörő kosként szállt szembe a nehézségekkel. Egyedül az árnyékbokszolástól viszolygott: ő az a fajta, aki szemtől szembe kiáll igazáért, legyen az ellenfél koronás fő, vagy helyi kiskirály…

Klapka György igen szerencsés családban látta meg a napvilágot Kölcsén 1939. december 16-án. Az édesanyja még a rántáskavarás közben is olvasott. Édesapja gyümölcskertészként dolgozott báró Medve Zoltán birtokán, majd ’45 után alapító tagja a Petőfi termelőszövetkezetnek. Szülei négy gyermeket neveltek, Ilona háztartásbeli és a szülőfaluban él, Miklós a közegészségügyből vonult nyugdíjba, az üzletasszony Katalint 55 éves korában vitte el a szíve, György a legifjabb testvér.

A kölcsei általános iskolát a csongrádi kertészeti, szőlészeti szakiskola váltotta fel, majd a szalkai mezőgazdasági technikumban szerzett technikusi végzettséget. A mezőgazdasági főiskola levelező tagozatán kertész üzemmérnök, majd szintén levelezőn áruforgalmi szaküzemmérnöki oklevéllel a zsebében látott hozzá grandiózus tervek valóra váltásához.

Bebarangolta Szatmár gyönyörű vidékeit, Tiszacsécse a legcsodásabb táj, amit szerinte ember csak elképzelhet lakhelyül magának. Két gyereke van, lánya, Katalin Szilvia pedagógus, a férje fogorvos, Debrecenben élnek. A fia, György pedagógusnak készült, de egy esztendő leforgása alatt rájött, hogy a katedrát nem neki találták ki. Nagyobb erőpróbára vágyott, és beállt az édesapja mellé, a vállalkozás számos teendőt ad az oroszlánkörmeit próbálgató fiatalembernek.

Munkabírását, szakmai hozzáértését, rátermettségét hamar igazolta. Nem véletlenül hívták a fehérgyarmati járási tanácsra, ahol 1964 és ’70 között vezette az élelmezési csoportot.

Kapcsolatba került a termelőszövetkezetekkel, megismert igen sok embert. Igazolta a precízségéről, szervezőkészségéről keringő híreket, ezért is bízták meg a milotai Új Élet Termelőszövetkezet vezetésével ’70. február elsején. Örömmel ment, kreatív munkára számított, és ebben nem is kellett csalódnia. Meghonosította a zöldségtermesztést, kiépítette az öntözőfürtöt a Tisza mentén: Tiszabecs, Milota, Tiszacsécse és Tiszakóród határában tízezer holdon. Irányításával húsz hold paprikát és harminc hold uborkát termesztett a téesz. Legalább száz asszony örült a téli almahámozásnak és a biztos keresetnek. Megszervezte és kiépítette a központi vízellátást a termelőszövetkezet telepein.

Amiért a szívébe zárta Milotát, az egyebek mellett a rendszeretet. Vasárnap reggel makulátlanra seperték a ház előtti részt, kigereblyézték az árkokat, nem tűrték meg a házak közti foghíjakat.

Fájt a szíve otthagyni a virágzó Milotát, de a fehérgyarmati sertéskombinát, amely hét téesz összefogásával akarta meghonosítani az iparszerű sertéstenyésztést, -hizlalást és -értékesítést, karakteres igazgatót keresett, és meg is találta Klapka György személyében. 1973 és ’85 között ismét felépített a semmiből egy jól működő, minden igényt kielégítő gazdaságot.

A melléktevékenység során is dán rendszerű, 1600-1800 súlyvagon keveréktakarmány előállítására alkalmas üzemet, valamint szárítót alakítottak ki a saját sertésállomány ellátására.

Ha kellett, katonai fegyelmet vezettek be, de hétvégeken a közösség javára végzett társadalmi munka után frissen vágott disznótoros és egy pohárka ital mellett töltötték együtt a szombatot. Kiváló címet többször is nyert a kollektíva, és egyszer azzal a hírrel állt apja elé Klapka György: apám, most már nemcsak neked van Munka Érdemrended, hanem nekem is… Iszonyúan sok munka, nehézség, fáradozás áll az elismerés mögött.

Amikor egyesítették a tunyogmatolcsi és a fehérgyarmati termelőszövetkezetet, harmadszor kellett felépíteni egy azonos irányba húzó gazdaságot. Elődeik után 20 vagon ócskavasat vittek a MÉH-be, annyi hevert szanaszét. Nyugati exportra szállítottak, vámszabadterületet szereztek, egyedül az országban a téeszek közül. Cipő- és konzervüzemet létesítettek. Ez utóbbi már a rendszerváltozás során magyar-német vegyes vállalattá vált.

Klapka György, az ügyvezető igazgató, a sok idegeskedés miatt testben és lélekben elköszönt tőle, és egyéni vállalkozó lett. Saját és bérelt földön kukoricát, almát termeszt. Szabadidejében mennyei falatokat süt-főz, nagy társas élet jelent kikapcsolódást az észrevétlenül rohanó hétköznapokban.

(Szatmári Almanach 1. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 1994.)