Kérsemjén

A Szamos és a Túr ölelésében fekvő községben született és kis kitérőkkel − iskola, katonaság − ma is itt él. A szülők, nagyszülők és minden őse ehhez a faluhoz és tájhoz köti, pedig Karcagon ismerkedett meg feleségével, Schiszler Évával, aki tanító a nábrádi általános iskolában. Három gyermekük van, Ágnes, Éva, Zoltán. Ágnes már férjezett, Kérsemjénben boltvezető. Éva az Ybl Miklós Műszaki Főiskola hallgatója, Zoltán hetedik osztályos tanuló.

Siket Zsigmond a főiskola elvégzése után négy évig Karcagon, majd Nábrádon dolgozott a termelőszövetkezetben különböző beosztásokban, végül termelési elnökhelyettes 1992 végéig. Egyértelművé válik manapság, hogy a korábbi módon nem lehet irányítani a szövetkezetet. A felnőtt embereknek a fejükben kell rendet teremteni, hogy belássák, a mezőgazdaságban a legnagyobb főnök az időjárás, ami miatt alá kell rendelni mindent a soron következő munkáknak. Nem a vezetőtől való függés, félelem szerint kell dolgozni, hanem belső késztetés parancsára tevékenykedni. Ennek hiányában a vezetőnek hajcsárszerep jut, ami megalázó a vezető és a vezetett számára egyaránt.

Így a szövetkezet átalakulása után úgy döntött, hogy a család megélhetését új alapokra helyezi. Saját maga kezd gazdálkodni, amiben a családtagok segítik. Ha a család egy irányba húz, nincs baj. A család pedig mellé áll.

Sajnos, a mezőgazdaság kilátástalansága őket is érinti, a 760 forintos búzából 65 forintos kenyér lesz. A befektetett munka nem hoz jövedelmet, csak szerény megélhetést biztosít. Rengeteg szakismeret, gép, főként szilárd elhatározás, kitartás és türelem kell ahhoz, hogy az elvetett mag megteremjen. Gondosan ki kell kapálni körülötte a gyomot, ápolni szükséges, míg erőre kap.

Édesapja, Siket Zsigmond 1991-ben meghalt. Édesanyja még él. Zsigmond azt a köszönetet, hálát szeretné kifejezni, amit kapni kellene minden olyan szülőnek, aki sokat tesz a nehéz, a legnehezebb körülmények között is a családjáért. Soha nem csügged, kitart és megteremti a feltételeket gyermekei számára, hogy boldoguljanak, tanuljanak.

Idős Siket Zsigmond a faluban átlagos gazdálkodást folytató parasztember, akinek három kicsi gyereke van a téesz szervezésekor. A legnagyobb Zsigmond, a középső Kálmán, a harmadik Katalin. A hatvanas évek túlkapásai miatt a téeszben nem dolgozik – földjét, lovait elvették -, úgy tartja el családját, és mindhárom gyermekét főiskolára járatja. Abból él, amihez mindig is értett és nagy odaadással végzett, az állattartásból.

Ha kellett, kereskedett, ha kellett, napestig kaszált, de mindig előteremtette, amire szükség volt.

Közben felesége, Kovács Karolina elvégezte a ház körüli munkát, az állatokat ellátta, a kertet rendbe tette. A családi összetartás, a kitartó munka meghozta számukra azt, hogy Zsigmond agrárfőiskolát, Kálmán műszaki tanári, Katalin pedig gyógypedagógiai főiskolát végzett. Mindannyian családot alapítottak, és a nagyszülők hét unokájuknak örülhetnek.

Erőt adott nekik hitük a családban, a munkában, Istenben.

Apai nagyapja hat gyermekéből kettőt taníttatott. Abban az időben egyévi tandíj két tehén ára volt. Ezért ment ki kétszer is Amerikába. Anyjáék hárman voltak testvérek.

Siket Zsigmond bízik abban, hogy a föld meghozza a belefektetett rengeteg munkát, pénzt, és a gazdálkodó ember méltó helyre kerül a társadalomban. Végre megbecsülik a földművelő embert, és boldogul ő is, a családja is.

Amikor a családfő lelkileg rendbeszedte magát a munkájában ért ellentmondások feldolgozása után, egyértelművé vált számára, hogy a család megélhetését új alapokra kell helyeznie. Mint mondta, ha egy irányba húznak a családtagok, nincs nagy baj. Az öröm megkétszereződik, és a bánat felére zsugorodik, ha megosztjuk a társakkal azt. Szerencsére a családtagjai nemcsak megértéssel vették körül, hanem számíthatott a támogatásukra is. A három gyermek taníttatása − még ha a legidősebb már férjhez is ment − nem egyszerű a rohamléptekkel vágtázó infláció mellett.

Apja még tehénszekérrel kínlódott, Zsigmond már a gépvásárlási akcióban igyekezett traktort, munkagépeket venni. Húsz hektár földön termeszt búzát, kukoricát, napraforgót, szálastakarmányt. A birka öt évig egy fillér hasznot sem hozott, de a család kitartásának és türelmének köszönhetően most már jövedelmet termel.

(Szatmári Almanach 1. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 1994.)