Szabó Péter

A Tranzit-Dió Kft. ügyvezetője

Jánkmajtis

Későbbi korok gazdaságtörténészei készen kapják a vázlatot az erdőháti Jánkmajtisnak és mikrokörnyezetének megírásához, ha a rendszerváltás és az azt követő évtizedek képezik kutatásaik tárgyát. A  „tranzit” szó gyakori alkotója olyan összetevőknek, amelyeket szállítmányozó cégek nevében találunk, de van egy másik jelentése is: „átmenet”. És mi más jellemzi a mögöttünk hagyott lassan negyedszázadot. Az átmenetisége. Meg az, hogy a gazdasága szereplői a kavargó korszakban fogódzókat kerestek. Akik megtalálták, továbbléptek. Életük története a kor története.

Szabó István, a Tranzitker Zrt. alapítója testvérével már azelőtt keresett és talált efféle fogódzókat, hogy Péter fia, akivel most leültem beszélgetni, egyáltalán világra jött volna. Szerteágazó tevékenységükről, fordulatos életükről e sorozat 10. millenniumi kötetében, 2000-ben írtunk. Akkor azt mondta:  „Úgy tűnik, Péter is folytatja a családi hagyományokat.”

– Nem csak a főiskolai, de már a középiskolai évek nyarait is nagyrészt a cégnél töltöttem – mondja a tekintélyes termetű fiatalember. A település végén épült minden ízében új telep irodájában beszélgetünk. – Testközelből láthattam a cégnél folyó szerteágazó munkát. A diploma után, 2006-ban lettem a Tranzit-Dió Kft. ügyvezetője. A cég tulajdonosai a testvéreim és jómagam.

A kft. akkoriban a „tranzitkörben” szokatlan módon, szűken és jól körülhatárolható módon a dió termelésére, valamint felvásárlására, feldolgozására és értékesítésére alakult. Azóta természetesen más kultúrákra is nyitottak, de a törzs a kemény héjú gyümölcs maradt. Szabó Péter pedig, mint oltáskor a törzsbe rafiával bekötözött ágacska, hozzánőtt tájegységünk emblematikus fájához.

– A Zsarolyán és Majtis közötti 50 hektáros dióst vettük meg, és abból nőtt ki a „dióágazat” – idézi a cég szempontjából legfontosabb előzményt. –  ’74–’75-ös telepítésről van szó, vagyis ma már biztosan termő fákról. Ezenkívül van egy stabil és kialakult termelői hálózatunk. Együtt 6000–6500 mázsa nyers dió megy át a cégen. Ez megszárítva 4200–4500 mázsát jelent. A magyar héjas dió termés felét. Szóvá teszem, miért nem feltörve, dióbél formában exportálják? Nem volna-e jövedelmezőbb? Meglepő és magától értetődő a válasz: a német vevő hálóban viszi haza az osztályozott, kiegyenlített minőségű diót a boltból. Látja, mit vesz. Ő töri fel, az ő keze érinti először, amit a szájába vesz. Számukra ennek van varázsa.

Megvesszük, megszárítjuk, leválogatjuk, exportáljuk… Ha ennyire egyszerű volna, akár egyhangú is lehetne. Szabó Péter felelőssége, hogy a folyamat minden állomása sikeres legyen. De szavai azt sugallják: senki se fogjon hozzá semmihez elkötelezettség és érzelmi kötődés nélkül.

– A három államilag elismert magyar fajta közül kettő, a Milotai 10-es és a Csécsi 83-as a mi vidékünkről való. Ebben az országrészben szinte minden udvarban áll egy diófa. Úgy gondolom, hogy mi vagyunk azok, akiknek hungarikummá kell elfogadtatnunk a diót.

Csillogó szemmel sorolja az érveket, amelyek minden magyar ember fülének ismertek és kedvesek. Neveket sorol a szakma nagyjai közül, elmerül a termesztési, biológiai, feldolgozási részletekben. Hallgatom, és közben nyilvánvalóvá válik számomra, hogy ez a harmincéves fiatalember máris közel áll ahhoz, hogy a szakma öregjei között tartsák számon.

– A szarvasi főiskola, ahol a mérnöki oklevelet megszereztem, jó alapokat adott, de ahhoz, hogy a dió titkaihoz közelebb kerüljek, nélkülözhetetlenek voltak azok a tapasztalatok, amelyeket dr. Szentiványi Pétertől, a nemesítés atyjától, és Andor Domonkostól, a feldolgozás gépesítésének tudósától szereztem – említ meg két nevet mesterei közül.

Ismeretlen ismerősünk a dió, fogalmazódik meg bennem, mialatt Szabó Pétert hallgatom. A laikus számára az állandóság, a kortalanság, a kikezdhetetlenség és a biztonság jelképéről majdhogynem rosszulesik hallani, amit mond.

– Minden év tanít valamit az embernek – összegez a felsorolt rengeteg ismeret után. Ez pedig azt jelenti, talán ebben sem lehet jobban megbízni, mint az almában vagy a szilvában.

Felidézem magamban a jó öreg és teljesen ideillő mondást: a diófát az ember a fiának ülteti, és nem magának. Szabó Pétert megismerve úgy látom, apja, Szabó István jókor jó döntést hozott. A Tranzit-Dió Kft.-ben nem csak leszármazottai, családtagjai, de a mi jó magyar diónk jövője jó kezekben van.

A távolabbi és még távolabbi idők pedig mostanában kezdődnek. 2011. augusztus 20., amellett, hogy nemzeti ünnepünk, továbbá Szabó Péter 30. születésnapja, egyúttal a fiatal vállalkozó házasságkötéséről is nevezetes a családnak. Egy régi szerelem, egy házassággá érett nyolc esztendős kapcsolat végződött az anyakönyvvezető előtt. Lőrincz Nóra az ara, szamossályi lány. A cég sem ismeretlen előtte, hiszen a Tranzitker Zrt. gazdasági ügyintézője.

(Északkeleti Almanach 27. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2011.)

Hasonló

Téli alkony

Ősz Zoltán alkotása  Petőfi Sándor: ALKONY (részlet) Olyan a nap, mint a hervadt rózsa, Lankadtan bocsátja le fejét; Levelei, a halvány sugárok, Bús mosollyal hullnak róla szét. Néma, csendes a... Tartalom megtekintése

Buckavidék Fülöpszállás

Bíró Ernő alkotása Ezen a szélfútta  vidéken,  ahol mindig  változik a terep,  ahol a  cipő, és  zokni kérgessé  válnak az  éles  homoktól, nem  egy  sétatér.  Magasan a bucka tetején  kapaszkodnak... Tartalom megtekintése

Charles Bukowski

Biszák  László alkotása Ne szépítsünk,  nem kívánja  meg  tőlünk  senki  sem,  ha  valami, valaki nyers,  nem  bűn!!!  Legyen  egyenes,  őszinte, és  férfias!  Saját  maga is  kegyetlen  őszinteséggel  írta  meg  saját ... Tartalom megtekintése

Sceptrum

Tüttő  József alkotása A fordítás  szerint:   Ősi  hatalmi  jelvény,  ami alá  tartozik  az ítélkezés, igazságosság  a  jogszolgáltatás!!  Jogar!! Életünket  mindig   beszorítani  látszik  rendszabályok  közé,  mivel  bőven  akadnak,  akik ... Tartalom megtekintése

Santa Maria della Salute

Huszár  Boglárka alkotása Mit  kívánunk   egy  festménytől?  Mi keltette  fel a figyelmünket?  Ki  festette?   Ki  Ő?    ….és  még  lehetne   tovább is   faggatnunk  magunkat,  de nem... Tartalom megtekintése

Büszke lázadók

Hargitai Beáta alkotása Kis kitérővel jelentkezem, valami mással, amit tőlem megszoktatok, és a reakciókból olvasva, egyre nagyobb kedvvel festegetek csak úgy szabadon, minden megkötés, és szégyen nélkül. Élvezem a színek... Tartalom megtekintése

Amikor még megénekeltük Romániát

„Szeretem a Nyárád mentét, Gazdag a föld, szelíd az ég” A múlt század hetvenes éveinek a közepétől a nyolcvanas évek végéig hatalmas tömegeket megmozgató fesztiválláz tombolt Romániában. A  több szakaszból... Tartalom megtekintése

Az ínyencek piaca Tiranában

         

Hunyadi János albán fegyverbarátja, Szkander bég

Szent István Bazilika, Budapest

Huszár  Boglárka alkotása Kis  túlzással:  világjáró  Boglárkám    mindig  boldogan  fogadja  be  egy egy  idegen  ország  szépségeit,   áradozik  a helyszínen,  és  a  hazamentett  látnivalók  fotón rögzített  emlékek,  még  nagyobb ... Tartalom megtekintése