Jánkmajtis

A fuvaros nem hajtott be a sáros dűlőutakra. Mit tehetett az orvos, aki vajúdó nőhöz igyekezett? Biciklire ült, és nekifeszült a sárnak, ruháját szél cibálta, de mindig odaért, ahol a legnagyobb szükséget szenvedték az emberek. Majdnem fél évszázada, hogy dr. Frank Endre Jánkmajtison gyógyítja a betegeket. Új idők új szeleként most már vállalkozó családorvos lett. A helyi önkormányzat nemrégiben díszpolgári címet adományozott az idős orvosnak. Eddig a városokban ismerték el ezzel a kitüntetéssel az arra érdemesek munkáját, most viszont egy nagyközség is úgy vélte: megérdemlik páran a közösség megbecsülését.

Mióta az eszét tudja, falusi körzeti orvosnak készült Frank Endre. Debrecenben született 1921. május 13-án. Jegyző édesapja, Frank Géza és háztartásbeli édesanyja, Szabó Emma titkon örült a fiú szándékának. Egy testvére született, de ő már nem él. Endre ezerkilencszázharminckilencben érettségizett a patinás nyíregyházi Kossuth gimnáziumban és a debreceni orvostudományi egyetemen szerzett diplomát. Nem vágyott fényes városba, hazahúzta a szíve. A kisvárdai kórházban alorvosként tevékenykedett, majd negyvenkilencben önálló, felelősségteljes állást vállalt el: Jánk és Majtis körorvosa lett, aki kétezer ember egészségmegőrzésének gondját vette a nyakába. Annak külön örült, hogy a görög és római katolikus, a református emberek békességben éltek egymással. Energiájukat a hasznos munkára fordították, nem az ellenségeskedésre. Zárt közösséget alkotott egy-egy falu, ezt különösen az az orvos láthatta át, aki bepillanthatott valamennyibe a betegei révén.

Ma, amikor öt évtized orvosi praxisában igyekszik a törvényszerűségeket felismerni, sorolja az akkoriban leggyakoribb betegségeket: szívbelhártya-gyulladás, tbc, reuma, ízületi bajok miatt és a szülésekhez hívták. Életmódunk változásával új kórok támadják az emberi szervezetet. Évtizedeken át nem találkozott cukorbeteggel, ma annál többet kezel. A magas vérnyomás tipikusan a zaklatott tempójú életmód számlájára írható. A könyök, a váll, a térd ízületeinek begyulladása a mezőgazdaságban megszokott, hidegben, melegben végzett munka következménye.

Míg régebben apróbb sebészeti beavatkozást is végzett, ma már ilyet sem ő, sem a kollégái nem végeznek háznál. S a leterheltségről szólva azt is érdekes megjegyezni: míg Frank doktor egyedül látta el 13 falu népét, addig manapság kilenc orvos osztozik ezen az ellátási területen.

Csak mosolyog azon a kérdésen, követheti-e a tudomány fejlődését falun egy orvos? Szinte csak azzal foglalkozott, hogy a nap tizennyolc óráját is igénybe vevő rendelés során hozzákerült betegeket a kor színvonalán gyógyítsa meg. Este tízig, tizenegyig kopogtattak a betegek nála, s amikor végre hazamehetett volna, lovaskocsira, kerékpárra ült, hogy az aznapi betegeket még egyszer megnézze. Amikor nyaranta két hónap szabadságra ment, elhívott egy-egy jó kollégát a debreceni egyetemről, hogy helyettesítse. Nyarakat töltött Jánkmajtison Békési, Szatai, Mohácsi főorvos. Tréfásan meg is jegyezték a kollégák: sose lesz valakiből osztályvezető főorvos a megyei kórházban, ha nem hívja meg Frank Endre őt Jánkmajtisra…

Nem vágyott el a faluból. A fészekmeleg, a betegei megbecsülése adta számára azt a pluszt, ami nélkül nem tudta volna ezt a hivatást magas szinten művelni. Felesége, Nagy Tóth Lenke kereskedelmi érettségit tett. Géza fia agrármérnöknek, Endre kertészmérnöknek tanult, az orvosi pályának ők a hátrányát a saját bőrükön érezték. Géza már nyugdíjas, Endre Siófokon vállalkozóként keresi a kenyerét.

Az orvosok közül sokan vállalnak közéleti szerepet, képviselőséget. Ez a lehetőség Frank Endre előtt is megcsillant, ő azonban azzal zárta le magában a témát: nincs ideje politizálni. Egyébként is az orvos azért szerezte a szaktudását, hogy másokon segítsen, a politika, a közélet egy egészen másfajta odaadást igényel.

− Ma sem tudnék meglenni a gyógyítás szenvedélye nélkül − vallja az idős orvos. − Generációk tagjaiért éreztem felelősséget, s ma már úgy látom, hogy a gyógyszer mellé sokkal fontosabb megértést, türelmet, empátiát rendelni. Az embernek nemcsak a teste, a lelke is gyógyításra szorul. Hát hogy tehettem volna meg, hogy akár gazdagabb vidékre költözzek, mikor rám itt volt szükség?

Mint díszpolgár, hivatalból részt vehet az önkormányzati gyűléseken, a községi rendezvényeken, kikérik a véleményét számos kérdésben. Frank doktor nem a díszpolgári cím elnyerése után élvezte ezeket az előnyöket, hanem emberszeretete, szaktudása, tekintélye megnyitotta előtte a szíveket és a kapukat. Most a kitüntetés csak legalizálta az évtizedes gyakorlatot.

 (Szabolcs-Szatmár-Beregi Almanach 5. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 1996.)