Cégénydányád

A szatmári falvak lakói az utóbbi negyedszázadban arra törekedtek, hogy orvosa legyen a településnek. A tanácsok, a polgármesteri hivatalok irányítói okkal szorgalmazták az emberhez méltó körülmények kialakítását az érkező egészségügyi szakembernek. Az alig hétszáz lelkes Cégénydányád központjában olyan egészségügyi központ épült, ahol szociális helyiségek, váró, orvosi rendelő, védőnői szoba és orvosi lakás egyaránt található. Akkor, amikor meghirdetnek egy állást, (orvosi körzetet) természetesen sokat nyomnak a latban a munkafeltételek. Cégénydányád és Gyügye községek önkormányzati vezetői, illetve az itt élő közel ezer ember többsége nagy örömmel fogadta, hogy „önálló” orvosa van a községnek.

Dr. Sarkadi Filep Gabriella szakértelme, embersége, türelme, kedvessége fél gyógyulás. S egy beteg embernek ez nagyon fontos. Sokat jelent, hogy „otthon” van a szatmári emberek között. Tamási Áron egyik regényhőse szerint azért vagyunk a világon, hogy valahol otthon legyünk benne, s a doktornő  – úgy tűnik – megtalálta helyét. Pedig messziről jött. Gyergyószentmiklóson született 1958. április 13-án. Agrármérnök édesapja és főkönyvelő édesanyja ma már nyugdíjasok, s lányukkal élnek. Gabriellát, illetve testvérét, aki Csíkszeredában dolgozik vegyészmérnökként, nem gátolták abban, hogy érdeklődési körüknek megfelelő területen tanuljanak tovább.

– Mindig nagyon szerettem, és ma is nagyon szeretem a zenét, főleg a komolyzenét. Marosvásárhelyre, a Zeneművészeti Líceumba jelentkeztem. Kilenc évig hegedültem. Természetesnek tűnt, hogy érettségi után folytatni akartam. A Konzervatórium hegedű tanszakára jelentkeztem. A felvételim nem sikerült. Jelentkeztem a marosvásárhelyi orvostudományi egyetemre, gyermekgyógyászati karra.

Ha ezt tudnák a Szamos mentiek, okkal azt mondanák: jó, hogy így történt! Azt persze nem lehet tudni, hogy milyen hegedűművész lett volna az erdélyi leányzóból, de azt a két falu lakossága megelégedetten nyugtázza: jó orvosuk van. Gyergyótól a Szamosig hosszú volt az út. Egyetemi tanulmányai alatt ismerkedett meg férjével, dr. Sarkadi Sándorral. Még egyetemi éveik alatt, ’82-ben született első fiuk, Hunor Sándor, öt évvel később a kisebbik fiú, Zoltán. Gyakorlatra a romániai bányavárosba, Petrozsényba kerültek. 1986-ban kezdték a Zsil-völgyében a három évig tartó gyakorlatot.

– A gyakorlat után férjemet elhelyezték Hargita megyébe, engem Moldovába. Akkor, s azóta is nagy segítséget adtak szüleim, akik felvállalták gyermekeink nevelését, hogy mi a munkában az új körülmények között hely tudjunk állni.

Akik a szatmári térségben élnek, tapasztalták, hogy még a 80-as évek végén is milyen nehéz volt magyarnak lenni az akkori Romániában. Sokat tehettek, tettek az orvostudományi egyetem tanárai, professzorai a fiatalok emberré formálásáért. Tartották a kapcsolatot a magyarországi rokonokkal is. Nagybátyja Karcagon él. Amikor ’89-ben, a romániai forradalom idején erre lehetőség volt keresték az áttelepülés lehetőségét. 1990. március 31-én áttelepültek. A jó szakembereket mindenütt örömmel fogadják. A fehérgyarmati kórház belgyógyászati osztályára került a férj, a doktornő viszont a gyermekosztályon hasznosíthatta tudását. Férje ’90 szeptemberében megpályázta a cégénydányádi körzeti orvosi állást, miközben ő tovább dolgozott a gyermekgyógyászaton. Készült szakvizsgájára, amit le is tett a SOTE-n, ’92-ben csecsemő- és gyermekgyógyászatból. Amikor Sarkadi doktor Szekszárdra került, felesége vette át a körzeti orvosi állást 1995-ben. Ismét a tanulás jelentette a „szórakozást”, s ’99-ben megszerezte a DOTE-n a háziorvosi szakvizsgát is. Az igazi vizsgát a napi sikeres munka jelenti, no meg a család.

A nagyobbik fiú az általánosból a debreceni Református Gimnáziumba került. Most érettségizik. Szeretne szülei nyomdokába lépni. Zoltán a fehérgyarmati Kölcsey általános iskola 8. osztályosa német nyelvtagozaton. Akik ismerik egy falusi orvos mindennapjait, tudják: szinte a nap minden percében talpon kell lennie. S hogy egy törékeny, látszólag gyenge hölgyben honnan van ennyi erő, kitartás, azt sokszor nehezen tudja megérteni az átlagember. Tény, hogy a Szamos mentén élők egyértelműen elismerik munkáját. Sokan ismerték a mai Szatmár-Beregi Kórházból. Bíztak, bíznak benne, s ma is számítanak rá. Hasonlóan ragaszkodnak hozzá a cégénydányádi önkormányzati szociális otthon idős lakó is. Rendszeresen felkeresi az itt otthonra talált, a megye különböző településéről érkezett lakókat. Számíthatnak rá a cégénydányádi nevelőotthon lányai és fiai is. Sokszínű, változatos munkája szakmai szempontból is igazi kihívás. S eddig ezeknek teljes mértékben meg tudott felelni. A székhely község polgármestere, de a testületi tagok is úgy vélekedtek, hogy amikor megköszönik munkáját, azt is kifejezésre juttatják, szeretnék, ha sokáig gyógyítaná az itteni embereket.

– A családorvosi állás nagy lekötöttséggel jár. Kevés szabadidőmben szeretek a fiaimmal kirándulni, olvasni, zenélni, kertészkedni.

 (Szabolcs-Szatmár-Beregi Almanach 11. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2001.)