Cégénydányád

Valójában a munkája folytán nevezhető cégénydányádinak, hiszen egy másik Szamos közeli községben, Hermánszegen született 1938. június 15-én. A ma alig 300 lelkes szatmári községben osztatlan iskolában tanították a diákokat. Napjainkban gyakran hallani, hogy nem tanították meg tanulni. Ha valamit, úgy az önállóságot, az önálló anyaggyűjtést már itt megtanulta. Nem volt gond a megye egyik legkisebb iskolájából az egyik legrangosabb középiskolájába érkezve sem. A nyíregyházi Kossuth-gimnáziumban ’56-ban érettségizett. Innen egyenes út vezetett a debreceni tanítóképzőbe, ahol ’58-ban szerzett oklevelet. Elkezdhette oktatni a cégénydányádi Nagytanyán az 1–4. osztályú összevont csoportot. Nem volt könnyű, de a szülők együttműködési készsége nyomán az eredmények nem maradtak el.

– Egy év múlva áthelyeztek Cégénydányád község iskolájába, ahol nyugdíjazásomig tanítottam. Elfogadtak a településen. Itt ismerkedtem meg Kondor Gizella tanítónővel, akivel 1960-ban összeházasodtunk. Feleségem nemcsak a magánéletben, de a munkában is partnerem volt. Évekig ugyanabban az iskolában tanítottunk, majd a helyi nevelőotthonban lett nevelőtanár, igazgatóhelyettes, 1984-től nyugdíjazásáig az intézmény igazgatója.

Munkáját elismerték, kitüntetésben részesítették. Egy pedagógus számára a munka nem ér véget egy képesítés megszerzésével. Kanyó Lajos is arra törekedett, hogy maga is több legyen. Munka mellett tanult. 1963-ban megkezdte tanulmányait a nyíregyházi tanárképző főiskola matematika–fizika szakán. 1967-ben kapta meg tanári diplomáját.

– Beteljesült gyermekkori vágyam. A matematika és a fizika tanításában voltam igazán otthon. Itt tudtam kibontakozni. Évtizedekig dolgoztam a fehérgyarmati járás matematika–fizika szakos tanárainak munkaközösség vezetőjeként. Eközben sikerült a gondjaimra bízott diákokkal is megkedveltetni e nem éppen népszerű tárgyakat. Felkaroltam a hátrányos helyzetű tanulókat. Sok gyereket átsegítettem a nehézségeken. Legjobb eredményeimet a tehetséggondozásban értem el. Tanítványaim rendre nyerték a matematika és fizika versenyeket.

Zoltán fiuk 1961-ben született, s ő is vonzódott a természettudományos tárgyakhoz. Egyike azon cégénydányádi diákoknak, kiknek útja felsőfokú intézményekbe vezetett. Biológia–kémia szakos középiskolai tanári oklevelet szerzett a debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetemen. Dolgozott kutató – biológusként, gyógyszerkutatóként, jelenleg egy orvosi laboratóriumi diagnosztikai eszközöket forgalmazó cég marketing igazgatója. Cégénydányádon mintegy hétszázan élnek. A körzeti általános iskolában tanulnak azonban a közeli Gyügye és Szamosújlak kisdiákjai is. Tevékeny részt vállalt a település mindennapjaiból. Jelesre vizsgázott az 1970-es árvíz idején is. Részt vett a község villamosításának, kövesút építésének, gáz- és telefonhálózatának telepítésében, illetve ennek szervezésében.

– 1988-ban fizika szaktanácsadó lettem a fehérgyarmati és vásárosnaményi körzet általános iskoláiban. Ezt a munkát küldetésként fogtam fel. Sokat segítettem a kezdő és nem fizikai szakos, de a fizikát tanító pedagógusoknak. Már munkaközösség vezetőként is számos bemutató tanítást tartottam és szakmai továbbképzést vezettem. Szaktanácsadóként ez még gyakoribbá vált. Munkámat segítette, hogy több intenzív továbbképzésen vettem részt a főiskolán, ahol ismereteimet megújíthattam.

Szakmai munkáját egyaránt elismerték tanítványai, a szülők, a szakfelügyelet, munkahelyi vezetői és az iskolafenntartó községek vezetői. Munkáját minősíti a Miniszteri Dicséret, a Kiváló Munkáért elismerés éppúgy, mint a Magyar Köztársasági Ezüst Érdemkereszt, a Pedagógus Szolgálati Emlékérem, illetve a Köztársasági Elnöki Arany Emlékérem.

– Hatvanévesen nyugdíjba mentem. A Budapesten élő gyerekünk közelébe költöztünk. Nem tudom, nem akarom azonban elfelejteni a szatmári évtizedeket. A rendszerváltást követően 3 ciklusban önkormányzati képviselő is voltam. Nevelőként, népszámlálóként is szoros kapcsolatot tartottam a szatmáriakkal. Sokat gondolok tanítványaimra, akik szakmunkásként, tanárként, mérnökként, orvosként éljék bár életüket, vagy gazdálkodnak a szatmári térségben jó szívvel emlegetik az együtt töltött éveket. Tanítottam, de vallom: „Aki azt a merész feladatot veszi magának, hogy másokat tanítani akar, annak magának is állandóan tanulnia kell.”

Kanyó Lajos tanár urat úgy ismerhették meg a szatmáriak, mint aki ezt az elvet magára nézve kötelezőnek érezte. Nem maradt meg szaktárgyainál. Igazi pedagógus volt. Érdekelték a közösség, az iskola, a diákok problémái. A Cégénydányádon eltöltött 42 év alatt több új nevelő került a körzeti iskola tantestületébe. Segítségére ők is számíthattak. Jó kapcsolatot alakított ki a 3 település polgármestereivel, testületeivel, de soha nem saját előny szerzésére, hanem mindenkor a diákok, a közösség érdekében. Mindeközben megőrizte kedélyét, fiatalos külsejét, logikus gondolkodását. Példa volt, példa maradt.

 (Szabolcs-Szatmár-Beregi Almanach 12. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2001.)