Tüttő József alkotása Szinte meggyötört arcok, holott egy életút harcosai a születéstől a végsőkig. Egyetlen ember akinek annyiszor változik az arca, ahány állomást tudhat maga mögött. Hogy sejthetnénk gyermekkorban, milyen ... Tartalom megtekintése
Karácsony Jenő
Nyugdíjas tanító,
Kisar
A júliusi hőgutát különféleképpen lehet elkerülni. Karácsony Jenő Kisaron a legolcsóbbat választotta: lehúzta a redőnyöket, bekapcsolta a ventilátort. Így aztán kellemes környezetben mesélhetett sorsáról, amelyben a tragikus mozzanatok bizony megrázóak voltak. A sikerélmények pedig felemelőek.
Édesapja − Karácsony Vencel − Szamosbecsen született. Kilencen voltak testvérek. Sárospatakon járt tanítóképzőbe, ahonnan először Kántorjánosiba, Fábiánházára, majd Kisarba került. Itt azonban az akkori pap nem jó szemmel nézte, hogy a kántortanító búcsúztatóit jobban szereti a nép, mint az ő igehirdetését. Aztán a templom felújításán (’25-ben vagy ’26-ban?) is összekülönböztek: Karácsony Vencel szerette volna, ha Isten háza megtartja az eredeti népi építészeti jellegét. Nem ő nyert, hiszen a pap iskolaszéki felettese (is) volt.
Nem is maradtak sokáig Kisaron. Megüresedett a tiszadobi kántortanítói állás, megpályázta. Így aztán 1927-ben Tiszadobra költöztek.
Aztán 1929-ben Hajdúböszörmény következett. Sajnos édesapját, az ismert közéleti személyiséget − ő volt a közművelődés atyja, színdarabokat tanított be, énekkart szervezett, a kisari közbirtokosság, a legeltetési társaság, a révbirtokosság elnöke volt − 1933-ban, negyvennyolc évesen elvitte a mellhártyagyulladással tetézett tüdőgyulladás. Hajdúböszörményben temették el.
A most nyolcvankettedik évét taposó Jenő fia egy régi, megkopott könyvet vesz elő. Karácsony Vencel verseit tartalmazza, amelyet már halála után adtak ki Hajdúböszörményben Harangoz a múlt címmel. Néhány verse az Új Időkben is megjelent.
− Itt születtem Kisaron 1913. március 9-én. Apám idejében észrevette − meséli −, hogy nem nagyon mennek nekem az idegen nyelvek. Pláne a latin. De azt is észrevette, hogy jó érzékem van a műszaki dolgokhoz. Így aztán Debrecenbe kerültem fémipari szakiskolába, ahol kitűnő bizonyítvánnyal végeztem. Sajnos, az önálló életem úgy kezdődött, hogy el kellett temetni édesapámat.
Mint fiatal szakmunkás, segédmunkát vállalt még Böszörményben, hiszen meg kellett élni.
− Azt tudni kell, hogy a böszörményiek szemében csak az volt valaki, aki íróasztal mellett kereste meg a kenyerét. A fizikai munkásnak nem sok becsülete volt. Egy év segédmunkáskodás után kértem édesanyámtól húsz pengőt. Felmentem Pestre. Jelentkeztem a felsőipariskolába.
Ez olyan volt akkor, mint máma a főiskola. A kitűnő bizonyítványom jó volt arra, hogy ingyenkosztot és kvártélyt kapjak a kollégiumban. Az igazgató azt mondta, ha jeles leszek, megkapom a kedvezményeket a második évre is. Meg is volt.
1937-ben fejezte be a műszaki felsőiskolát, ahol üzemmérnöki diplomát szerzett. Ebben az esztendőben meg is nősült. Most már csak egy jó állás hiányzott a teljes boldogsághoz. Aztán ez is összejött: egy altroista szövetkezethez került.
− Jól kerestem, hiszen a 300 pengő igen szép pénz volt abban az időben, amikor a nóta szerint a 200 pengő fix is elég volt ahhoz, hogy könnyen viccelhessen az ember.
Csak hát jött a háború. A háború után pedig a málenkij robot. 1945. január 16-án hajtották el sokadmagával a gödöllői gyűjtőtáborba. Március 15-én Ceglédre került. Itt − szerencséjére – egy volt kollégiumi diáktársa, Rédei Gyula − tábori orvos volt, mondta az orosznak, hogy beteg ez az ember. Mert az is volt. A továbbhurcolást megúszta, de úgy legyengült, hogy alig tudták a ceglédi tábori kórházban − melyet a zárdában rendeztek be − megmenteni az életét.
− Két hét teljesen kiesett az emlékezetemből − meséli. − Ha nincs Rózsi − a vezetéknevére már nem emlékszem −, ez az apró termetű ápolónő, mi sem beszélgetnénk most itt.
Annyira lefogyott, hogy mikor végre sikerült találkoznia feleségével a sógornőjénél, Bösztörpusztán, hirtelen meg sem ismerte.
− Nem csoda, 38 kiló voltam, pedig akkor már híztam valamennyit.
A régi munkahelyét már betöltötték Pesten. Visszament erősödni a tanyára. De hát kevés volt annyiuknak (az apósék is itt laktak) a sógornője tanítói fizetése. Mikor már annyi erőt érzett magában, elment csatornakotrásra segédmunkásnak.
Aztán jött Komló, a bánya. Akkor Komló még csak egy 3000 lelkes falu volt. Bányamérnök lett. 1950. december 31-én ment le először a bányába. Aztán itt is ragadt egészen 1973-as nyugdíjba vonulásáig.
− Nem szerettem Komlót. Rossz volt a levegője. Ezért nyugdíjazásom után tíz évvel úgy döntöttünk a feleségemmel, hogy hazaköltözünk Kisarba. Sajnos 1990-ben feleségem itthagyott, elköltözött ebből az árnyékvilágból.
Három gyereket neveltek fel. Nemsokára Karácsony Jenő elhagyja a szülőfalut: ahogy kész lesz a lányunokájának az új ház, fiához költözik Apajpusztára. Mert nem jó egyedül…
(Szatmári Almanach 1. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 1994.)
Hasonló
Az út
Hegyet hágék, lőtőt lépék, a sárkány farkán túráztam
Megtépett sziklák, leszakadt hegyormok, madeirai séta egy csángó ima ritmusára Légvonalban… Ha valahol tényleg látni is lehet, mit jelent ez a kifejezés, az a Ponta de São Lourenço, azaz a... Tartalom megtekintése
Pomaranski Luca portréja
Huszár Boglárka alkotása Csak általánosságban szabad beszélni, én mégis a portrézást találom a legizgalmasabb alkotói munkának. Huszár Boglárka ragyogó képet festett Lucáról, aki csak éppen bekukkantott a vászonra, hogy ... Tartalom megtekintése
Győr Bécsi kapu tér. Egy csepp harmónia
Hargitai Beáta alkotása Győr talán legszebb tere a Bécsi kapu tér. Szinte minden épülete műemlék, barokk, copf, és kora klasszicista stílusú homlokzatokkal. (Wikipédia) A tér ragyogása, elegánsan hangolt épületei a ... Tartalom megtekintése
Egy kis nyelvészkedés a Piña Coladaval kapcsolatban
Szűrt ananászt jelent magyarul, szögezném le Móricka kedvéért… …akinek mint tudjuk, mindenről ugyanaz jut eszébe. Felhívnám továbbá a figyelmét az “ ñ ” betű kalapocskájára, ami által “ ny “-ne... Tartalom megtekintése
Történetek a füstölődő szalonnatáblák mellől
A régi házak padlásai mindig is kincseket rejtettek és rejtenek magukban Éreztem én ezt már gyerekkoromban, ugyanis állandóan azon siránkoztam, hogy mikor mehetek már fel én is a hijúba, ami... Tartalom megtekintése
Pince bejárat, Tokaj
Bíró Ernő alkotása 30×42 cm, akvarell Ebben a rémítően szomorkás időben vágyódva nézhetünk erre a Bíró Ernő által megpingált képre. Kirobbanó fényekben pompázik a pince tetején dúsan hajtó ... Tartalom megtekintése
Emlék
Ősz Zoltán alkotása 25×30 cm, pasztell. 2024 “Jaj, a gyerekkor mily tündéri kor volt: egy ködbe olvadt álom és való, ha hullt a hó az égből, porcukor volt, s a... Tartalom megtekintése
Csend a sziklák tövében
Biszák László alkotása 35x60cm. Lüktető világunk tele van meglepetéssel, olyannyira, hogy belefér bármilyen szokatlan torz, pszicho, sci fi, csak rettentsen! Nehéz elhatárolódni, nehéz kimaradni, így azután egyszer... Tartalom megtekintése
Rekviem-féle egy pót-nagyapához, és az ő Erdélye egy évszázadához
Tata nyáron mindig a garázs tetején ült. Ült és nézett le az utcára, élvezte a nyarat, az árnyékos szőlőlugasban, ami teljesen befutotta a garázs lapos tetejét, árnyas kuckót formálva. Ha... Tartalom megtekintése