Kisar

Hatsoros amerikai árpa, kiérdemesült, de még működő gépek, varjúpaprikás, nudistastrand, gyöngyharmat tisztaságú folyóvíz, bőven termő diófás, étvágygerjesztő szilvapálinka, öreg, derelyébe való lekvár, Uszturó, Igonya. Ilyen és hasonló címszavakat, vagy alcímeket adhatnánk annak az írásnak, amely arra hivatott, hogy bemutasson egy sokoldalú, sokat dolgozó embert: a kisari Nagy Károlyt.

Gyarmaton túl a tenyérnyi hazánk egyik legszebb tája kezdődik és csalogat, csalogat, egészen a tiszta vizű Tiszáig. Itt legeltetheted a tekintetedet, itt csend van, idegnyugtató csend. S a töltésen innen zöldell a határ. Csak hát kellene már az újabb eső. E határ egyik (talán legnagyobb) művelője egy négy ember által alapított kft., amelynek ügyvezetője Nagy Károly agrárszakember. A szakma jó ismerője, e táj szerelmese, aki ezt vallja magáról: „Földhöz ragadt ember vagyok”. Csoda-e, hogy a szatmári kis faluban őt választották meg a földkiadó  bizottság elnökének? Nem is annyira a földkiadással, inkább a fölműveléssel és a gyümölcsfák gondozásával kapcsolatban mennek hozzá nap mint nap az emberek és kérnek tőle szaktanácsot. Szívesen segít, ahol csak tud.

Napbarnított, markáns arcú, szikár férfi. ujjai kérgesek. A munkától. Szelídség ül a szemében, sugárzik róla, hogy barátkozó típus. E vidéken ismerkedett meg suhanc korában a nehéz, de szép paraszti munkával. A szarvasi mezőgazdasági főiskolán szerzett tudást és diplomát.

Érthető, hogy a téeszek virágkorában a kisari téeszben több vezető beosztást is betöltött, főagronómus is volt. Ebből a korból arra emlékszik szívesen, hogy rekord mennyiségű kukorica is termett az itteni határban. A nyolcvanas évek végén érezte ő, hogy a téeszek csődbe jutnak, vagy csődbe juttatják őket. Már akkor bérelt földet, előrelátó volt.

A rendszerváltás után negyedmagával alapította ezt a mezőgazdasági kft.-t. Mint mondja, igen jó és szerencsés négyőjük szakmai összetétele. Kiegészítik egymást. Az egyik társa szintén Szarvason végzett. A másik mezőgazdasági gépszerelő, szükség van tudására a sok öreg masina miatt. A harmadik alapító valaha géplakatos, majd anyagbeszerző volt. Az ő kapcsolatrendszerére is szüksége van a kft.-nek. Alkatrészek, hiánycikkek beszerzésénél nagy feladat vár rá. Történt ugyanis, hogy öreg gépeket vásároltak, felújították őket, s azzal indultak. A kombájnjukat például távoli vidékről, a Duna közeléből, Soltról hozták. Alkalmi vétel volt, áfával együtt mindössze 200 ezer forintba került a kombájn, amely a saját „lábán” jött el Kisarba. „Mind a négyen gépre ülünk, ha kell, itt mindenki mindent csinál” − mondja a munkájukról.

S hogy megéri-e a vállalkozás? Kissé bizonytalanul mondja rá az igent. Hangjából érződik, hogy nem teljesen elégedett. Hozzáteszi: régi kapcsolataik révén eladják a termést, nem marad semmi a nyakukon. Csak hát az árak és a költségek! − sóhajt mélyről. Itt említi, hogy sokat vár az Agrárkamarától, s várja, hogy az új kormány új szabályozókat hoz, a termelők érdekében. Arról is szól, hogy sok embernek, sok családnak használnak a faluban, nem csak önmaguknak. A saját mellett 30 helyi embertől bérelnek földet, s a bérleti díjat pénzben, de ha kell, természetben fizetik. Üzleti, pontosabban szolgáltató tevékenységükhöz tartozik, hogy a kisebb tulajdonosoknak megrendelésre mindenféle gépi munkát elvégeznek. Külön említést érdemel, hogy jó a kapcsolata a téesszel: a minap két vagonnyi műtrágyát hozott Mándokról, az egyiket átadta a megszorult szövetkezetnek. Strapabíró Ladáján határjárásra vitte e sorok íróját. Egy helyen büszkén mutatta: mindenütt négysoros az árpa, én Békéscsabáról hatsoros, bőven termő amerikai vetőmagot hoztam, bevált, jó termést ígér.

A családjáról is szívesen beszél. Felesége a Fehérgyarmati Családsegítő Központ vezetője, a népjóléti minisztertől mostanában kapott kitüntetést. A nagyobbik (nős) fia apja nyomdokaiba lépett, szintén mezőgazdasági vállalkozó. Egy unokája van, halkan, de örömmel mondja, hogy a második unoka útban van. A kisebbik fia még középiskolás. Szép lakásában sok a könyv, de ő inkább szaklapokat olvas. Sok a saját szilvafája…

A tájvédelmi körzetbe is elvitt, mutatta, hogy itt 94 embernek parcelláztak, egyikük ő. Diófái, mezei virágai közelében folyik el a Tisza. A folyót hektárnyi területen puha homok, palaj kíséri. Barátsággal bemutatott annak a vállalkozónak, aki büfét és sátortábort nyitott Uszturón, illetve Igonyán. A vállalkozó huncut mosoly kíséretében újságolta: már naturista, dús keblű német lányok is napoztak a palajon. A fantáziálást, a háborítatlan természetet otthagytuk, mert Nagy Károlyt (majd e sorok íróját is) varjúpaprikásra hívta meg a helyi iskola igazgatója. A bográcsban főtt finom eledel után megnyaltuk mind a tíz ujjunkat…

(Szatmári Almanach 1. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 1994.)