Adorján László

Mezőgazdasági vállalkozó

Tiszakóród
Mosollyal az arcán invitál be a házába. A porta takaros, rendezett, nemrég lett felújítva az épület, ízléses, semmi hivalkodás. Az iroda, ahol beszélgetünk barátságos, stílusosan berendezett. A házigazda egyenes tartású, szálfa termetű, határozott ember. Soha nem találkoztunk, de valahogy ilyennek képzeltem el.
Gyermekkorában még az volt a megszokott, hogy 2-3 generáció együtt él. Az idősek iránti feltétlen tisztelet teljesen természetes velejárója volt a mindennapoknak. Tiszakóród jellemformáló kohóként jól vizsgázott. Itt járta ki az általános iskolát, itt kapta meg azokat az alapokat, amelyekre máig építkezni tud. Aztán Fehérgyarmaton a gimnáziumban szintén nagyszerű tanárok tanították. Érettségi után elhelyezkedett a szomszédos Szatmárcseke termelőszövetkezetében, közben készült az egyetemi felvételire. A sikeres felvételi után következett a kötelező katonai szolgálat Kalocsán, majd a debreceni „agrár”. Az egyetemi évfolyamtársaival mind a mai napig tartja a kapcsolatot, időről időre összejönnek, de a szervezett találkozókon túl is kapcsolatban vannak, segítik egymást. Az egyetemi tanáraira ma is tisztelettel emlékezik, hiszen nagyon sokat köszönhet nekik. 1986-ban diplomázott üzemszervező szakirányon, és hamarosan a tiszakóródi termelőszövetkezet főagronómusa lett. A számokkal sem állt hadilábon, hiszen mérlegképes könyvelő szakképesítést is szerzett.
1984-ben Bábolnán volt gyakorlaton, testközelből láthatta egy igazi mintagazdaság működését. Meg voltak vele elégedve, hívták is oda dolgozni, de hazavágyott. Tudjuk: „ki a Tisza vizét issza, vágyik annak szíve vissza.”

A rendszerváltást már családos emberként élte meg, hiszen 1987-ben megnősült, élete párja a fehérgyarmati esperes lánya, Balogh Ágnes lett. Két gyermekük született, 1989-ben Dávid, majd 1994-ben Rebeka. Mára már nagyapának mondhatja magát, ugyanis 13 hónappal ezelőtt lánya ikreket szült, Benedeket és Boldizsárt.
1992-ben Németországban tanulmányúton vett részt, belekóstolt egy másik világba, megtapasztalta, hogy a németeknél mennyivel egyszerűbben és nyugodtabban telnek a napok, mint nálunk. A nyugodt, kiszámítható vidéki életforma követendő példaként szolgálhat számunkra is.
A rendszerváltás után hamar a saját lábára állt, egy ciklusban falugazdászként is dolgozott, mellette a helyi földkiadó bizottság elnökeként tisztességgel levezényelte a földek magánosítását. 1987 óta van juhtenyészete, mára az állomány 850 anyajuhból áll. Mellette a gazdaságot a szántóföldi növénytermesztés, valamint a gyümölcstermesztés jelenti. Van itt alma, körte, meggy és természetesen dió is. A minőséget mindig szem előtt tartotta, ma már a gyümölcstermesztést biogazdálkodás keretében folytatja. Fontosnak tartja, hogy ami az asztalra kerül, az egészséges is legyen, ne csak szép.
A gazdaság irányításában egyre nagyobb szerepet kap Dávid, aki mezőgazdasági főiskolát végzett, gyakorlati ismereteit folyamatosan két tanítómester mellett sajátítja el: egyik az édesapja, másik meg az Élet. Nincs két egyforma év, ha mezőgazdasággal foglalkozik az ember, akkor „szép lehet, de okos nem.”
Folyamatos döntési helyzetben van, de ha az ember minden tőle telhetőt megtett az adott ügy érdekében, akkor joggal reménykedhet a Teremtő keze munkájában. Nagymamája mondása jut eszébe gyakran: „aminek nem viseled gondját, attól sokat ne várj!”
Fontosnak tartaná a tájgazdálkodást, azaz a hagyományosan az adott vidékre jellemző sajátosságok erősítését. Nincs új a nap alatt, hiszen elődeink józan paraszti ésszel úgy gazdálkodtak, hogy abból mindenféle állami támogatás nélkül is meg tudtak élni. Az ő példájukat kellene követni.
Visszaemlékezik gyermekkorának nagy családi összejöveteleire, amikor ők gyerekek tátott szájjal hallgatták az öregek elbeszéléseit, majd a névnapi koccintás utáni énekszót. Ezek meghitt találkozások voltak, de mára megszűntek. Ezeket is mi tettük tönkre például az eltúlzott ajándékokkal. A szeretetet nem lehet ajándékokkal pótolni, az ünnepeinkből meg ajándékvásárlási versenyek lettek. Az ember szükségleteit nagyon egyszerűen ki lehet elégíteni, a kívánságok viszont kielégíthetetlenek.
Gyerekkora óta élete fontos része a vadászat. Vadászok között nőtt fel, ma is szívesen vadászik, kiül a lesre, sokszor eszébe sem jut lövésre emelni fegyverét, hanem csak gyönyörködik a természetben, a vadakban, figyeli viselkedésüket. Nagyon érdekes megtapasztalások ezek számára.
A közösségnek aktív tagja, hiszen 1994 óta önkormányzati képviselő, javarészt az alpolgármesteri tisztség is az övé volt azóta. A református egyház gyülekezetében tevékeny szerepet vállal, több mint húsz éve presbiter, illetve gondnok. Büszkén beszél az elért eredményekről, a templom felújításáról, a parókia építéséről. Hit nélkül nem tartana ott, ahol tart, életpályája példaértékű. Adorján László életével bizonyítja, hogy a vidék élni akar és élni is fog. Utódaiban reménye.

Írta:
Borbély Balázs

Szerző: Ésik Sándor 2018. 04. 21.

Ha még nincs közöttünk, csatlakozzon most az Unokáink is olvasni fogják oldal kedvelőihez a Facebookon!

Hasonló

Gyulai Zsolt