Kisar

Ha ebben a községben egyszer – amúgy amerikai mintára – békebírót választanának a polgárok, alighanem jó eséllyel indulhatna. Az alkata maga a megtestesült nyugalom, a hangja barátságos, mosolya invitáló, erőteljes kézfogása határozott emberre vall. Háza előtt traktor, a kertje végében a legmagyarabb folyó töltése. Az utca végében kezdődnek az ártérben a messze földön híres dzsungelgyümölcsösök az ősrégi fajtákkal. A lombok árnya alatt nyáron kellemes langymeleg fogadja az arra járót. A havas hideg télben egy barátságos cserépkályha varázsol hasonló hangulatot Gacsó Lászlóék házában.

– ‘92 óta vagyok képviselőtestületi tag – mondja a házigazda, amikor ezt a békebíró dolgot felhozom. – Amúgy tényleg nincs senkivel semmi bajom a faluban. Pedig a rendszerváltás óta, és azelőtt is voltak itt erős nézeteltérések. Maga az önkormányzat sem volt mentes ilyesmitől. Engem mindig megválasztottak “csont nélkül”.

Gacsó László a közéletben való részvétele mellett a gazdasági életnek is fontos szereplője Kisarban. Édesapja a téesz világban az egyik vezetőségi tagja volt az akkori közös gazdaságnak. A mezőgazdasági orientáció tehát már a szülői példával kezdődött. Ő maga 1961-ben született, és a felserdülve a Vásárosnaményi Kertészeti Szakközépiskolát választotta továbbtanulása első állomásának. Érettségi után már messzebb került a szatmári tájaktól, a Szarvasi Mezőgazdasági Főiskolán folytatta. 1982-ben pedig már diplomája volt abból, amit szülei, ősei, még egy élet tapasztalatával tanultak meg. Növénytermesztő szakon végzett, és természetesen hazajött. A következő évtizedet az Új Élet Termelőszövetkezetben töltötte. Jó szívvel emlékezik vissza főagronómusára, Nagy Károlyra.

– Az én korosztályom, a mai ötvenévesek valahogy nem jó időpontban jöttek a világra – idézi fel a kilencvenes évek elejét. Zárójelben megjegyzi, hogy nem is rendszer-, hanem hatalomváltás történt. Még nem futottunk ki annyira, hogy elég erősek legyünk jó pozíciók megszerzésére. Ahhoz akkor nem harminc, hanem negyven-negyvenöt évesnek kellett volna lenni. És egyáltalán nem vigasz, hogy az ettől idősebbek sem nevezhetők nyertesnek.

Akár panasznak is értelmezhetném, amit mond, de azt gondolom mégsem a vesztesek között érte meg az új évezredet. Végül is egyike lett annak az öt embernek, aki ‘92-ben megalakította a Norton Kft.-t. A létszám később szűkült, sok minden változott, de a kapcsolat a társakkal továbbra is szívélyes, gyümölcsöző maradt.

Amikor intézményes formában, azaz pályázat útján családi gazdálkodóvá vált, egyúttal megszilárdította üzleti önállóságát is. A pályázat egyik feltétele, hogy az első három évben főállásban kell csinálni, amit vállalt, meghatározta a pályát.

– Ha a családi gazdaság mai szerkezetét kellene felvázolni, akkor azt mondhatnám, a fő profil a növénytermesztés, de hamarosan teremni fog a hét hektár dióm, és van négy hektár szórványgyümölcsösöm is. – búvik ki belőle az elemző gazda. Aztán el is időzünk kissé a bevezetőben már említett szilvásoknál. Mi a különbség az elvadult alanyfajták és a nemesebbek között… A közben betoppanó postásasszony hallván a problémát, mellőzve a szakmaiságot rámutat egy tapasztalati eltérésre: a paradicsomszílva édesebb, de jobban felfúj.

Ha eddig csak mosolygott, most oka van egy harsány felnevetésre is a házigazdának. Nem is megyünk tovább a gazdálkodás szálán. Elmeséli, hogy a nemrég megünnepelt ötvenedik születésnapján 100 emberre sütöttek főztek, és akkor sem voltak híján a vidámságnak, mert végigdalolták az eseményt.

Ketten beszélgetünk, holott Gacsó Lászlónak népes családja van. Nem sietett a nősüléssel, ‘93-ban vette  feleségül a szintén kisari Toldi Mária Magdolnát, aki ma a Gyermekjóléti Szolgálat munkatársa.. Debrecenben érettségizett a Református Gimnáziumban, és diplomát szerzett a Tanítóképzőben is.

Hozzá fordulnak a szülők, ha tanácstalanok kisebb nagyobb sorskérdésekben – elevenít fel epizódokat a felesége munkájából Gacsó László.

A kései frigy nem befolyásolta a Gacsó házaspárt a családtagok számának gyarapításában. A legkisebb gyermekük, Eszter Lili öt esztendeje született. “Olyan szépen lehet becézni, hogy Lilike”, áll meg egy pillanatra a kislány apja a felsorolásban, nem hagyva kétséget afelől milyen mértékű szeretet övezi a gyermeket. Dávid 14 éves, Gyarmatra jár középiskolába. A nagyfiú, László Károly, a mama alma máterét választotta továbbtanulása színhelyéül. 18 éves, és Debrecenben “refis”. Idáig érünk a felsorolásban, amikor megcsendül a telefon. Termetét meghazudtoló fürgeséggel pattan fel Gacsó László. “Megyek, Dávid… tizenöt perc múlva Gyarmaton leszek. Vége a vendégségnek, beesteledett. Nemsokára egyben a család.

(Északkeleti Almanach 28. kötet In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2012.)